Az 1956-os forradalom miniszterelnökét, Nagy Imrét 58’-ban végezték ki egy koncepciós pert követően. A kivégzése titokban történt, eltemetve az Országos Börtön sétálóudvarán volt, de ezekről csak a beavatottak tudhattak. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én a koporsókat kiásták, és a közeli Új köztemetőben földelték el újra őket, jeltelen sírokba.
A következő évtizedekben Kádár János nem engedélyezte Nagy Imre újratemetését, mivel állampárti diktatúrája ellenforradalomnak bélyegezte az 1956-os forradalmat. 1988 májusában az MSZMP rendkívüli pártértekezlete leváltotta legfőbb pártvezéri tisztségéből Kádár Jánost ami lehetővé tette az újratemetést.
Nagy Imre és mártírtársai újratemetése meg is történt, mely a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, 1989. június 16-án.
Kiskőrösön 16-án este 19 órakor emlékeztek meg a Nagy Imre emléktáblánál. A Himnusz eléneklése után Szedmák Tamás köszöntötte a jelenlevőket, majd Farkas Viktor szavalt verset. A megemlékezés Fodor Tamás, a KEVI gimnázium történelem szakos tanára beszédével folytatódott, végül koszorúkat helyeztek el az emléktáblánál.
Ezután a megjelentek átvonultak a Rákóczi szoborhoz, ahol szintén koszorút helyeztek el.
Sz.Á.
