Méghozzá itt, a kiskunsági buckásokban. A bócsai tanyavilágban élő Ernst Bader úr akár veteránosíthatná is a járművét, mellyel nap mint nap megjárja a dűlőutakat. A jó kinézésű Steyr Puch Haflinger terepjárót 1970-ben gyártották, és a svájci hadseregben szolgált, amíg le nem selejtezték. Ezt követően szerezte meg ügyesen jelenlegi tulajdonosa. Majd amikor öt évvel ezelőtt ideköltöztek, magával hozta a járművet is.
Mivel odahaza, Svájcban rendőrként dolgozott, no meg a katonaságnál is rendszeresen megfordult, számos története van a “béke szigetének” karhatalmáról. Vannak ott is esetek, no de a mienkhez képest bizony tényleg “eseménytelen” a közélet. Mondhatni: talán túlságosan is nyugodt minden – így sokan itt keresnek kalandot közülük!
Mit elmondta, Kiskunfélegyházán élő barátai segítettek abban, hogy letelepedhessen itt feleségével, Irene asszonnyal és három kutyájukkal. Néha ügyintézés céljából bejár az Önkormányzati Hivatalba, ahol a magyar nyelvismeret híján sokat segít neki a németül kiválóan beszélő Szőke Tóth Mihály polgármester. Természetesen mások is jól beszélik ezt a nyelvet Bócsán és környékén. A helyi és környékbeli barátok mellett gyakran fogadnak vendéget otthonról: ilyenkor megtelik a vendégházuk, és kirándulgatnak Szegedre, Ópusztaszerre, de részt vettek a bajai halászléfőző versenyen is. És még egy titok: kedvenc időtöltésük a piacra járás.
A karácsonyt és a szilvesztert odahaza töltik, majd elmennek egy Skandinávia körüli hajóútra, északi fényt nézni. Így is lehet élni – viszont az biztos, hogy nem vásárolnak felesleges dolgokat maguknak…
Káposzta Lajos
