A mosonmagyaróvári sortűz után
A forradalom évfordulója kapcsán újra Nagy Imre, Maléter Pál, Bibó István és … bizony, a megtorlás kapcsán kommunista vezetők nevétől is hangos a média. Ezek között szerepel a mosonmagyaróvári sortűzért felelős Dudás József laktanya parancsnok is. Most arra derítünk fényt, hogy is teltek az 56 utáni évek.
Beszélgető társam egy soltvadkerti úr, aki meghívott magához. Ennek apropója az a néhány oklevél, melyen Dudás István aláírása szerepel. De ez már nem a mosonmagyaróvári, hanem a kiskunhalasi határőr laktanyában datálódott.
Arra kérlek, Lajoskám, a nevemet ne említsd a cikkben! — kezdi a beszélgetést az idős ember. — Tudod, amit elmondok, az igaz. De ha ezek visszajönnek, nekem emiatt ne legyen bajom, ugye megérted? Írj csak annyit, hogy S. Imre!
-Természetesen, Imre bácsi! Az ön generációja már sokat megélt és tudja, hogy a dolgok idővel változnak. Vagy mondhatnám úgy is: néha új szelek fújnak a régi lyukakból!…
-De még milyen hangosan! Na szóval: Dudás István. Nekem ez az ember Kiskunhalason, a Keceli úti határőr laktanyában parancsnokom volt. Ha kapuügyeleten voltam, naponta találkoztunk. Később őrparancsnokként két alkalommal is neki adtam le a jelentést.
-Milyen embernek ismerte meg?
-Kemény volt. Nem bratyizott, az biztos. Látszott rajta, hogy a Szovjetunióban képezték ki. Valamit tudni véltünk, de csak apró foszlányokat. Akkoriban nem forogtak közszájon 56 történései. Nekünk az volt az információ, hogy Orosházáról került Halasra (ami igaz is volt). Később itt lett parancsnok alezredesi majd ezredesi rangban.
-Miket meséltek annak idején a katonaidődben az „öregkatonák” (ill. határőrök) 56 kapcsán?
-Sok mindent, hiszen nem olyan rég volt ez abban az időben… Ismertem például a soltvadkerti M. Lászlót, aki a Mosonmagyaróvárhoz tartozó Levél község határőr őrsére volt beosztva mint ellátó. Amikor 1956. október 23-án Budapesten kitört a forradalom (ahogy aztán később nevezték: ellenforradalom), az őrs állományának nagy részét berendelték a Mosonmagyaróvári laktanyába. Ő beosztásánál fogva Levélen maradt, így aztán szerencséjére nem vett részt a mészárlásban.
-Félbe szakítom egy civil kérdéssel: lehet olyan, hogy ilyenkor valaki nem vesz részt egy adott katonai tevékenységben?
-Nem, a seregben a parancs, az parancs. Megtagadása — pláne ilyen helyzetben — hadbírósággal és súlyos büntetéssel jár. A katona (illetve ott zöldparolinos államvédelmis sorállományú határőr) nem mérlegel, hanem végrehajt. Hogy aztán a tömegmészárlás után maga a laktanya állománya is fellázadt és zúgolódott, az már egy hibás parancs és az azt követő lelki sokk következménye.
-Mosonmagyaróváron géppuskákkal lőtték a tüntető tömeget. Ön mennyire értett ehhez a fegyverhez?
-Tizedesként szereltem, a kiképzésemnek része volt ez is. Emellett a soltvadkerti V. Gáspárral, aki fegyvermester volt a seregben, beszélgettünk egyszer erről. Szóval ez akkor 2 db kerekes géppuska volt, amelyek teljes lőszerkészletét kilőtték a feljegyzések szerint. Ez a hevederben 200-200 db lőszert jelent. Még ha nem is talál valamennyi, akkor is nagyon hatékony fegyver: akin egy lőszer is átmegy, az elvérzést, vérmérgezést és adott esetben végtag amputációt von magával. Ezen kívül egy géppuska golyó több embert is megölhet, mivel nagyon nagy a sebessége és az átütő ereje. No meg ott kézigránátokról is volt szó, melyeket a laktanya előtt álló határőrök és az ablakokban álló társaik dobáltak a tüntetőkre. Ez a robbanó harceszköz repesszel sebesíti meg az embert, amely súlyos roncsolást, ezzel együtt elvérzést okoz.
-Ismert még olyan embert, aki ott volt?
-Hogyne, ennek az M. Lászlónak a felesége, Magda, aki odavalósi volt. Na, ő éppen nem volt ott, mert a munkahelyéről nem engedte el a főnöke tüntetni. Képzeld el: ha mindketten ott vannak, lehet, éppen lelövi a határőr a leendő feleségét…
(folytatjuk)
Káposzta Lajos
