A Magyar Védőnők Egyesületének jóvoltából 1993-ban Magyarország is csatlakozott az anyatejes táplálás világnapjához. Kiskőrös város életében régóta hagyomány, hogy a Védőnői Szolgálat köszönti az édesanyákat, akik az anyatejes táplálást biztosítják csecsemőjük számára. Az anyukák körében népszerű program szeptember 28-án az Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény koordinálásával, a kiskőrösi Egészségfejlesztési Iroda és a helyi vállalkozók támogatásával valósulhatott meg.
A városban évről évre emelkedik azon anyukák száma, akik fontosnak tartják, hogy anyatejjel táplálják gyermeküket. A táplálásnak ez a természetes formája a meghitt és kiegyensúlyozott anya-gyermek kapcsolat kialakulásának első mérföldköve. Az anyatej folyamatosan alakul a gyermek igényeihez összetételében, mennyiségében egyaránt, tehát testi-lelki táplálék is egyben.
A program részeként Mezőfi-Horváth Antónia klinikai szakpszichológus Tabuk nélkül az anyaságról címmel tartott előadást. Nincs még egy olyan téma, amelyhez annyi tabu kapcsolódna, mint az anyaság. A médiában leginkább azt látjuk, mintha az anyaság csupa móka és kacagás lenne. Nagyon sok olyan pillanat van, amely tele van örömmel és boldogsággal, ugyanakkor sokkal kevesebb képet kapunk arról, hogy milyen problémákkal küzd meg nap mint nap egy édesanya. Azért alakulnak ki tabuk, mert azt szeretjük megmutatni, hogy mennyire jó nekünk, és amikor másokon látjuk, hogy miként éli meg az anyaságot, milyen jó az élete, akkor elgondolkozunk, hogy velünk ez miért nem történik meg, vajon az én gyermekem miért nem olyan. Ekkor arra gondolunk, hogy velünk van a baj, de ez már tabu. Alapvetően a társadalom is meghatározza a tabut, mert az anyasághoz kapcsolódó nehézségekről és problémákról nem szabad beszélni.
A szakember hangsúlyozta: az anyaság nem mindig ösztönszerű és nem mindig egyszerű. A nőknek különböző szerepekben kell helytállniuk: szerető feleség, aktív munkaerő, figyelmes barátnő, szorgos házi tündér napközben, éjszaka csábító szerető, végül, de nem utolsó sorban türelmes, gondos anya. Ez a sokféle szerep megnehezíti a megfelelést. Sokszor nemcsak magunknak lesz nagy az elvárás, de kívülről is elvárják – a család többi tagja, a barátok, az ismerősök, sőt idegenek is – hogy állandóan helytálljunk. Ehhez az elváráshoz képest a valóság teljesen más, erről viszont nem beszélünk. Hallgatunk a problémáinkról. De megéri? Ha úgy érezzük, érdemes és szükséges is segítséget kérni, nem kell mindig minden körülmények között tökéletesnek lennünk!
B.M.
Fotógaléria:
