Gondolatok

– Jó ég, kisfiam, azt akarják, hogy súlyemelő legyél mielőtt elballagsz? – kérdezte hangosan felnyögve Kovácsné Szabó Éva, miközben az étkezőasztalnál hagyott félmázsás hátizsákot emelte fel. – Péter! Hányszor mondtam már, hogy ne hagyd...

A minap egyik ismerősöm azt mesélte, hogy reggeli futása közben a szomszéd néni a következő kérdést tette fel neki, miközben határozottan a hasát nézte: „Aranyom, aztán nem káros annak a gyereknek, hogy fut?” Az...

Ma egy számomra nagyon kedves családról szeretnék íni. Négy gyermek. Szuperhős kategória. Mintha Anyánál és Apánál lenne a Végtelen Kesztyű és képesek lennének egy csettintéssel nem megfelezni, hanem megduplázni az időt, a teret, az...

Ahogy már a tegnapi cikkemben elmeséltem, nagyszerű délutánt töltöttünk együtt az autizmussal élő óvodásokkal. Elbúcsúztattuk a tanévet. Autizmusban – különböző mértékben, de – fontos a rendszer, a napi rutin, az állandóság. Sajnos március 16-án...

Egy tanév során annyi alkalom van ünneplésükre, és ezen alkalmak közül egy nap csakis arra szolgál, hogy hálánkat fejezzük ki a pedagógusoknak. A pedagógusokra számtalan feladat vár. A tanításon kívül óvják a gyermekeket a rossztól,...

Nekem húsz év. 1999 augusztusában szülinapi ajándék volt életem első munkaszerződése. Ezernyi történet tör fel bennem, amikor visszagondolok a pályán eltelt évekre. A földrajz zárótanításomon (szavannák állatvilága) megmakacsolta magát a diavetítő. Nem vettem észre, hogy...

A Szent Keresztről Nevezett Mária Terézia nővér 2020. május 20-án ünnepelte örökfogadalmának a 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból kérdeztem életútjáról, hivatásáról. -Kedves Teréz nővér! Szeretettel gratulálok ehhez a szép évfordulóhoz, mind a VIRA.HU, mind a...

Vannak találkozások, amelyek, ha az egész életünk ívét nézzük, apróságnak tűnnek. Mégis fontos adalékai napjainknak. Van egy bácsi, akivel szinte mindennap találkozom, amikor futok. Int, mosolyog és mond valami kedveset. Én intek, mosolygok és megköszönöm....

Különös élethelyzeteket produkált a karantén. A kimondatlan félelmekkel teli időszakban bástyaként álltuk a sarat, az egymásra figyelésben jelesre vizsgáztunk és azt gondolom, hogy minden nehézségével együtt voltak olyan sorsfordító, szép pillanataink melyekre hálatelt szívvel...

Akkor éreztem először, hogy öregszem, mikor egykori tanítványaimnak gyermekei születtek. Ez fontos mérföldkő egy tanár életében. Hatvani Adél édesanyját nemcsak, hogy tanítottam, de abba az osztályba járt, akikkel első, éles tanítási helyzetem volt 1999...