„Van egy álmom, hogy egy napon minden völgy felemelkedik, minden domb és hegy lesüllyed, az egyenetlen helyek kisimulnak, és a kanyargós helyek kiegyenesednek, és az Úr dicsősége megmutatkozik, és minden ember együtt fogja látni. […] Ez a mi reményünk.”
Talán Rostás Csaba fejében is megfogalmazódhatott egy ilyen álom, de ezek most Martin Luther King szavai voltak. És hogy miért is idéztem pont őt? Mert magáról Csabáról és mindarról, ahogyan nyilatkozott, ez a beszéd jutott eszembe.
De kezdjük az elején…Kunhegyesi Ferenc festőművész meghívott egy keresztény alkalomra május 18-ra a Délibáb utcai romatelepre. Szerette volna, ha erről a fantasztikus roma kezdeményezésről mások is tudomást szereznek, vagy ha már hallottak róla, akkor cselekedni is akarnak. Mert hát ilyenek vagyunk mi emberek, többszörös impulzus kell, hogy valami eljuttasson minket a számunkra hasznos dolgok cselekvéséig.
Mikor odaértem szívélyesen fogadtak, fényképezőgéppel a kezemben már-már szenzációszámra mentem, főleg a gyerekeknél. Megsúgom, egy cseppet sem bántam – ”hiszen ilyeneké Isten országa”. 
Ferenc bemutatott Csabának, aki elmesélte, hogy hetente járnak össze imaalkalomra. Havonta egyszer pedig Péter pásztor jön hozzájuk igét hirdetni Zákányszékről. (Péter a körzeti roma pünkösdi gyülekezet pásztora, imahálózat vezetője és Magyarország mellett Szerbiában és Romániában szolgál) Ez alkalommal is így volt. A pásztor mintha hazatérne, úgy fogadták. A 20-30 fős kis közösség szépen elfoglalta helyét az egyszerűen berendezett, de számukra mégis tökéletes saját kis birodalmukban, ahol a dicsőítésé és az alázaté a főszerep. „Isten jelenlétében mindannyian egyformák vagyunk, egyet akarunk. Megtapasztaljuk az összetartás erejét, az együttérzés örömét; a hitünk erősödik és megújulva térhetünk haza, hogy vigyük tovább az örömhír üzenetét még sokaknak.” Rostás Csaba szíve ezért dobog. Ő megtapasztalta milyen az Úr kegyelme által megváltásra jutni. Ezt az érzést szeretné továbbadni másoknak, ezt tanúsítja az a lelkesedés is, amit minden mozdulata, szava elárul. De ezt úgy is csak az ért meg, aki hallja!
Zárásul pedig folytatódjon M.L King ideillő beszéde:
„Azt mondom nektek, barátaim, hogy bár szembe kell néznünk a mai és a holnapi nehézségekkel, mégis van egy álmom. Ez a nemzet valóra váltja hitvallásának valódi értelmét: magától értetődőnek tartjuk azt az igazságot, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett. Van egy álmom, hogy négy kis gyerekem egy nap olyan nemzetben fog élni, ahol nem a bőrük színe alapján ítélik meg őket, hanem jellemük értéke szerint. Ez ma az álmom!
K.Sz.
