E hét szerdán emlékeztek a lengyelek. Visszaidézték azokat az időket, amikor a náci megszállás miatt 1939 után üldözötté váltak saját hazájukban és Európa nagy részében. Ebben az időszakban kimondottan bátor tett volt Magyarországtól, hogy noha Hitler szövetségese volt, nem adta ki a több tízezer hozzánk menekült lengyel katonát, civilt és zsidó vallású üldözöttet. A GESTAPO és a hazai nyilas rendőrség nyomásának ellenállva többen is megtették, amit az emberiesség megkövetelt: a lengyel menekültek életben maradtak és ezek a családok ma is hálásak Magyarországnak.
Andrzej Duda lengyel elnök szerdán a nemrég megalapított Virtus et Fraternitas kitüntetést adta át Varsóban 14, különböző országbeli személyiségnek – köztük post mortem a magyar Utassy Loránd ezredesnek -, akik lengyelek életét mentették meg, gyakran saját életük feláldozásával a második világháború alatt és után, a két totalitárius rendszer, a nácizmus és kommunizmus időszakában.
A Virtus et Fraternitas kitüntetést első ízben adta át a lengyel államfő. A kitüntetésre jelölt személyiségeket a Pilecki Intézet terjesztette elő, amely a XX. századi lengyel történelem kutatásával, dokumentálásával és megörökítésével foglalkozik. Az elismerésben részesültek mások között ukránok, akik a volhíniai (Voliny) lengyelellenes ukrán pogromok idején lengyeleket mentettek, egy kazah állampolgár, aki az éhhaláltól mentett meg deportált lengyeleket, valamint a német megszállás idején üldözött zsidókat mentő lengyelek is. A kitüntetettek többsége már nem él.
Utassy Loránd (1897-1974) ezredes a két világháború között különböző magas beosztásokban szolgált, 1943-44-ben a Honvédelmi Minisztérium 21. Osztályának (hadifogolyügyek) vezetőjeként sokat tett a Magyarországra menekült külföldi katonákért, köztük lengyelekért. Részt vett a Horthy-féle kiugrási kísérlet előkészítésében. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, Sopronkőhidára, majd Dachauba hurcolták. A háború után hazatért, igazolták, és átvették az új magyar hadseregbe. Vezérőrnaggyá léptették elő, de 1946-ban nyugdíjazták. 1951-1953 között Budapestről kitelepítve Soltvadkert-Szarvaskúton egy tanyán élt. Fia, Utassy Béla fogorvos nemrég hunyt el a kisvárosban.
A kitüntetést unokája, Utassy Loránd vette át.
Így nyilatkozott a VIRA.hu-nak:
Fantasztikus érzés és élmény volt az a pár nap, amit Andrzej Duda Köztársasági elnök és a Pilecki Intézet meghívására Varsóban tölthettünk nagyapám, Utassy Loránd kitüntetésének átvétele alkalmából. Megdöbbentő az a szeretet, amivel fogadták a meghívottakat a színházban, ahol az ünnepség volt. Elképesztő az a munka, amit az intézet véghez vitt és felkutatta a még elő leszármazottakat, illetve összehozta a megmentőket a megmentettekkel, illetve családtagjaikkal. (Ld. címlapfotónk)
Erre a napra feleségem, Utassy-Hajdú Klára is elkísért, aki ugyancsak meghatottan találkozott nagyapám kortársaival, valamint a barátságos lengyel nép vezetőivel.
Köszönöm továbbá Grzegorz Lubczyk nagykövet úrnak, hogy több évtizeden keresztül tartotta velünk a kapcsolatot! Hálásak vagyunk dr. Wojciech Kozlowsky igazgató úrnak, hogy megszervezték az eseményt.
A sajtó folyamatosan kérdezett és érdeklődött, minél több információt próbáltak megtudni és megosztani a nézőkkel… (van ilyen is…)
Kár, hogy Magyarországon nem akarunk tudomást venni arról, hogy valakik még szeretnek is minket. Utassy Loránd három televíziós stábnak adott interjút nagyapja és a családi hagyomány kapcsán. Mindegyiknek angolul. Tehát magyar nem volt köztük.
Soha nem felejtem el ezt a napot, amikor kezet rázhattam a 102 éves Stefan Zulavával, aki anno levélben köszönte meg nagyapámnak, hogy megmentette az életüket… és magyarul beszéltünk!!!
Káposzta Lajos történész
Fotógaléria:
