Nem volt nehéz megszervezni a Bácsi család összejövetelét, hiszen minden tagjának megdobbant a szíve már az első hívószóra. A két unokatestvér: Vértesi Ferencné (Bácsi Ágota) és Kudron Lászlóné (Bácsi Gabriella) összefogásával május 12-én összesen 82-en jelentek meg a családi ebéden.
A leszármazottak első alkalommal találkoztak. Sokan közülük nem is ismerték egymást, mégis ott volt köztük az összetartozás érzése. Először a páhi temetőben megemlékeztek az ősökről, majd a közös ebéd alkalmából előkerültek a fotóalbumok is Kiskőrösön a Szarvas fogadóban. Véget nem érő vidám és néha szomorú történetekkel emlegették fel a múltat.
Hogy ne jelentsen gondot megismerni egymást, mindenki készített egy névtáblácskát, mely segítséget nyújtott abban is, hogy az egykor elkészített, mostanra kiegészített családfán ki-ki megtalálhassa, melyik családi ág, milyen rokoni szintjén érnek is össze családi kapcsolataik.
Na de nézzük, honnan is indult a család. Idős Bácsi Gábor 1847-ben Bács-Feketehegyen született, csendbiztos volt. Évekig dolgozott, mint Dégenfeld báró ügyintézője, akinek 20-25 ezer hold földje volt futóhomokon. Bácsi Gábor felajánlotta a bárónak, hogy eladja a területeit. Fizetségként a Páhi környéki földek 10%-át kapta, amit öt majorságra osztott és odaadta öt gyermekének (Gábor, Sára, Ferenc, Etel, Béla). Háború, kuláküldözés, börtön, betegségek következtek, ám mindezek ellenére is összetartott a család.
A másod- és harmad-unokatestvéreket igen nehéz és méltatlan körülmények között tudták szüleik felnevelni, ám mindenkiből embert faragtak. A családok történeteinek utolsó 40-50 évét idős Bácsi Gábor déd- és ükunokái vázolták fel. A mai fiatal generáció a szélrózsa minden irányába elkerült, s sokan magas beosztású pozíciókban dolgoznak itthon és külföldön. A magyar honban maradtak is sokfelé élnek, többek között Budapesten, Debrecenben, Hevesen, Kiskunfélegyházán, Szegeden és Kiskőrösön.
Bár a régi nagybirtok már a múlté, egyetlen darabja ma is Bácsi leszármazottak kezében van. A közös múlt felidézése és az (újra )találkozás élménye megerősítette az együvé tartozás érzését. Meglátszik ez abban is, hogy a huszonéves fiatalság máris megfogalmazta: a nagy családi találkozót rendszeressé kell tenni, és a megsárgult családi történeteket, titkokat együtt kell tovább kutatni !
B.M
Fotógaléria:
