Pontosan mi munka és szaktudás rejlik egy-egy sírkő mögött? Mitől szép és maradandó alkotás ez? Erről beszélgettem Soltvadkerten jó 15 évvel ezelőtt Dely Gézával, akinek édesapja hosszú évtizedeken keresztül a falu műkő készítője volt.
-Mennyire jelentett fellendülést a 60-as évek a sírkövek tekintetében?
-Amikor a 60-as években az emberek kezdték kissé jobban utolérni magukat, akkor nemcsak hogy áldoztak a temetői dolgokra, hanem a versengés is megindult. Abban az időszakban volt olyan eset, hogy – ismerve az akkori rendszer adópolitikáját – az adóhivatal ellenőrizte apámat is. Ennek az volt a módja, hogy kimentek a temetőbe- és „körülnéztek”, leltárt készítettek. Az új sírkövek tulajdonosait beidézték a tanácsra, de volt eset, hogy Kiskőrösre, és kérdezték a tulajdonosokat, hogy mennyiért készült az új kő. Hogy „ne maradjon le”, és ne kelljen szégyenkezni, sok esetben előfordult, hogy a tulajdonos az általa kifizetett összeg többszörösét mondta be az adónyomozóknak. Lévén ezt „hazudta” – tegyük fel – a szomszédnak is, hogy kitűnjön ezzel is … Ez aztán úgy derült ki, hogy apám pénztárkönyvével a hatóság összevetette, és amikor szembesítették őket, a megrendelő pironkodva bevallotta, hogy bizony többet mondott.
-Mennyire csinált a sírköves „divatot”? Tudta befolyásolni a megrendelőket?
-Valamennyire lehetett. Apám nem volt giccses ember. Ha a temetőben néhány túlkapást látunk, az nem az ő ötlete. Amikor Pesten voltam inas, 1960-tól, elég sok szakmabelivel összeismerkedtem, és ő is többször eljött engem meglátogatni. Itt ezekkel a szakemberekkel megismerkedett, és hazahozott néhány ötletet. Ilyen volt például az esztergályozott márványváza. Volt egy időszak, amikor fekete zsinórüveget vágtak és ezeket építették be a kövekbe. Ez olcsóbb volt, mint a svéd gránitból készített kereszt. Ilyen zsinórüvegből házak lábazata is készült pl. a Mátyás király utcában.
–Ha bejött a tanácstalan ügyfél, hogyan adtak neki ötletet?
-Nálunk az udvarban is volt kollekció, de a katolikus temető közelsége is lehetőséget adott a megrendelőknek, hogy megmutassák, hogy mit akarnak. Aztán olyan is volt, hogy a vevő nagy-nagy ízléstelenséget kért. A mesterember nem mondhatta, hogy „nem”, azt úgy kellett megcsinálni. Így jöttek létre a nagyon szép sírkövekhez a hevenyészett, odacsapott sírkeretek.
-Mikortól van sírkeret?
-A sírkövek először magukban álltak, amihez volt egy betonvályú formájú tartó. Ennek az eleje, illetve a két szélső oldala motívummal van díszítve, a hátsó viszont dísztelen, mert az mögött volt a hant.
-Szóval a sírkő a sír elején állt?
-Igen, kezdetben így volt. Olyan is előfordult, hogy valaki csak agyaggal tapasztotta körül a sírkövet. Aztán változott a divat, jöttek a teljes sírkeretek.
Ezek felülete az első időszakban sím volt, esetleg a stokkhammerral megérdesítették. Később aztán bordázták, ilyen volt az öntőforma. Ekkor még vastag volt a keret, és persze nehéz. Utána, hogy minél kevesebb anyag kelljen bele, L-alakúra formázták, és így könnyebb is volt.
-A temetőben járva az is megfigyelhető, hogy egyes síremlékek lábakon állnak…
-Az én apám vezette be a lábakon álló sírkeretet. Kiásták a sírt, egészen a koporsóig. Ezután vasfurkóval a koporsó oldalától kezdve bedöngölték, tömörítették a földet felülről. Ugyanis általában az a gyakorlat, hogy 3-4 év múlva beszakad a koporsó és a föld beleömlik. A sírkövek egy részen nem biztos, hogy a koporsó kerületi vonalába került, hanem a szélére, és a beszakadás után az egész megbillent. Ezért kellett a ledöngölt föld, amire pillért falaztak téglából, utána erre rájött egy vasbeton koszorú, arra pedig a sírkőkeret. Ezek szétszedhetőre készültek. U-alakban össze volt vasalva, az első részét pedig a temetésnél le lehetett venni, és így eresztették le a koporsót.
-Tehát a sírásó úgy ássa ki a sírt, hogy a betonpillér bennmarad?
-Úgy. Vadkerten olyan szabványok voltak, hogy bontani kellett, mert csak 170 cm hosszú volt. De van olyan belméretű keret is, hogy 2 méter: ott nem kell bontani. Apám is így készítette el magának.
-A sírkövesnél készültek a szövegek is. Mit lehet tudni ezek keletkezéséről
-A szövegekről annyit, hogy többé-kevésbé szabványszövegek. Az első időszakban például csak azt írták fel, hogy „itt nyugszik”, ami után következett az elhunyt neve az évszámokkal, és zárómondatként pedig, hogy „Béke boraira!”, vagy „Nyugodjék békében!”. Ezen kívül – főleg a vallásos érzületűek – bibliai idézettel jöttek a sírköveshez. Mások hosszabb szövegeket is akartak, de amikor megtudták, hogy az például 900 Ft-tal többet jelentene, akkor lemondták.
-Mennyire jellemzőek a foglalkozás-megjelölések a sírköveken?
-Apám kevés olyan jellegű megszólítást, vagy szakmai megjelölést vésett a sírkövekre. Talán egy tucatnyit: kovácsmester, órásmester… Papp Gézánál fel van írva, vagy a Sikter Endrénél is odaírták, hogy orvos. A régi világban divat volt odaírni, hogy pl. főszolgabíró, de Vadkerten tudták egymásról, hogy ki kicsoda. Jött a háború, és az utána következő években több sírkövön is megjelent, hogy „és idegenben elhunyt fiuk emlékére”, illetve ehhez hasonló, megemlékező feliratok.
-Hogyan segített a szöveg eldöntésében a sírköves?
-Bizonyos mértékig kaptak segítséget a megrendelők apámtól, amikor elbizonytalanodtak. Felhívta például a családtag figyelmét, hogy az elhunyt templomba járó volt, esetleg lehetett neki egy kedvenc idézete… Volt egy időszak, amikor a fényképek korszaka volt. Ezeket a porcelánfényképeket a 60-es években én hordtam fel Pestre inasként, mert ott csinálták meg.
-A régi sírköveknél megfigyelhető, hogy mindkét oldalára írtak.
-Igen, ennek több oka is van, elsőként a kegyeletet említeném, amikor az ősök emlékét így akarja őrizni a család. A másik ok kétségtelenül az is lehet, hogy nincs esetleg pénzük új kőre, no meg ezek az elől-hátul feliratozott sírkövek meglehetősen jó minőségűek és drágák.
-Ön bizonyára járt a Vadkerten ma már nem működő két temetőben, a baptista és a zsidótemetőben is. Mit lehet erről szakmai szemmel elmondani?
-A zsidóknál megfigyelhető, hogy míves, drága kövek kerültek bele: leginkább svéd gránit. A baptista temető szegényebb: akartak a halottnak valamit állítani, de ez leginkább műkő. Ez a baptisták temetőkultuszából is következik.
-Miért lett külön baptista temető és aztán miért szűnt meg?
-Amikor a baptisták – igen nagy számban – kiváltak az evangélikus egyházból, akkor bizonyára nem szívlelték egymást. Nem akart mindenki oda temetkezni, vagy nem is engedték? Azután kiderült, hogy ahol ma a régi baptista temető van, az gyakorlatilag nem alkalmas a temetésre. A másik ok, hogy konszolidálódtak a viszonyok. Eltűntek a régi feszültségek. Az utóbbi 30-40 évben elég nagy közeledés volt a felekezetek között: elviselték egymást, nem ártottak egymásnak, ha nem is borultak egymás nyakába. A konszolidáció egyik jele volt, hogy sok baptistát exhumáltak. Ekkor került át a Gellén Józsi bácsi, aztán a Ritterek, a Diószegiek, a Lehoczkiak, a Katzenbachok… És ha elnézzük a mai protestáns temetőt, a halottak azért elég jól megférnek egymással.
Káposzta Lajos
