A 2019-es KiskőrösFeszt-en az ország egyik legnagyobb fenegyereke, Ganxsta Zolee is koncertet adott zenekarával, a Kartel-lel. Persze aki színházjáró, az pontosan tudja, hogy arany a lelke: mintegy 10 évvel ezelőtt a kecskeméti Katona József színházban láthattuk egy kifejezetten gyerekeknek szóló előadásban, a „Popeye” című darabban. A soltvadkerti Daróczi Dórával játszott együtt, de vajon hogy került bele egy gyerekdarabba? Ez volt az első kérdésünk a marcona, tetovált, de rendkívül barátságos sztárhoz.
Na, az egy érdekes történet! — mosolyog a rapper. — Eredetileg csak annyi volt a felkérés, hogy írjak zenét a „Popeye” című gyerekdarabhoz. Pár nappal később aztán felhívtak, hogy tökéletes lennék a kalózvezér, Blútó kapitány szerepére. Elvállaltam és azóta is előszeretettel játszom különféle gyerekdarabokban.
Gondolom ezt már ezerszer kérdezték tőled, de miért pont Kartel az együttes neve?
Ezt a nevet még 95-ben választottuk: a kartelek dél-amerikai bűnszövetkezetek, és amilyen gengszterek mi vagyunk, meglehetősen testhezálló névnek bizonyult. Nem kellett sokat agyalni rajta, hirtelenjében pattant ki a fejemből, de még ennyi év távlatából is azt mondom, hogy jó döntés volt és büszke is vagyok rá.
Gyakran ismernek fel az utcán az emberek?
Igen, nagyon gyakran jönnek oda rajongók egy fotóért akár az utcán, akár akkor is, amikor inkább a kislányommal és a szerelmemmel lennék. Nyílván nekem az a dolgom, hogy ezeket az igényeket kiszolgáljam, mert a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen rossz az, ha az embert egy nagy kedvence elküldi melegebb éghajlatra. Úgy gondolom, hogy ha már nem kőművesek lettünk, hanem ebben az állásban dolgozunk, akkor ez is a munkakörünkbe tartozik. Ha egy rajongó odajön, akkor meg kell tenni, amit kér és nem szabad sajnálni rá azt a három percet.
Neked van egy 11 éves kislányod is, Zoé. Ő hogy kezeli azt, hogy az apukája egy országszerte ismert „fenegyerek”?
Egyáltalán nem csinál ebből gondot. Pont annyi jó dolgot von le belőle, amennyit le kell. A negatív oldalát nem veszi magára, tehát ami számára sallang, azt elengedi a füle mellett – meséli Zolee, miközben süt az arcáról a büszkeség.
Nem nehéz összeegyeztetni a zenekart a magánélettel és esetleg a többi munkával?
Nekem a Ganxsta Zolee és a Kartel az „egyes számú gyerekem”. Mindent ehhez kell igazítani, tehát ha a Kartel-nek van turnéja, klipfelvétele vagy koncertje, akkor minden más háttérbe szorul. Szerencsére van egy emberünk, aki ezeket a dolgokat szervezi, tehát ha éppen nincs semmi dolgom az együttessel, csak akkor mehetek színházba próbálni vagy reklámfilmet forgatni.
Hogyan állt össze ez a banda? A Kartel előtt is barátok voltatok?
Igen, régi barátok voltunk már akkoriban is. Együtt dolgoztam néhányukkal közülük, amikor a „Sex Action”-ben voltam dobos. Lory B.-vel, aki egyébként egy másik rapperünk, egy véletlen folytán hozott össze az élet.
Ennek a története a következő: éppen egy videotékában voltam és egy jó filmet kerestem aznap estére, amikor az egyik alkalmazott odalépett hozzám:
„Úgy hallottam, gengszterbandát alapítotok éppen és lenne itt egy srác, aki „állati” jól tud rappelni” – hátranézett egy srácra, aki a pultnál várakozott, majd visszafordult hozzám. „Nem lenne kedved meghallgatni?” Végül meghallgattam a srácot és csak annyit mondtam: „Uhhhhhh! Gyere!”
Közel 25 éve játszotok együtt és még mindig megvan a kezdeti lelkesedés. Hogy csináljátok?
Szerintem ezt a munkát csak addig szabad csinálni, amíg tényleg élvezi az ember. Ha ezt nem lelkesedésből csináljuk, és csupán munkaként gondol rá, akkor azonnal le kell tenni a hangszert. Nekünk minden fellépés egy buli (mondjuk ez a májunknak nem annyira jó)… Mi azért tudtunk ilyen lelkesek maradni, mert imádjuk, amit csinálunk és még ennyi év után is van mondanivalónk a közönségünk számára.
Káposzta Lajos – Káposzta Sára
Fotók: Szentgyörgyi Ábel
Fotógaléria:
