A zománcot leginkább a háztartásból ismerjük. A zománccal bevont tárgyak jól ellenállnak az időjárásnak, illetve különböző vegyi anyagok hatásának. A másik felhasználási területe az iparművészeti, képzőművészeti tárgyak, dísztárgyak, ékszerek készítése.
A tárgyak készítésekor a porrá tört színes üveganyagot egy hordozó alapra – legtöbbször fémre – tűz segítségével 700–820 °C hőmérsékleten ráégetik. Így a két anyag, a zománcpor és a fém összeforr és színes, díszített felület jön létre.
A több ezer éves díszítőanyag kezdeti alkalmazását i. e. 17. századtól lehet megtalálni egyiptomi leletekből. Az ötvösség, a zománcművesség nagyon előkelő helyet foglalt el hazánkban is. Fő megrendelők a királyi udvar és az egyház volt, így nagy számban készültek királyi jelvények és egyházi ereklyék.
Napjainkban nem kell királykisasszonynak lenni, hogy valakinek tulajdonában legyen egy tüzes fényű, elegáns tűzzománc ékszer, a keceli alkotótáborban sajátkezűleg készítették az ügyes kezű, alkotó fantáziájú résztvevők.
A keceli Városi Könyvtár és Művelődési Ház hagyományos Nyári táborának második heti programjában, június 17-21-ig felnőttek és középiskolások a tűzzománc technikával ismerkedhettek, megszerzett tudásukat gyakorolhatták. Ékszereket, különféle dísztárgyakat készíthettek Ferróné Mencsik Rita gyermekkönyvtáros, kismesterségek oktatója, keramikus, fazekas és zománc-műves irányításával.
Varga Eszter
Fotógaléria:
