Újra téma a szőlő-és bor ágazatban a pinceszövetkezetek létrehozása. Az ügy napirendre került Kiskőrös Város Hegyközsége éves közgyűlése alkalmával is.
A Kunsági hegyközségek – felismerve a borvidék helyzetének kedvezőtlen alakulását – kiemelt feladatként jelölték meg a borvidéki struktúra és integráció áttekintését.
A Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa vállalta, hogy szakértők bevonásával egy tanulmányt készíttet a hegyközségek vezetői részére, ami alapját adhatja a kedvező változások érdekében tett intézkedéseknek.
Megváltoztak a tulajdonviszonyok: „Mi lesz a szőlő átvételi ára?”
A rendszerváltást követő privatizáció a tulajdonosi struktúrát alapvetően változtatta meg (bérmunkásból tulajdonos lett), a termelési szerkezetet viszont javarészt változatlanul hagyta. A piaci alapú gazdálkodás létrejöttével a korábbi integrátorok eltűntek, helyüket új vállalkozások vették át. A Kunsági Borvidék nagyságrendje, fajtaszerkezete, ”borarca” és kialakult termelési szerkezete speciális jellegzetességeket hordoz. A jórészt elaprózódott tevékenykedő szőlősgazdák – akiknek átlagéletkorra 60 év körüli – magukra hagyottan, mindenféle szervezettség nélkül, aggódva várják a betakarítást, és csak egy kérdésük van: „Mi lesz a szőlő átvételi ára?”. Az ”integrátori” oldalon monopolhelyzettel bíró felvásárló-feldolgozó pincészetek jöttek létre, amelyek főként alsó-, kis részben középkategóriás bortermékeket forgalmaznak. Ők diktálják a szüreti felvásárlási árakat.
Termelői csoportokat szeretnének
Mind országosan, mind a Kunsági borvidéken elvégzett helyzetértékelések azt támasztják alá, hogy a borvidék fenntartható fejlődése csak az ágazati szereplők széleskörű és hatékony integrációjával lesz biztosítható. Az ágazaton belül mind a horizontális, mind a vertikális integráció kiépítése sürgős és halasztást nem tűrő feladat.
A szakemberek szerint célként kell kitűzni, hogy az áruátvételt, a felvásárlást, a feldolgozást, az áruelosztást a bel- és külpiacot a termelők közösen szervezzék és birtokolják, azaz a termelőnek a vertikum egészében tulajdonossá kell válnia.
Úgy ítélik meg, hogy első lépésként a termelői csoportokba történő integrálással célszerű az összefogást megszervezni és fokozatosan bővíteni, amihez a jogi szabályozási keretek is rendelkezésre állnak (42/2015 (VII.22.) FM rendelet). A borvidéken, a 24 hegyközségből indulásként 10-15 termelői csoportot lenne célszerű létrehozni.
Minimum feltételek egy termelői csoportra vonatkoztatva:
-induló létszám: minimum 15 fő,
-minimum árbevétel: 100 millió Ft,
-alapítási tőke: 1,5 millió Ft.
Megjegyezték, hogy a szervezés nem lehet direkt és erőltetett – nem TSZ-szervezésről van szó. Nem a tulajdon betagosítása, hanem a megszerzett tulajdon megőrzése és hosszú távon is fenntartható működtetése a cél, amelyben a gazdák – kicsik és nagyok egyaránt – összefognak megtermelt termékük közös, szövetkezeten keresztüli érékesítésére. A termelői csoport tagjai lehetnek termelők (őstermelő), egyéni vállalkozók, jogi személyiségű társaságok, amelyeknek a jövedelme kizárólag mezőgazdasági termék előállításából származik. A termelőkben tudatosítanák, hogy melyek azok a módszerek és lehetőségek, amelyek mellett lehetővé válik a jelenlegi ”bérmunkás” pozícióból piaci szereplővé válni és a termékpályán megtermelt jövedelemből részt szerezni. A megfelelő működés alapján megszerzett uniós forrás jelentős tőkealapot biztosíthatna a másodlagos szövetkezés belátható időn belüli megvalósítására. A másodlagos szövetkezés egyik kiemelt célja a horizontálisan összeszerveződött gazdák tevékenységének magasabb szintre emelése az általuk megtermelt termék saját tulajdonú borászati üzemben történő feldolgozásával.
Feldolgozás, piac, menedzsment…
Első lépésben tehát a termelő tagok horizontális integrációjának megszervezését látják a legsürgetőbb feladatnak, ezzel párhuzamosan a megtermelt árualap értékesítési, feldolgozási feltételeinek biztonságos megtervezését és megszervezését. A közgyűlésen elhangzottak szerint fel kellene kutatni azokat a személyeket, akik vállalják a termelői csoportok irányítását, és hajlandóak vezetőként tevékenykedni.
Nélkülözhetetlen lenne az értékesítési menedzsment felállítása is, a piackutatási és marketing munka azonnali elkezdése profi szakemberek bevonásával.
Célszerűnek látnák a programot kidolgozók non-profit alapon működő adminisztrációs szervezet kiépítését is. A feldolgozás termelők általi tulajdonlása teremthetné meg az alapot az eredményes és hatékony klaszterbe való tagozódáshoz. A párhuzamos fejlesztések elkerülése érdekében fontosnak ítélik meg a borvidéken már meglévő feldolgozó kapacitások önkéntességi alapon történő bevonását a klaszterbe. A csoportok létrehozását javaslók szerint itt elsősorban a kis- és közepes méretű üzemek lehetnek partnerek.
Kétkedő termelők a csoportokkal kapcsolatban
Az elhangzottakat igen kétkedve fogadták az eseményen megjelent gazdák. A csoportok működésével kapcsolatban megjegyezték, hogy Kiskőrösön már van ilyen a Kossuth Pinceszövetkezet személyében, amely évek óta hatékonyan működik. Ennek ismeretében, aki már akart, az bekapcsolódhatott a pinceszövetkezet kötelékébe és egy újabb indítására nincs realitás a városban. Továbbá a gazdálkodók megjegyezték, hogy a szövetkezeti rendszer szétverése után, hogy lehet azt elkívánni bárkitől, hogy egy élet munkája alatt összerakott pincészetet, palackozó üzemet, gazdaságot bedobjon a közösbe, hogy az mások hasznára váljon. Az egyik gazda negatív példával is élt egy keceli szövetkezetet megemlítve. Elmondta, hogy ott az 58 tag 460 ha-on termelt szőlőt és kötelező volt oda beszállítaniuk a termést. Megemlítette, hogy két évig várt a beszállított termése árának kifizetésére. Úgy kapta meg az összeget, hogy beült az irodába és közölte, hogy nem megy haza addig, ameddig ki nem fizetik. A pénzt két nejlon táskában vette át 500-as és 1000 forintos címletekben. Megemlítette, hogy sokakat azóta sem fizettek ki és ilyen tapasztalatok után, hol van a bizalom a szövetkezeti működésben? Mindemellett a keceli szövetkezeti vezető felvette a támogatásokat, pincészetet épített, van vagyonjegye is a gazdának, de azt már visszaváltani nem tudja. Tavaly ősszel már volt közös összefogásra próbálkozás a térségben. Egy társaság megpróbált összeállni, hogy kiharcoljanak egy kicsit magasabb szőlő felvásárlási árat. Elmentek a felvásárló cég vezetőjéhez, aki a jelzésre reagálva felemelte a telefonját, egyeztetett más borászatokkal és a gazdáknak azzal kellett távozniuk, hogy nem változtatnak az áron… Úgy ítélték meg a gazdák, hogy a tapasztalatok szerint a jó és gazdaságos működésre nincs semmilyen garancia. Ennek ismeretében kinek van arra pénze és egyéb eszközeinek befektetése, hogy bizonytalan dologba belevágjon?
Egyetértettek abban, hogy a piacot kellene felépíteni előbb, a keresleti részt kiépíteni és a biztos eladási háttér tudatában lehetne csoportokat kialakítani.
Filus Tibor
