Folytatjuk az együtt gondolkodást a soltvadkerti jeles pszichiáterrel, dr. Matus Istvánnal. Igen, több ez, mint tanácsadás, hiszen a beszélgetés során problémákat vetünk fel, melyekből esetleg újabb probléma-lehetőségek ágaznak ki. Olyan ez, mint az élet: folyton csak bonyolódik…
-Tehát akkor az első kérdés: a sok válás Magyarországon! Azaz: Párkapcsolat esküvő után! Miért bolondul meg a férfi/nő a „nagy napot” követően?
Pszichológusok mondják: videóra felvettek párokat jegyességben, esküvő előtt és esküvő után közvetlenül. A tanulság: a különbség félelmetesen jellemző, mondhatni „zongorázható”, ahogyan markánsan változott hirtelenjében a viselkedés repertoár esküvő után.
Egyszer egy lelkész mondta a kántornak (én voltam) esküvő előtt: „Pistám, rosszul tudod, nem holtomiglan holtodiglan, hanem „untomiglan, untodiglan”.
Az a probléma, hogy a fiatalok jó része a végénél kezdi a folyamatot. Először jöhet a testiség, utána az ismerkedés. Megjegyezném még, valahol egy ősi, gyári „használati utasításban” (azaz Bibliában) én ilyet olvastam — figyeljük a folyamatot!
- Elhagyja apját és anyját.
- Ragaszkodik (ez lenne a barátság-fázis).
- És lesznek ketten eggyé (egy test, egy személyiség). Most ezt a „létrát” megfordítják, és a végén kezdik. A nászéjszakával kezdik. Az pedig — mint tudjuk — már egy módosult tudatállapot. Ha az érzelmi agy fölmegy, a gondolkodó agy lemegy. Megszűnik a kritikai gondolkodás. És ha megszűnik a gondolkodás, akkor megszűnik az ember egyik fő ismérve is.
-Amitől sokan „félnek”, az a gyermekvállalás. Ez normális, hogy szétmennek a gyerek születése után a házaspárok?
Alaptétel: „a gyerek nem kérte, hogy a világra jöjjön”. Akár tetszik, akár nem, mondhatni a mi objektív felelősségünk az ő további sorsa. Mindazonáltal fontos leszögezni: ha csak a párkapcsolatunk „gyártási melléktermékeként” érkezik, és nem tervezetten, és különösképpen nem rendeltetésszerűen, akkor hihető, hogy „borzalmasan belezavar” az életünkbe. Ugyanis a mi végtelenül önző, kényelemszerető életünket és komfortzónánkat egy csapásra tönkreteheti.
Nejem szokta mondani: „nézd a galambokat, végig párban repülnek”. Minden jel szerint ez jó nekik, nem zavarja őket ez a „duál-unió”, sőt így tavasszal látható, hogy a fészekrakás sem jelenti a komfortzónájuk megzavarását, valamiféle horrort, hanem meglehet, hogy örömmel tölti el őket.
–És később?
Ma olyan szintű gyerekkultuszt alakítanak ki a (nagy)szülők, ami csaknem bálványozás. Elrontja a gyereket, nincs is rá szüksége és a házastársi kapcsolatot egyoldalúvá teszi. Rossz irányba helyezi a fókuszpontot. Találjuk meg a gyerekek helyét a családban, ami nem a legmagasabb trónszéket jelenti. Adjuk meg neki a szükséges dolgokat, úgy indítsuk el az életpályán, hogy öröm legyen a család egészére!
Káposzta Lajos
