Még 2017 nyár elején tüntette ki Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Solti Kálmánt, aki akkor az akasztói Kunszt József Általános Iskola igazgatója volt. Ez volt az utolsó tanév kezdete: 72 évesen nyugdíjba ment a sokat látott igazgató. Ezúttal azonban a hosszú pedagógusi pálya valóban szakmai részéről, a gyerekről beszélgetünk vele. Így mesél:
Jártam Finnországban, hogy megismerjem az ottani oktatási rendszert. Ők eleve abból indulnak ki, amit nekünk is tudomásul kellene vennünk: hogy nem minden gyerek egyforma. Nálunk ebben az esetben felmérjük a képesség hiányát és különórára kell járnia a gyereknek. Ott pedig ott ül mellette a fejlesztőpedagógus az órán, nem terheli le újabb ismeretanyaggal, hanem fejleszti a képességet. Ami a megdöbbentő: 16 éves korára ez a diák jó lesz!
-Az egyik oldal tehát a szuper gyereket akar szülő. A másik oldal pedig a kudarcokat maga előtt toló gyerek.
-Konkrétan nevezzük meg: a keceli cigánygyerekek! Mivel alsóban nem igazán lehetett buktatni, ötödikre feltorlódtak ezek a tanulók. Onnan nem engedhettük tovább, mivel hatalmas hiányosságaik voltak. De már azzal is indultak. Kimentem a Szilos nevű városrész óvodájába, melybe főleg roma gyerekek járnak. Kiderült, hogy a gyerekek nagy része 150 szavas magyar szókinccsel rendelkezik. Ha pedig így indul neki az első osztálynak, még azt sem érti meg, hogy mit mond a tanítónő.
-És mi a megoldás?
-Behívtak a Hírtévébe, ott is elmondtam: a cigány osztály! Kecelen létrehoztuk, és megtanultak gyönyörűen olvasni — a saját tempójukban. Ez nem büntető század, csupán a saját tempójukat és hátterüket tartjuk szem előtt. Hollai Kálmán, az ismert színész és közjogi aktivista is eljött meglátogatni az órákat. Tudomásom szerint ez a fajta oktatás a mai napig eredményes ott.
-Hol szükséges még ön szerint felzárkóztatás a magyar országi oktatás?
-Jó példám erre a „pamut”-szó, melyen szerepel az alsó tagozatos olvasókönyvben. Vajon hány felnőtt tudja, mi az, és hány gyerek látott már fonalat? Kalocsán volt egy jemeni származású kisdiák, Hamid. Az volt a feladata, hogy lévén nem tudja rendesen a magyar nyelvet, mindig kérdezzen, ha nem ért valamit. Pl.: a szavakat. Ami érdekes volt, hogy a Hamid által megkérdezett szavakat a többi negyedikes tanuló 80 %-a sem ismerte! Ugyanis Hamid még negyedikben is felállhatott, hogy ezt meg ezt nem értem!
Tehát nem életszerű az oktatásunk, amit már több helyen elmondtam. A gyereket túl sok kudarcélmény éri feleslegesen. Emellett pedig hiányzik a manuális tapasztalat: nem dolgoznak, nem végeznek fizikai munkát a családban és ez a szakképzésben sem mindig megfelelő.
-Az utolsó évek pedig Akasztóra vezették.
-Ezek voltak a legnehezebb éveim: 2015-2018. Lehet, én lettem idősebb és alacsonyabban volt már a tűréshatárom. Két éves megbízást kaptam egy intézmény átalakításra, ami aztán mindig csak hosszabbodott. Konkrétan: a tantestület nem akarta, hogy egyházi iskola legyenek. Egy egyházi iskolánál vannak elvárások, például a templomba járás, az egyházhoz tartozás és egyes hitelvek elfogadása. Volt küzdés…
-Összefoglalva: hogy látja a magyar közoktatás helyzetét?
-Megszűnőben a gyerekközpontú oktatás. Pedagógusközpontú oktatás, adott esetben szülőközpontú oktatás lett a mienk. Vannak természetesen kivételek: leforgattak egy filmet egy Budapest XIII. kerületi tanítónővel, akinél a gyerekek határozzák meg, mi legyen a tanórán. Úgy szervezik a munkát, ahogy a közösség tagjai megegyeznek. Elérte azt, ami a legfontosabb: a gyerek a magáénak vallja az iskolát és szeret oda járni.
-Gondolom, a megoldás az lenne, ha a sok fiatal pedagógus inkább ezt a módszert venné át…
-Nem jönnek fiatalok pedagógus pályára. Vagy gyakran a gyenge eredménnyel érettségizettek. Emellett nagyon hiányolom az alkalmassági vizsgát a felvételinél. Nem jók a kilátások.
-Végül: hogy telnek majd a nyugdíjas évek?
-72 éves vagyok. Időmet ettől kezdve főleg családommal kívánom tölteni. Eddig ők segítettek nekem, most én szeretném őket. Van két hobbim is: az egyik a komolyzene (két operabérletem is van), a másik a bridzs, amit interneten játszom a társaimmal.
Lejegyezte: Káposzta Lajos
