Találkozás Böjte Csabával
Ki mikor és hol él, úgy tud tenni a közösségért és a körülötte levő világért. Van, aki hősi erényeiről tesz tanúbizonyságot, más csak csendben dolgozik. A legenda- és életrajzírók tettek róla, hogy több ezer „nagy ember és hős” életét megismerhessük az elmúlt néhány ezer esztendő terméséből. És bizony megesik, hogy elgondolkodunk rajta: kiből lesz ma hős, vagy éppen ki lehet ma hős? A reklámok és sztájlisztok korában nagyon sok a művi, a kiretusált és a „jól megcsinált” sztár. Mondhatni, korunk a háromnapos/egydalos celebek kora. Már aki követi a műsoraikat.
Nagyon készültem a találkozásra Böjte Csabával. A zsúfolásig telt keceli sportcsarnokban még éppen akadt egy hely nekem is. Itt éltem át a közel kétórás „ünnepet”, a találkozást Böjte Csabával. Előadása éppen a születéssel és a gyereknevelés nehézségeivel kezdődött.
— Sok ifjú ember nem meri vállalni az asztalfőn ülést és nem meri vállalni a családját. Inkább ad a „megesett nőnek” 100 eurót, hogy vetesse el a gyereket. — kesergi el a hallgatóságnak. Ezek a felnőttek nem érettek a szülőségre. Pedig a társadalom mindent megtesz azért, hogy ez ne így legyen. Mindent megtesz? Hihetetlen pénzért fenntartunk egy iskolarendszert, amely azonban igen kevés gyakorlati példát ad az élethez. Amikor kikerül a gyerek az intézmény falai közül, nincs is felkészülve az életre.
Az életre? Inkább mondanám: az örömteli életre! Miért nem tudunk örülni annak, amit nap mint nap Isten ad? Örvendesz te annak, hogy naplementekor sétálgathatsz a családoddal? Hogy eshet a Mennyei Atyának, amikor azt mondod az ő világára: „Hű, de gagyi!” Pedig ha van örömünk, van jövőnk. Ne becsméreljük Isten világát!
Imádkozzunk nap mint nap a pozitív látásért: az értékeket becsüljük! Ha krumplit pucolunk, nem a haját tesszük az asztalra, hanem azt odalökjük a majorságnak (tyúkoknak). A másik példám, hogy 100 kilós disznóból nem lesz 100 kiló kolbász. Lesz ott más is, ami nem ünnepi étel, vagy nem is esszük meg, hanem egyszerűen kidobjuk a kutyának.
És akkor nézzük csak az új élet megjelenését: a gyermek világra jöttekor édesanya és édesapa születik. Új ember fakad fel a felnőttekben a születéskor. És ennek az új embernek már másra kell helyeznie a hangsúlyt! Ha eddig anyagias volt, most már ne legyen az! Ha eddig élvezte az életet, most már másra koncentráljon!
Milyen a fenntartható élet? Mármint hétmilliárd embernek itt a Földön? Dzsip, világkörüli út, nagy ház, sok pénz? — na, ez nem! Családban élek, szeretem a házastársamat és neveljük a gyerekeket… — ez igen! Mert a birtoklási vágy nem vezet sehova: ugyan ki tud megenni 5 vacsorát egy este? Figyeljük meg, ki pánikol leginkább a válság miatt? Igen: akinek 10-20 pár cipője van! „Mondtam egyszer egy ilyen hölgynek: Ha most elindul gyalog világgá, élete végig nem rongyolja el a 20 pár cipőt!”
Bizony, sokszor felharsant a nevetés a sportcsarnokban. Máskor könnyesek lettek a szemek. És amikor bő másfél óra után elimádkoztuk a Miatyánkot és megkaptuk az áldást, sokunknak nem akaródzott még hazamenni.
Káposzta Lajos
