A Máltai Szeretetszolgálat Soltvadkerti Csoportja szervezésében díjmentesen láthatta a közönség a Szabadságharc – Arany és Petőfi barátságának két éve – című előadást március 1-én, Soltvadkerten a Gyöngyház Kulturális Központban.
A dráma, amit Brestyánszki Boros Rozália alkalmazott színpadra, a szabadságharc eseményeit, történelmi hőseit, a helyszíneket Arany és Petőfi kapcsolatán keresztül, az ő szemükkel figyelve, a kor szellemiségét megidézve, költészetükön és életükön átszűrve követi és jeleníti meg.
Kétszemélyessége és minimális díszletigénye alkalmassá teszi a drámát arra, hogy a legkisebb falutól kezdve a legnagyobb színházig elő tudják adni. A két szereplő – Tóth Péter Lóránt és Kálló Béla – két, különböző vérmérsékletű jellemet alakít, akiket összeköt a barátság, egymás tisztelete, hogy mindketten költők, a haza szeretete, az, hogy mindketten zsenik, valamint elismerik egymás nagyszerűségét, sőt egymás életét és előmenetelét is segíteni próbálják. Mégis, egyes helyzetek vitára ösztönzik őket, ahogy ez kiolvasható a levelezésükből, amit a szerző áttanulmányozott. A barátság két évéről van szó, hiszen többről nem is lehet, mert Petőfi odaveszik a szabadságharcban. Arany Jánosról általában az öreg bölcs és kimért ember képe rajzolódik ki előttünk, de ilyen már a dráma által felölelt időszakban is, noha még viszonylag fiatal, harmincéves, és csak hat évvel idősebb Petőfinél. A két ember másként alkot, másként gondolkodik, másként alkot véleményt, az egyik beleveti magát a közéletbe, míg a másik „egyszerű emberként” próbál élni. Petőfi a tevékeny, akiből dől a szó, a vers, aki dühből és szenvedélyből ír és cselekszik. Arany viszont a gondolkodó, aki minden rímét és minden tettét megfontolja, hogy elég jó-e.
A Petőfit megtestesítő Tóth Péter Lóránt elemi erővel jeleníti meg a forradalom géniuszát Petőfiben, aki a szívében élő lánggal az egész világot tűzbe akarja vinni. Erre utal, hogy szóba kerül a Nemzeti dal, noha a vers nem hangzik el, hiszen kevesen vannak, akik ne tudnák. Viszont más versek kevésbé ismert soraival érezteti a szerző – pl. Akasszátok fel a királyokat -, hogy mégis költőkről van szó, de ezek nem bántják az ember fülét, nem közhelyként jelennek meg, hanem a szöveg hozza ki magából őket. És ha már a szövegnél vagyunk, az is elmondható róla, hogy azon felül, amit a mű maga ad, annyival többet kap belőle mindenki, amennyivel többet foglalkozott Petőfivel és Arannyal. A színészek játéka közben felidéződhetnek az iskolai emlékek, a máshol hallott nagy és sokszor előadott versek, de abban még több asszociációt vált ki a szöveg, aki több verset ismer a két költőtől, és jobban ismeri a történelmet. Tehát a szöveg első megközelítésben a két költőről szól, ám az egész kap egy csavart, mégpedig azért, mert a két szereplő nemcsak dialógusban van egymással, hanem vitában is.
Kálló Béla feladata egészen más, összetettebb, mint színésztársáé. Ő alakítja a megfontoltabb, nyugodtabb, az önmagára és családjára is gondoló személyiséget. Több alkalommal inti, figyelmezteti Petőfit, hogy nemcsak a forradalom létezik, hanem felesége és gyermeke is van. A szövegből az hallatszódik ki, hogy Arany János bizony tépelődik, nemcsak a forradalomra, hanem a jövőre is gondol, nemcsak a nemzet sorsát mérlegeli, hanem a sajátját és a családjáét is. Ebből keletkezik a feszültség, ettől dráma a dráma, sőt tragédia a tragédia. Kálló Béla tehát szerepeket váltogat, hol egyetért Petőfivel, hol a barátsága domborodik ki, hol vitázik vele, sőt a színpadon egy harmadik szerepbe is belebújik, amikor más szerepbe lépve vádolja Petőfit, vagy a hivatal és a hatalom hangját jeleníti meg.
Második megközelítésben ez a dráma két barát története. A vonzás és taszítás, az igen és a nem, a nyíltszívűség és az elzárkózás, a forró és a hűvös kettőse.
A darabnak van egy mélyebb, örök emberi dimenziója is. Ez pedig az egyén és a hatalom, az egyén és a közösség viszonya. A dráma csúcspontja az, hogy a két jóbarát két irányba indul. Petőfi Segesvár felé, s ettől tragédia a tragédia. Mégis, a tragédia kettős, hiszen tudhatja a kedves közönség, hogy Arany János élete sem volt arany, attól függetlenül, hogy még sokat élt és sokat alkotott. Így a legvégső kérdésként az vetődik fel, hogy vajon érdemes-e lángolni, vagy akár kimértnek lenni, és erre nincs válasz, és nem is lehet, hiszen ki-ki az életét egyszer éli, így vagy úgy. A kétely pedig mindig ugyanaz: hogyan cselekedni helyesen?
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület az idei évben ünnepeli 30 éves évfordulóját.
„A hit védelme és a szegények szolgálata”
Több mint 900 éve ez minden Máltai szervezet jelmondata a világon. Ez a jelmondat ma sem idejét múlt, hiszen napjainkban is ugyan olyan fontos a hit védelme, amelyet példamutató magatartásukkal, a szegényekhez, bajbajutottakhoz való odafordulásukkal, szeretetükkel próbálnak szolgálni.
A Máltások a mai kor elvárása szerint végzik munkájukat, amelynek legfőbb értéke a közösség ereje, a feladathoz való alázat, a magas szintű szakmai felkészültség, de talán a legfontosabb a rászoruló ember valódi szolgálata.
A Soltvadkerti Csoport 2018. október 17-én alakult. Rövid idő telt el a csoport megalakulása óta, és szinte hihetetlenül sok tennivaló van már mögöttük. Az adventi időszakban részt vettek adománygyűjtő akciókban, társakat, önkénteseket szervezve maguk mellé. A gyűjtött adományokból és anyagi támogatásokból számos rászoruló embert, családot támogattak már eddig is.
„A mai díjmentesen megtekinthető előadás apropója kettős részükről. Szeretnének önökkel együtt készülni a nemzeti ünnepre, a színészek által felelevenítve a két költőóriás hazafi, Petőfi Sándor és Arany János szellemiségét, alakját. Másrészt az irodalomi esttel szeretnének kedveskedni Soltvadkert város lakóinak és azt remélik, hogy ez a műsor és szolgálatuk elnyeri az önök tetszését és adományaikkal társaik lesznek a segítségnyújtásban. Jószívű adományaikat a kihelyezett gyűjtő dobozba tehetik, melyet majd a rászorulók, nagycsaládosok, és magányosan élő emberek megsegítésére fordítanak.
A csoport tagjai készültek egy kis vendéglátással is az Önök számára, melyre a műsor után állófogadás keretében várják kedves mindannyiukat, ahol bővebben tájékozódhatnak terveikről” – tolmácsolta a csoport szavait Légrády Andor megnyitó beszédében.
-K.Gy.-
Fotógaléria:
