Avagy a légifotózás és más történetek.
Daróczi Csaba természetfotóssal üldögéltünk egy nyári hajnalon a Soltvadkert-Póznadomb közeli leskunyhóban. Miközben ő a terepet kémlelte, pásztázva a környező fákat is, csendben beszélgettünk. A témák szerteágazóak, de leginkább arról esik szó, ami előttünk zajlik.
Közben egy harkály érkezett. Megkapaszkodott a medence melletti fatörzsbe és úgy mártogatta magát a vízbe. De ott egy rigó is. Nicsak: rászállt egy légy a hátára, igazán jó téma. A rigó hosszan tanakodott, hogy mit is tegyen, aztán egyszer csak meggondolta magát és elrepült.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyi madár szeret fürdeni. Miért van ez?
-Csaknem mindegyik fürdik: a hűsítő szerep mellet a fő cél az élősködők, az atkák eltávolítása a tollazatból. A szajkó a bajnok: ő csurom vizesre képes fürdeni magát percekig.
-Milyen időjárás kell a jó fényképhez?
-A cinege, a szajkó és a karvaly mindig jár. Azonban a legtöbb madár nem szereti a szelet: zúgnak a lombok, és nem hallják a riasztó hangot. Ugyanis ha valamelyikük ragadozó madarat lát, akkor riasztó hangot ad ki a többi figyelmeztetésére. Noha földrajz szakos vagyok, a hazai madarak közül csaknem mindet felismerem. Aztán persze vannak fajok, mint a poszáták — ott még előveszem a madárhatározót otthon. Eddig 80 hazai madárfajt figyeltem meg már itt: magas szám ez, hiszen nem egyszer kellett kiülni ide, pláne, hogy vannak teljesen eseménytelen (és esélytelen) napok.
-Mi úszkál a vízben?
-Ebihalak. Nyilván ásóbéka lesz belőlük. Amott meg egy kis vízisikló. Jó ez nekünk: van olyan madár, amelyik ezekre jön. De csaliként néha kirakok makkot is, amit a tölgyerdőből hozok. Amit azzal művelnek, igazán vidám téma: az egyik madár a múltkor beleejtette a vízbe, aztán kihalászta.
-Na, itt egy szép madár!
-Igen, egy karvaly.
-Ez a karvaly? Elég kicsi!
-Ekkora: 15 cm ülve. Kisebb, mint a héja. Mégis ragadozó. A cinegét a múltkor a szemem előtt vitte el. Persze esélyem se volt éles képet készíteni az esetről. Gyorsan peregtek a dolgok. Aztán a múltkor kiült a karvaly peckesen. Jött két szajkó és bosszantották. A karvaly kapkodott, de ültő helyéből nem tud támadni, csak rárepülésből. Három órán keresztül csapkodott, leszállt, visszajött, szajkók újra. Itt sem tudtam eltalálni a pillanatot. Az meg, hogy ül egy madár, már nem szenzáció.
-Hol lehet helyben megnézni a képeidet?
-Kiskunhalason jön össze minden hónap első keddjén a Kiskunszt Fotoklub a Randevú vendéglőben. Tartunk egy vacsorát, aztán mindenki levetíti az elmúlt hónap alkotásait. megbeszéljük, tanácsot adunk egymásnak, szakmázunk…
-Igen, láttam tavasszal, amikor megosztottad például az árvalányhajas képeidet. A tázlári mezőn készültek?
-Lehetett volna ott is, de azzal az a baj, hogy ott túl sok a fa. Ez megtöri a dombok szép egyhangúságát. A fülöpházi buckák az igazi terep erre — szerintem. Aztán ha jövőre kérdezel, akkor lehet, már másik helyszínt fedeztek fel.
-Mik a szenzációk?
-Most már viszonylag sokan rendelkeznek jó géppel, elegendő idővel és jó a szemük is. Ezért aki eredményt akar elérni, annak nem árt kombinálni! Ilyen az én nyúl fotóm, amelyiknek átsüt a fülén a Nap. Vagy a másik jó témám az őz és az örvös galamb az itatónál együtt! Ritka esemény volt, de megfogtam! 2016 szeptemberétől drónnal is dolgozom: légi felvételek állatokról, melyet ember még így nem látott! Hihetetlen képi és színvilág… Kellett hozzá kb. 20 munkaóra, amíg megtanultam biztonsággal kezelni a szerkezetet.
-Na jó, de a drón zúg, mint egy mini helikopter! Hogy nem ijed meg tőle az őz vagy a róka?
-Való igaz, hogy ezek óvatos állatok. De ha felülről eresztem rá, szép lassan, akkor nem látja, vagy ha igen, akkor sem tudja mire vélni. Aztán egyszerűen megszokja, és akkor már lehet akár 2 méterről is dolgozni. A kamerák már elég elfogadható képet adnak, bár variózni még nem tudnak. Egyébként drága mulatság a drón. Illetve nem is csak maga a gép, hanem a megfelelő mennyiségű akkumulátor is hozzá. Ha ugyanis kimentél a mezőre, nem is akárhova és nem is akármilyen földutakon (lásd akasztói szikesek!), akkor legyen nálad több telep! Ezenkívül nem árt tudni, hogy kétféle drón van: az egyik leesett, ami másik pedig majd le fog esni! Mert ezek ugyebár nem a földön romlanak el, a dobozban… Az egyik barátomnak a Hortobágyon indult meg a drónja egy önállóan választott irányba. Azóta is repül, ha csak le nem esett… Itt nyugszik félmillió forint!
Káposzta Lajos
