A Soltvadkerti Kultúrbarátok Köre ismét kirándult. Az október 20-i hétvége úti célja ezúttal a Mecsek déli lankája volt. A meglehetősen összetett hegyi túra megszervezését nem bízták a véletlenre. A fő túrájuk becsatlakozott a geocaching.hu oldalon meghirdetett GEOWALK#15 közös túrára, melyen mintegy 60 kiránduló vett részt, közülük tízen a Kiskőrösi Járás területéről. A tervezett 18 km-es távon 720 m volt az összesített szintkülönbség.
Az ajánlott felszerelés nem volt bonyolult: réteges, az időjárásnak megfelelő ruházat, bejáratott lábbeli, (megfelelő mennyiségű) enni- és innivaló, fényképezőgép, sapka, sál, kesztyű. Mivel októberben már elég korán sötétedik, így nem hiányozhatott a fejlámpa vagy zseblámpa.
A táv nem volt nagy, viszont tele földrajzi látványosságokkal és feladatokkal. Kezdjük a talán a földtani képződményekkel:
A mészkő és homokkő nagyfokú jelenléte az évmilliókkal korábbi tengerre utalt. A vörösföldes és kőtörmelékes erdei utak gyakran haladtak vízmosásokon keresztül, melyek ezúttal sajnos porszárazak voltak. Valaki meg is jegyezte: itt aztán nem sok gombaszedő anyókával találkozhatunk. Számos helyen adódott rendkívüli kilátás. A Jakab hegyen pedig az un. Babás szerkövek fogadták a kíváncsi alföldi turistákat. Ezek a vörös homokkő képződmények a szél, a víz, a fagy és a napsugarak hatásának köszönhetően a legkülönbözőbb formákat vették fel. Így a népi képzelőerő még történetet is kölcsönzött az egyik kőegyüttesnek: a helyi monda szerint két egymással vetekedő dölyfös család kővé dermedt lakodalmas menetét lehet felfedezni az egyik formációban…
A régészet és a történelem iránt érdeklődők számára rendkívüli élmény volt a jakabhegyi pálos kolostor romja. A kövek közt sétálva felfedezhet volt a kút, a fűthető szobák kályhanyílásai és a pince.
A feladatok pedig az un. geoládák megkeresését és a benne lévő kód feljegyzését jelentették. Összesen 13 geoládát ejtettek útba a kirándulók, GPS és mobiltelefonos applikáció alapján keresve azokat. A túra során szerepelt egy technikailag nehéz láda megtalálása is, ahol az arra vállalkozók kötélbiztosítás segítségével juthattak el az elrejtett ládikához. Ehhez kellett sisak és persze megfelelő bátorság.
De mi is ez a bizonyos geoládázás?
A geocaching (ejtsd: „geokesing”) az Egyesült Államokból indult szabadidős tevékenység, természetbarát hobbi, melyet Magyarországon hivatalosan a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület (MGKE) képvisel.
A geocaching lényege, hogy egy ládikát (ez a “geocache”, magyarul “geoláda”) egy játékostárs elrejt egy olyan helyen, amit felfedezésre, megismerésre érdemesnek tart, GPS-szel rögzíti a rejtekhely pontos koordinátáit és a bemutatandó látnivalóról egy ismertetőoldalt készít. Ez – jóváhagyás után – megjelenik a geocaching.hu honlapon, ahonnan más játékosok letöltik az adatokat navigálásra alkalmas készülékükre és annak segítségével megkeresik a geoládát.
Maga a geoláda általában egy vízhatlanul záródó háztartási doboz, amely elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy látogatói napló (“logbook”), egy játékismertető (elsősorban a véletlenül odatévedő számára), egy íróeszköz és néhány apró ajándék. A sikeres kincsvadász beírja a látogatási időpontját és a játékban használt nevét a naplóba. A felnőtt játékosok számára többnyire a naplóban található jelszó a legfontosabb zsákmány, mivel ezzel tudják a geocaching.hu oldalon bejegyezni a találatukat és megosztani kalandjaikat. A gyerekeket elsősorban a láda kincsei hozzák lázba: a magukkal hozott ajándékért cserébe választhatnak valami hasonló értékűt a dobozból. A látnivaló, a ládához vezető túra pedig kicsinek, nagynak egyaránt élmény.
A mozgalom aktivistái hisznek abban, hogy mindenkiben él a kincskeresők ősi szenvedélye és valóságos izgalmat jelent egy ilyen játékban akár elrejtőként, akár keresőként részt venni. Ehhez az élvezethez járul még hozzá a helyzetmeghatározó kütyük (GPS-ek, okostelefonok) használatából eredő öröm, ami különösen a mobil, elektronikus “ketyerék” szerelmeseinek jelenthet további vonzerőt.
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
