A helyi sportéletben kevésbé jártas személyek számára is ismerősen csenghet a csengődi származású Antal Mirjam neve, aki fiatal kora ellenére sikert sikerre halmoz a különböző úszóversenyeken. A 12 éves Mirjamnak már most több érme és kupája van sportágában, mint sok felnőttnek. Kezdetben Tisza Zoli és Pásztor Gyula bácsi kiskőrösi edzők foglalkoztak vele heti néhány alkalommal, majd a KESI úszóiskolában is megmutatták tehetségét, ahol aztán 1,5 évig úszott. Jelenleg Miszlai Orsi segítségével készül a versenyekre, aki immáron második éve edzi Kiskőrösön heti 6 alkalommal.
Mirjammal és édesapjával, Antal Györggyel otthonukban beszélgettem.
Hogyan kerültél kapcsolatba az úszással? Hány éves korod óta sportolsz?
Az alkatom, a ritmusérzékem, valamint a mozgás szeretete hamar ráébresztett engem és szüleimet is arra, hogy érdemes energiát és időt áldozni a sportra, ezért 7 éves koromban elkezdtem úszni. Hamar ki is derült, hogy jól választottunk, mert ezen a területen nagyon tehetséges vagyok. Aztán egy év múlva elkezdtem versenyszerűen úszni, amiben fiatal korom ellenére egyre több sikert értem el, majd egy rövid ideig kézilabdáztam is a Bem József Általános Iskolában. Életem első aranyérmét pedig 2013-ban Gerlitzenben nyertem egy síversenyen.
A sportágválasztást hazánkban leginkább az határozza meg, hogy milyen klub van a közelben, mit sportoltak a szülők vagy melyek a divatos sportágak. Csakhogy ezek a szempontok sok esetben nem esnek egybe azzal, hogy képességei révén milyen területen számíthat a gyerek sikerélményre – tudtuk meg Mirjam édesapjától.
Nem hiszem, hogy a szülő első számú felelőssége az lenne, hogy ráérezzen arra, hogy mit szeretne sportolni a gyermeke. A szülő viszonylag egy laikus, de azt mondom, hogy a lehetőséget mindenképpen adja meg. Noha Mirjam nagyon hamar megtanult és szeretett is úszni, azért kipróbálta a kézilabdát is, ami kevésbé bizonyult jó választásnak az ő esetében. Létezik egy úgynevezett antropometriai vizsgálat, amit 10-12 éves korban célszerű elvégeztetni. Ezen tulajdonképpen már Mirjam is átesett. A mai antropometriai mérésekkel előre meghatározható a várható testmagasság, a testalkat, a testtömeg, de ami fontos, teljes képet kaphatunk a sportágválasztásnál, vagy akár egy sportágon belül az adott posztok kiválasztására. Egy szülő időt, energiát és pénzt spórolhat meg, ha tudja, gyermeke melyik sportágban remélhet sikerélményt, hiszen az a lényeg, hogy a gyerek élvezze a mozgást. Mirjam abban a szerencsés helyzetben van, hogy még az antropometriai vizsgálat szerint is pont neki való az úszás. Véleményem szerint, Kiskőrösön nagy problémát jelent az, hogy a gyermekeknek mindössze csak néhány sportágban van lehetőségük kipróbálni magukat – meséli az édesapa.
Mirjam, hogyan kell elképzelni egy hetedet?
A tanév ideje alatt általában 14:30-ig vagyok az iskolában, de ez tulajdonképpen változhat, attól függően, hogy hány órám van. Aztán hazajövök, megebédelek, majd 14:30-kor kezdődik az 1,5-2 órás edzés az uszodában. Amikor késő délután hazaérek, még vár rám a tanulás és az egyéb teendők is. A szombat viszont már lazább szokott lenni, olyankor mindig marad egy kis időnk az edzések után beszélgetni. Egy héten 6 edzésem van, ami szerencsére nem látszik meg a jegyeimen, hiszen igyekszem a suliban is jól teljesíteni. Bízom benne, hogy ez akkor is így marad majd, ha idővel emelkedni fognak az óraszámaim.
Már az antropometriai mérés alkalmával felismertük, hogy Mirjam esetében az úszás mellett, szükséges fejlesztenünk az állóképességét is, ezért felkerestem Turú Balázst, hogy segítene-e nekünk ebben. Aztán elkezdtük a szárazföldi edzéseket is Balázs segítségével. Majd amikor már ő is látta, hogy a Mirjam milyen jól szerepel a versenyeken, felajánlotta, hogy szívesen támogat minket a Turu Team-en keresztül is. Végül tulajdonképpen a többi szponzor is Balázs által keresett meg minket – jegyezte meg Mirjam édesapja.
Melyik a kedvenc úszásnemed?
A kedvencem a mellúszás, mert az elég pihentető, viszont nem abban vagyok a legeredményesebb. Hátúszásban vagyok a legjobb, abban nagyon jól tudok teljesíteni. A gyorsúszást általában akkor választom, amikor levezető van. Véleményem szerint a pillangó a legnehezebb úszásnem, viszont egyre jobban tetszik nekem. Legutóbbi versenyemen is nagyon jó eredményt értem el vele 100 méteren, igaz a végére igencsak elfáradtam. Ha a technikámon javítok még egy kicsit, akkor szerintem már a pillangó is igazán jól fog menni.
Milyen gyakran versenyzel?
Általában októberben kezdődik a szezon, ami eltart egészen áprilisig. Ezek a benti, fedett versenyek, majd áprilistól július végéig rendezik meg a szabadtéri versenyeket. Évente átlagosan 12-15 versenyen veszek részt, most például a július 28-án megrendezésre kerülő Tiszaföldvári úszóversenyre készülök. Ez lesz ebben a szezonban az utolsó. Az elmúlt hétvégém is igazán izgalmas volt, ugyanis két hét kihagyás után, két versenyről is sikerült éremmel és oklevéllel hazatérnem. Aztán augusztusban következik egy kis pihi, majd szeptembertől folytatódnak az alapozások és megkezdődik a felpörgés.
Milyen gondolatok járnak a fejedben úszás, vagy verseny közben?
Ilyenkor általában teljesen kikapcsolok, csak arra koncentrálok, hogy minél jobb időt ússzak. Nem nagyon figyelek semmire, még az ellenfeleimet sem szoktam nézni. Most, amikor sikerült bejutnom az országos versenyre, akkor fordult elő velem az, hogy megpillantottam, ahogy az egyik lány elúszik mellettem, de „elengedtem”. Viszont azokat a lányokat, akiket szerettem volna, azokat megelőztem. Ezért utána, már ott is, csak azzal foglalkoztam, hogy az időm jó legyen. De egyébként tényleg nem nagyon szoktam gondolkodni semmin sem ilyenkor, talán csak azon, hogy hány hosszt kell még úsznom a célig.
Mennyire szoktál izgulni egy-egy verseny előtt, illetve az milyen hatással van rád?
Az a baj, hogy képes vagyok annyira izgulni, hogy aztán az időm nagyon rossz lesz, ezért is van úgy, hogy egy-egy verseny alkalmával több úszásnemben is indulok. Életemben talán most, a 100 méter pillangón izgultam a legjobban. Ott az időm végül is jó lett, de egyszerűen nem tudok nem izgulni. Viszont, amikor több versenyen is részt veszek egymás után, akkor nem szoktam annyira izgulni, de ha mondjuk csak fél év kihagyás után állok fel a rajtkockára, olyankor mindig újra nagyon izgulok. Talán amin minden évben a legjobban szoktam idegeskedni, az a megyei úszóverseny, mert szerencsétlenségemre eddig mindig lebetegedtem előtte valamiért, viszont az idei megyei versenyen szerencsére nem. Régebben ezért mindig csak az 5., 6. helyezést sikerült elérnem, aminek nem igazán tudtam örülni. Aztán idén volt az, hogy nem fáztam meg, nem lettem beteg és jól is sikerült teljesítenem a versenyen.
Melyik volt a legemlékezetesebb versenyed eddig?
2018. december 1-jén Temesváron 16. alkalommal rendezték meg a „Petre Lovas” emlékversenyt, amelyen 3 ország (Szerbia, Magyarország, Románia), 24 úszóiskola (4 magyarországi csapat) 381 versenyzője képviseltette magát. Itt három egyéni számban is indultam, ahol egy 5. és két 6. helyet sikerült szereznem, századmásodpercekkel lemaradva a dobogóról. Viszont a magyarországi úszók között, 50 méter gyorson és 50 méter háton saját korosztályomban első lettem.
Ezen a versenyen, Kiskőrös jó hírnevét kislányom mellett, Boldoczki Robi öregbítette. Eredményeik azért is kimagaslóak, mivel ők ketten voltak az egyedüli olyan versenyzők, akik mögött nem egyesület vagy híres úszóiskola állt. Hiszen Mirjam és Robi is egy kis lelkes csapat tagjai, akiket Miszlai Orsi edz a Kiskőrösi Tanuszodában – fűzte hozzá a büszke édesapa.
Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
A „Legeredményesebb sportoló” díjra, ami tulajdonképpen egy vándorkupa és talán a „Mikulás kupá”-ra, mert ott egy nagyon kemény mezőnyben kellett helytállnom. Ez utóbbi versenyt még a KESI sportiskola szervezte, és már akkor, a második évben 1 arany és 2 ezüst eredményt értem el. Ez egy nagy teljesítmény volt. De a Megyei Diákolimpiai aranyamra is nagyon büszke vagyok. Annak is nagyon örültem, de tulajdonképpen a marcali versenyen elért 3. helynek is, mivel oda tavaly nem sikerült bejutnom.
Emlékszel még arra, hogy hány éves korodban kaptad meg az első érmedet?
2015-ben, egy olyan versenyen, amit egykori edzőm, Pásztor Gyula bácsi szervezett. Annak szintén nagyon örültem, mivel ott is első lettem.
Mi kell ahhoz, hogy valaki jó úszó lehessen?
Leginkább kitartás, akaraterő, és hit önmagában, hogy meg tudja csinálni.
Milyen terveid, céljaid vannak a jövőre nézve?
Egy biztos, hogy az úszást folytatni szeretném. Ha esetleg mégsem leszek annyira eredményes, akkor még az is lehet, hogy majd belőlem is edző lesz egyszer. Egy biztos, hogy az úszás jelen lesz az életemben. A továbbtanulás kapcsán meg azon gondolkodom, hogy repülőpilótaként vagy valami ilyesmi munkakörben tanulok majd tovább, mert nemrég lehetőségem volt részt venni egy meglepetés sétarepülésen, ami egészen lenyűgözött. Azóta is azon gondolkozom, hogy milyen lehet pilótának lenni.
Mirjam azért a beszélgetés végén megnyugtatott minket, hogy augusztusban lesz ideje pihenni és néhány hetet nyaralni is.
Gratulálunk eddigi eredményeihez és további szép sikereket kívánunk!
Kutyifa Icu
Fotók: Kincses Szilvi
Fotógaléria:
