Bócsai történetek
A régi magyar anekdotakincs a kisebb falvakban még mindig élő hagyományt jelent. Vagy inkább fogalmazzunk úgy: folyamatosan fejlődő és bővülő hagyomány ez! Hiszen minden egyes baráti összejövetelen újabb és újabb történetek hangzanak el, vagy esetleg a régiek kiszínezve. Ezekből következzék most ételes sztori, mégpedig a Kecskeméttől délre található Bócsáról.
A sült kanyigli
Egy tárcsás sütögetés alkalmával már éppen kóstolgattuk a finomságokat, amikor egy idősödő, huncut szemű bácsi csak úgy odavetve megkérdezte tőlem: „Aztán hogy ízlik a sült kanyigli?” Én, akinek a kezében valamilyen csontos hús volt, nem tudtam mit szólni. Elsőre azt hittem, nem is nekem címezték a kérdést, hiszen a kanyigli talán valami süteményféle lehet. De bizony én voltam a megszólított.
A megfejtés még akkor sem esett le, amikor több verziót is bekiabáltak nekem a vidám urak: „Kanyigli, kanigli, kinigli… Döntsd el, melyik tetszik — ez mind az üregi nyúl helyi elnevezése”. Éppen ez volt tányéromon is. „Széchenyi Zsigmond, a jeles vadászati szakíró, még olajos nyúl néven is említi.” — hangzott e tudományos fejtegetés szakirodalmi része. Mint aztán mesélték, ezelőtt 30 évvel rengeteg kinigli nyúl pattogott Bócsa körül. De a számuk a 90-es évek óta egyre fogy. A húsa minden esetre finom!
Káposzta Lajos
