Elfelejtve — ez volt a címe annak a Facebook bejegyzésnek, mely egy csapásra megváltoztatta a fiatal házaspár életét. Éppen egy éve fedezték fel a hírt, melyben a kárpátaljai Beregszász kórháza volt a téma: a szegénysorsú anyák otthagyják gyermekeiket, akik aztán hároméves korukig jobb híján a kórházban laknak. Egyetlen nővér felügyeli, teszi tisztába és gondozza őket napközben, miközben sok mindenben hiányt szenvednek. Beszélgetőtársaim a soltvadkerti Zsikla Tamás és Zsikláné Tóth Anna Evelin.
-A református templomban figyeltem fel az ügyre, amikor Sípos Ajtony Levente lelkész szólt a célzott adománygyűjtésről. Kárpátalja mindig mostoha helyet foglal el a külföldi magyarok szempontjából. Először is ott az ukrán állam, amely az oroszokkal zajló háborús konfliktusa miatt másodlagos szerepet szán ennek a területnek, benne a magyar lakossággal. Ez megnyilvánul a központi gondoskodásban is, mely a minimálbér tekintetében meglehetősen csekély: 36.000-50.000 Ft-ot kap kézhez ott egy alkalmazott.
Tegyük hozzá: áraik a magyarországihoz igazodnak! Tehát nagy a szegénység.
Hol kezdődött a ti szerepetek az ügyben?
Minket nagyon megérintett a magukra hagyott gyermekek sorsa — kezdi Anna. Több cikket elolvastunk, majd partnereket kerestünk szándékunkhoz: segítsünk, ahogy lehet. Kiderült, hogy nagyon sok olyan eszközre van szükség ott, ami nálunk mindennapos, és sok embernek felesleg is van belőle. Lelkészünk nagyon készséges volt: nemcsak kihirdette a gyűjtés lehetőségét, hanem helyet is biztosított a parókián az oda érkező adományoknak.
Mi érkezett?
Valaki pénzt, mások eszközöket, ruhákat adtak — folytatja Tamás. Ami vásárlás vagy adományozás során a segélyszállítmányba került, az a következő: pelenka, cumisüveg, tartós élelmiszer, bébiétel, babakrém, popsitörlő, kinőtt ruha, üvegmosó, kis takaró, edények, mosószer… Volt, amiért elmentünk kisteherautóval. Ilyen volt az akasztói raktár: úgy szóltak, hogy van itt minden, csak érte kell menni.
Tehát ment mint a karikacsapás?
Na, azért van itt sok „mellékes munka” — teszi hozzá Anna. A használt dolgokat alaposan át kell válogatni. A ruhák egy részét például ki kellett mosni, melyben anyósom oroszlánrészt vállalt. Utána aztán dobozoltunk, zacskóztunk. Ha rossz minőségű, szennyezett az adomány, akkor nem örömöt, hanem csalódást okozunk vele.
A következő lépés a személyes kiutazás lesz. és Tamás kicsit tart ettől: vajon mekkora lesz számukra a sokk, amikor meglátják az ottani állapotokat. Hogyan fogják átadni az adományt és vajon milyen érzéseket kelt bennünk a megajándékozottak arca? Egyáltalán: jelen szabad-e lenni ilyenkor?
A kiszállítás kezdetben az ercsi református gyülekezeten keresztül történt. Zsikláék közben találtak egy alapítványt, a beregszászi „Hope for the Childrens” szervezetet, melyen keresztül további segélyek értek célba, illetve tervezik a jövőbeni szállításokat. Az alapítványnak köszönhetően már nem csak a kórházat tudják támogatni, hanem rászoruló családokat is. Ezúton köszönik mindenki segítségét, köztük Végi Zoltánét (4 raklap száraztészta) és Büki Lászlóét (kisbusz a szállításhoz). Az akció tehát folytatódik.
Az alapítvány neve:
Remény a Kárpátaljai gyerekeknek,Jótékonysági Alapítvány
Charitable fundation:Hope for the childrens of Transcarpatia.
Благодійний фонд: Надія для дітей Закарпаття.
VS bankszámlaszám: 260020000212333. SWIFT code: ELECUA2X.
Fb oldaluk megtalálható, rajta egy video: Hope for the childrens
https://www.facebook.com/hopekrlive/
Káposzta Lajos
