Avagy: Engedjétek hozzám jönni … az időseket!
Hogy Jézus mondott-e valaha ilyet, nem tudom, de akár mondhatott is. Az biztos, hogy a soltvadkerti reformátusoknál elhangzott ez és tett követte. A presbitérium felállította a rendezvény sátrat a templom mellett, amely több napon át adott helyet a különböző programoknak. Ezek egyike volt az idősek napja, melyet hétfőn rendeztek meg.
A délután istentisztelettel kezdődött, melyet a címben szereplő mondat előzött meg, mégpedig Sipos Ajtony Levente lelkész szájából. Anna néni nem hallotta. Ezután csavartak egyet az erősítő gombján. Anna néni így sem hallott jól, viszont többen jelezték, hogy őket meg már zavarja a zaj. Hiába: a megye egyik legmodernebb templomában be kell szerelni a nagyothallók csatlakozó dugaljait, ahogy ez több német templomban is már régóta működik.
Ez is a szociális gondoskodás része, mint ahogy a prédikációban elhangzott gondolatok is ehhez a témához kapcsolódnak. Azaz: mit tehetünk az idősekért és ők mit tehetnek értünk? Pál apostol szerint „Tartsuk szemmel azokat, akik szakadásokat vagy botránkozásokat okoznak!” Figyelni kell egymásra, figyelni kell a társadalomra, amit az öregek meg is tesznek. Szükség van figyelmeztető tekintetükre, szavukra.
De vajon mikor kell nekünk figyelmeztetnünk a nálunk idősebbeket?
Mit kell tenni velük, ha túlságosan ragaszkodnak az „otthoni állandó szószékhez”, azaz a folyton bekapcsolt televízióhoz? El kell annak a készüléknek mindent hinni? És mi a teendő akkor, ha valaki rabjává válik a termékbemutatóknak, a vásárlásnak és más kábításoknak? Horoszkóp, ezotéria, jósnő — nem keresztyén emberhez méltó dolgok ezek!
Ennek ellensúlyozására való a közösség, a szervezett programok, az otthonról való kimozdulás. Élni kell a lehetőségekkel, akár világi, akár egyházi szervezet, klub, csoport nyújtja!
Az istentiszteltről az udvarba mentek ki a szépkorúak. Odakint már pörkölttel és zenével várták őket az idősek otthona munkatársai és a presbiterek. Bazsa Mihály és neje meggyet hozott, többen bort, süteményt és üdítőt. A jó hangulatról pedig a nyugdíj felé haladó öreg zenészek, Martin János, Nagy Zoltán és Rigó Mihály gondoskodtak.
Káposzta Lajos
