Egy soltvadkerti kisnyugdíjasnál üldögélek: ahogy mindenki ismeri, Berényi Mancika néninél. Amiről mindig is beszélgettünk, az a népdalok szeretete: Mancika néni — amíg egészsége engedte tagja volt a helyi népdalkörnek. Most azonban más lesz a téma: édesapja, Berényi Péter ugyanis Soltvadkert majd Akasztó tanácselnöke volt az 50-es években. Igen: A kommunista világban.
-Édesapja nem soltvadkerti. Hogy került ide?
-Békéssámsonon született 1900-ban. A nagy szegénység miatt ide került, és a két világháború közötti időszakban a Krémer Pincénél (a vasútállomás mellett) dolgozott pincemesterként. Jó embere volt az „öregúrnak”, Krémer Józsefnek, aki a 40-es évek elején hunyt el. Megismerkedett anyámmal, és a két árva összejött.
-Mi volt a feladata a pincészetnél?
-Amire emlékszem, hogy ő fogadta fel a napszámosokat vasárnaponként a piacon, amely a mai parknál, a Hősök terén volt. Én mentem az evangélikus templomba, ő pedig a munkásokhoz. Akkoriban nem volt ám munkanélküli segély…
Az biztos, hogy nem volt közkedvelt, hiszen a II. világháború végén SAS-behívót kapott. Ahogy emlékszem, ezt főleg olyanok kapták meg, akik nem vadkertiek, vagy szegények voltak. Talán a jegyző közbenjárására történt így.?
Ja, hogy mi az a SAS-behívó?
Névre szóló katonai behívóparancs a II. világháborúban Magyarországon a nem tényleges állomány számára. Expressz küldeményként kezelték, címzettje köteles volt 48 órán belül bevonulni. Nevét a parancson feltüntetett nagy betűs „SAS” feliratról kapta, amely a „Sürgős Azonnal Siess” vagy a „Sürgős, Azonnali, Soronkívüli” kifejezések rövidítése volt; a korabeli fanyar köznyelvi humor a „Siess Adolfnak Segíteni” értelmezést alkalmazta rá. De aztán hazakerült Németországból, merthogy ott érte meg a háború végét.
-És erre az időszakra már emlékszik?
-Hogyne, én 1933-ban születtem, egyedüli gyerek voltam. Emlékszem Soltvadkert szovjet megszállására: ahol akkor laktunk, az állomás utcájában álló kis házban, veszélyes volt akkoriban, mert Halas irányából történt pár belövés. Aztán hogy ott maradhassunk és ne utalják ki másnak ezt a hajdan Krémer pincészethez tartozó, akkor a homokbuckák között álló házat, apám kommunista lett. Később pedig bevállalta a tanácselnöki funkciót. Mégpedig először helyben, aztán Akasztón. Mondhatni: ahová a Párt küldte.
(folytatjuk)
Káposzta Lajos
