Beszélgetünk, Schnürlein Andorral, aki a soltvadkerti közterületeket és a Büdös-tavat gondozó Vadkert Komszolg Kft. ügyvezető igazgatója. A téma a Vadkerti-tó, a fesztiválok és a mindenhez kiválóan értő emberi környezet.
-Na, akkor folytassuk! Mégpedig a fesztiválokkal. Jó tíz éve mondtam, hogy megindultak a rossz csapáson a szervezők. Viszont ennyire azért nem gondoltam volna, hogy ez igaz… A borfesztiválon egymást nézték a fellépők és az árusok…
-Általános szöveget mondok: az egész üdülési szezon kezdetére rányomta bélyegét a júniusi rossz idő. A boron végig esőnap volt, a sörön pedig egy.
-Megható. Ha Solt-Révbérpusztán konferálok pünkösdkor, ott eső esetén is van mozgás, éppen úgy, mint nemesnádudvari Gasztro napon június első szombatján. Hogy a bócsai esőáztatta, novemberi, teltházas böllérfesztivált ne is említsem. Tehát?
-Oké, újrakezdem. A borfesztivál július elején három nap, sörfesztivál július végén két nap. Olyan programmal kell megtöltenem és olyan helyszíneket kell kialakítanom, amely rossz idő esetén is attraktív. Lett volna extra gyerekprogram, de aztán elmaradt.
-Volna. Ők is célcsoport a boron? Tegyük fel, igen! És még kik? És kinek a dolga lenne ezt felmérni, elérni, odahozni? Csak nem a tóparti könyvkölcsönző és gyerekjátszó faház okos telefonozós kislányainak?
-Na nem. De ha már itt tartunk, el kell mondanom, hogy nagyon nehéz a fiatalságot kimozdítani a klímás szobából napközben. Este talán már igen, de napközben nem. Aki aktívabb, az dolgozik.
-Az biztos, hogy a büfések is alig találnak pincért vagy konyhai kisegítőket a tizenévesek seregébül…
-Eddigi egy éves vezetői működésem során tettem néhány lépést a fiatalok felé is. Kísérletképpen a soltvadkerti Szülői Munkaközösség megajándékozott minden soltvadkerti diákot egy-egy Vadkert kártyával. Ez a szervezetnek 600.000 Ft-ba került. A szezonzárás után, szeptember elsején pontosan meglátjuk, hogy ki hányszor lépett be a strandterületre napközben. Visszatérve a diákságra: mi még úgy nőttünk fel, hogy ha letettük a munkát, ugrottunk fel a kerékpárra, és irány a tó, este 8-ig…
-Jó. Elmúlt. Visszatérve a szakmai rendezvényre: borosok? Amit én láttam, némelykor elkeserítő volt. Konferanszként végigmentem mikrofonnal a soron és a házikók egyharmadában nem volt olyan személyzet, aki el tudta volna mondani 5 mondattal, hogy milyen borokkal készültek. Lehet, hogy ezek a borászatok így fogták fel a nekik és róluk szóló fesztivált is?
-Egyetlen egy pozitívumot tegyünk oda! 18 faházzal Soltvadkert összes borforgalmazója kitelepült és megjelent kínálatban. Olyanok is, akik eddig nem.
-Most ettől én nem lettem oda meg vissza!
-Gondoltam. De léptünk mást is: minden borászatnak felajánlottam azt, hogy annyi belépőjegyet kapnak ingyen, amennyit akarnak.
-Hová bújt ez a sok vendég?
-Hát igen: nem mindenki élt a lehetőséggel.
-Miért nem?
-Tőlük kérdezd! Szerintem még nem látják egyben a dolgot. De mondom tovább: a Krémer Fülöp Borlovagrend 60 karszalagot kért. Én pedig annyit kértem tőlük, hogy szombat délután legyenek ott a tavaszi, itt megrendezett országos borverseny díjátadóján. Egyszerűen, mint nézők. Mint a szakma. Legyünk rá büszkék, hogy ezt a borversenyt ebben a városban rendezik meg! Ez egy hatalmas lehetőség lenne, hiszen áprilisban az ország egyik legrangosabb zsűrije volt itt. Nagyon akkor sem értékeltük, meg most sem.
-Ez a 20. borfesztivál volt — ha nem tévedek. A lefelé menő látogatottság viszont megint csak azt támasztja alá, hogy valami nem megy. Lehet vitázni arról, hogy legyen-e belépő és az mennyi legyen! Lehetne beszélgetni arról, hogy ez mennyire ingyenreklám a borosoknak és a városnak! Viszont mindentől függetlenül: nem hiszem, hogy a borosok túlnyomó része meghirdette volna saját honlapján, közösségi oldalain vagy akár prospektusban, hogy ekkor ők itt lesznek és aki meglátogatja standjukat, jogosult egy pohár bor elfogyasztására, stb. Mert ugyebár februártól tudják, hogy ez a rendezvény lesz!…
-Mindent megkaptak, igaz, nem februártól, mint az idegenforgalmilag kívánatos, hanem májusban, amikor kiderült, hogy így, ekkor és mi szervezzük a borfesztivált.
-Ja igen, ez nem Bócsa.
-Még nem.
-Az sem tűnt fel, hogy a Vadkerti Újságban alig hirdették meg a bor- és sörfesztivált? (Bocs, a BMW-Feszt-Meet-Treffen-Dance revüket sem. De az majd másik cikk lesz.) Szóval: a Vadkerti Újságban előtte hónapokkal korábban kellett volna. Vagy nem?
-Ebben van saját felelősségem is, hogy nem figyeltem.
-Mert főszerkesztő váltás volt?
-Nem, a régi van.
-És ő nem tudja, hogy mik a vadkerti programok? Pedig tizenpár éve egyszer a kezébe adtam.
-Vissza se hív… Viszont a vira.hu nagyon korrekt volt: felteszik a hirdetésünket, és ez iránymutató. Ez a fajta marketing lesz a jövőben a fő irányunk. A fiatalabb generáció ugyanis egyre inkább az elektronikus felületekre összpontosít és progamjait ennek alapján tervezi.
-Vadkerti netes felületek? Ahogy megszületnek, úgy el is kopnak.
-Én belefoglaltam a vezetői pályázatomba, hogy turisztikai szakemberre szükség van. Mérhető és hatékony módon kellene ezt mozgatni. Keressük…
-Vettem egy levegőt, Andor. Én itt most elegánsan megállok és nem kérdezek tovább.
-Mi lesz a cikk címe?
-Megkönnyítem az emberek dolgát: Schnürlein cikk 1, Schnürlein cikk 2.
-Két részes lesz?
-Egyelőre. Aztán majd tovább írjuk.
-Ha lesz, aki elolvassa…
-Várjál:lesz-e, aki le meri hozni?
Káposzta Lajos
