Gondolatok

Kit érdekel, hogy könyvet írtál? Ez a kérdés motoszkál bennem, mióta azon a novemberi esős délutánon a Luther Kiadó vezetője felhívott. Minden poszt, minden megosztás, összerántja az ember gyomrát. Az ön- és ősbizalommal kevésbé...

Anyaság. Az anyával folytatott kommunikációnk vitán felül álló módon befolyásolja az életünket. Kezdetén őt esszük és isszuk szó szerint. Aztán beépítjük gesztusait, életszemléletét, rólunk alkotott véleményét a lelkünkbe. Ha szerencsénk van, általa a józan...

Az önismereti csoportunk (Híd-klub) nevét sokan Hit-klubnak hallják, és némi ellenérzéssel – nyíltan vagy magukban – szektásnak bélyegeznek bennünket. Mindig megmosolyogtat. Ha az ember rátalál egy közösségre, ahol szélesedik a látóköre, kinyílik a szíve...

Vannak szavak, amik eltűntek az életemből, mióta felnőttem. Amik a paraszti világban töltött gyerekkorom részei voltak. Ha kimondom: döngölő, érzem az orromban a törköly illatát, látom a ruhámra fröccsenő lilás szőlőlét, és hallom, ahogy...

Nemrégiben a TESCO péksüteményes részén bámészkodtam. Sehol nem leltem a régi, klasszikus zacskókat, amibe a zsemlét tettem. Felfedeztem, hogy biológiailag lebomló változatot tettek a helyére. Az önkiszolgáló pultnál – képletesen szólva – majdnem dobtam...

Az első nagypéntek is ilyen szomorkás, szürke hétköznap lehetett. A kereszt alatt álldogáltak az emberek. Azon töprengve, ez vajon a világvége? Az az ecetszagú, töviskoronás férfi tényleg az Isten fia? A köntösén osztozkodtak, kockázva...

A leggyakoribb közhely a 21. század gyerekekkel kapcsolatban, hogy a kütyük bűvöletében élnek. Nem másznak fára és nem szeretnek mozogni. Összességében véve nem elég életrevalóak. A fejlesztő órán bőven vannak tapasztalataim a témában. A gyerekek...

A kertünkbe érkezett a tavasz. Pedig hajnalban még fagyott. Az egyre zöldebb fűszálakon fehéren dermedt a harmat. Összeszorult a szívem, hogy korán érkezett. Aggódtam a legbátrabb őszibarackvirágokért. A földben csírázásra váró magokért. A nyárért,...

Elmesélem, hol találkoztam az őrangyalok egy nekem szánt különítményével. Kilencvennel poroszkáltam az országúton. Az ablaktörlő unottan söpörte a jeges eső cseppjeit, közel s távol egy lélek se. Ütemes, tompa dobogásra lettem figyelmes. Aztán meghallottam...

„Azért, mert túl szigorú vagy velem!” – ez a mondat hangzott el a csepp diák szájából, amikor megkérdeztem, miért görbül sírásra a szája. Sokan ültek a csoportszobában körülöttünk, megoszlottak a vélemények a megítélésemet illetően. Belenéztem...