A Nemzeti Összetartozás Napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti emléknap, melyet május 31-én szavazott meg, majd iktatott törvénybe az Országgyűlés.
Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Az első világháborút lezáró békerendszer alapján az őshonos magyar népesség öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeinek nagy részét is. A trianoni döntés 23,4 millió lakost érintett, Magyarországon az összlakosság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt.
Erre az eseményre, valamint a világháborúban elesett katonákra emlékeztek június 4-én este az Országzászlónál és a “Szomorú katona szobránál”, vagyis az I. világháborús emlékműnél a kiskőrösiek. A megjelenteket Szedmák Tamás, a Művelődési-Közoktatási és Sport Bizottság elnöke köszöntötte, majd Rohoska Réka, a KEVI 10.a osztályos diákja szavalata után Turán István történész mondott emlékbeszédet az emlékezés és a tisztelet koszorúinak elhelyezése előtt.
„Ma egy kormányintézkedés nyomán immáron nyolcadik éve emlékezhetünk meg minden év június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján arról, hogy minden megpróbáltatás és széthúzás ellenére a magyar nemzet továbbra is él, létezik és cselekvő közösséget alkot mind az anyaországban, mind a határokon túl is. Egy valamit azonban jó, ha tudunk és nem felejtünk el, mégpedig azt, hogy június 4-e alapvetően egy gyásznap az ország történetében.”- mondta beszédében Turán István történész.
Az első világháború, amellett, hogy egy új korszak szomorú nyitánya volt, elpusztított csaknem egy egész generációt. Kiskőrösön az emlékműre 420 név van felvésve, az tulajdonképpen Kiskőrös korabeli lakosságának 4%-a. 420 kiskőrösi felmenőnk, akik a legnagyobb áldozatot, az életüket adták az országért.
Nekünk, a mai békeidőben élő generációknak kötelességünk erre emlékezni és emlékeztetni. Dicsőség a hősöknek!
Kutyifa Ilona
