Az Izsák és Környéke Erdélyi Magyarok Egyesülete (IKEM) szervezésében, „Szentkatolnai Bálint Gábor élete és munkássága” címmel, 2019. március 16-án, Izsákon tartott előadást Hegedűs Zoltán szegedi tanár. Ezúttal az előző előadásához (a Czuczor-Fogarasi életmű bemutatása) kapcsolódóan, a harminc nyelven beszélő székely tudós máig ható érdemei bemutatására került sor.
Bálint Gábor 1844. március 13-án született egy kis székely faluban, Erdély legkeletibb csücskében, a mai Kovászna megyei Szentkatolnán. (Azon a vidéken, amely két jelentős keleti utazót és felfedezőt adott a világnak: Kőrösi Csoma Sándort, aki Indiában és Tibetben töltött évtizedeket, és Barátosi Balogh Benedeket, aki beutazta Mandzsúriát és Japánt.) Már gyerekkorától kezdtek „ráragadni” a nyelvek, mire leérettségizett már tizenkét nyelven beszélt. Ezt követően Bécsben, majd Pesten tanult. Érdeklődése akkor kezdett a keleti nyelvek tanulmányozása felé irányulni. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával keleti tanulmányúton vett részt 1870–1875 között, megtanult tatárul, törökül, mongolul és mandzsu nyelven. A tanulmányútjai során páratlan néprajzi gyűjtőmunkát végzett. Mesterének, Fogarasi Jánosnak az elméletét igazolta, miszerint a magyar nyelv szoros kapcsolatban áll a mongollal, melyet ők közös hun nyelvi hatásnak véltek. Szentkatolnai elsők között mutatta ki, hogy a dél-indiai dravida nyelv a turáni nyelvközösség tagja volt. 1895-ös tanulmányútja során pedig a magyar nyelv kabarddal való rokonságát vetette fel, amely nép magát a keleten maradt magyarok utódainak tartja. „… reá mutattam minden valószínűségére annak, hogy a magyarság a turáni fajnak nem a legutolsójából került ki, s hogy nem lesz mindig csalóka délibáb az, hogy a 7000 éves kultúrájú turáni fajban népem történelmét is legalább 3000 éves múltra vihetjük vissza.” 
Az elmérgesedett vitában végül is kikerült az akadémiai körökből. A székely emberekre jellemző bátor, egyenes, a végletekig kitartó, igazi egyéniség volt. 1879-től önkéntes száműzetésbe vonult és külföldön vállalt munkát. 1892-ben hazatért és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem urál-altáji tanszékének vezetője lett. A hihetetlen munkabírású és tudású tudós 1913-ben váratlanul meghalt, magával víve hatalmas tudását, melyre azóta sem volt példa hazánkban. Bálint Gábor máig helytálló nyelvészeti munkái további kutatást igényelnek. Erre politikai és egyéb érdekektől mentes elemzés adhatja meg a válasz, hogy helyes volt-e a nagy port felvert, a tudományosságból száz évig a mellőzött nyelvészeti munkássága…
Bálint Gábor egyik fontos megállapítással jelzi: A ’Halotti beszéd’ legrégebbi nyelvemlékünkben a látjátok feleim szümtükkel mik vagymunk áll és nem a látjátok feleim szümtükkel, hogy mik vagymunk. Vagyis a magyar nyelv, – mint ahogy a nép is – nem az alárendelést, hanem a mellérendelést kedveli.
-Faragó Gábor-
Fotógaléria:
