A helyi sportéletben kevésbé jártas személyek számára is ismerősen csenghet a 15 éves fiatalember, Boldoczki Robi neve, aki pelenkás kora óta imádja a vizet. Édesanyja, aki egyben a fiatal fiú edzője is, egykoron szintén úszás sportágban jeleskedett. Robi fiatal kora ellenére gyakran vesz részt versenyeken B kategóriás úszóként, ahol rendszerint sikert sikerre halmoz. Az évek alatt végzett közös munka idén márciusban meghozta a várva vár eredményt is, hiszen Robi (korcsoportjában) megnyerte a „Magyarország diákolimpiai bajnoka” címet.
Robival és édesanyjával, Miszlai Orsolyával „második otthonukban”, a Kiskőrösi Rónaszéki Fürdőben beszélgettem.
Hány éves korodban kezdtél el úszni, illetve versenyezni, amennyiben ez egy időpontra datálódik?
Legelőször 4 hónapos korában egy babaúszás alkalmával találkozott a vízzel. Aztán Dombóváron egy úszásra szakosodott óvodában, egy nagyon kedves óvónő, aki egyébként úszóedző is, foglalkozott nyaranta Robival, tehát már egészen kicsiként megtanították neki az úszás alapjait. Egy darabig csak nyaranta úszott, egyébként focizott – mesélte az édesanya.
Én arra emlékszem, hogy általános iskolában második osztályos korunktól volt úszásóránk a kiskőrösi fürdőben, ahová Pásztor Gyula bácsi kísért el és oktatott minket. Nekem igazából már akkor nagyon megtetszett az úszás, mint sport, és azóta az életem része – folytatta Robi.
Aztán már egészen fiatalon jöttek az eredmények. Amikor 1-4.osztályban a Petőfi Általános Iskolával elkezdtek járni a Diákolimpiai versenyekre, láttuk, hogy a versenyúszókhoz képest, -akik a megyében indultak- sincsenek olyan rossz helyen az iskolatársakkal. Igaz akkoriban még nem kerültek dobogóra, de elég jó eredményeket értek el már akkor is. Végül 5. osztályban jött el az a pillanat, amikor az igazolt úszókat külön választották a Diákolimpián az amatőröktől. Akkor nyerték meg Robiék az első aranyérmet váltóval a megyei döntőn. Az eredményre rágyúrtunk, hiszen szerettünk volna az országos döntőn is jól szerepelni, ahol végül 6. helyen végeztek, ami egyébként pontszerző hely és oklevéllel jár. A megyeitől az országos versenyig 9 percet javultak a váltóval. Akkor még fiatalnak számítottak korosztályukban, szinte csak idősebbek verték meg őket. Ennek nagyon örültünk, mert akkor azt gondoltuk, hogy a következő évre már jó eséllyel indulunk az éremért, de csalódnunk kellett, mert megváltoztatták a szabályokat és betették B kategóriába az igazolt vízilabdázókat, öttusázókat, triatlonosokat, búvárúszókat, egyszóval minden olyan sportolót, akinek a vízhez köze van. És azért valljuk be, a vízilabdázók edzésének nagyon nagy hányada gyorsúszással telik. Mivel Kecskeméten nagyon jó a vízilabda utánpótlás, ezért a fiú váltónk lecsúszott az országos döntőn való részvételről és nagyon elkeseredtek. Az azt követő évben úgy összekapták magukat a fiúk, hogy a 4x50m-es fiú gyorsváltónak nem volt legyőzője a Megyei Diákolimpia Döntőn. 7. osztályban Robi elsősorban a mellúszásra helyezte a hangsúlyt, mert szeretett volna jó eredménnyel célba érni országos szinten is, az Országos Diákolimpia Döntőjén azonban a nemzetközi bírók apró szabálytalanságot jeleztek, amit mi sem értettünk és kizárták az országos döntő 3. helyéről. A váltóval ugyanakkor 8. helyen végeztek. A történtek nagyon megviselték Robit, de aztán lassan elkezdtük kibeszélni a részleteket és lassan újult erővel kezdett a következő szezonnak. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor 8. osztályosként a megyei döntőn megnyerte mind a 100 m gyors mind a 100m mell versenyszámokat, ugyanis Robinak van egy nagy vetélytársa itt a megyében, akit ezúttal sikerült megelőznie gyorsúszásban. Ideje alig volt szusszanni a két versenyszám között, így a mellúszást nem a legjobb idejével nyerte, viszont továbbjutott az országosra. Szeretjük ezeket a versenyeket, mert lehetősége van új barátok szerzésére, más vidékek megismerésére. Plusz motiváció az is, hogy aki a Diákolimpia országos döntőjén a dobogón végez, annak a továbbtanulásnál ez plusz 10 pontot jelent, persze nagyon bízunk benne, hogy nem ezen a 10 ponton fog múlni a felvételije – fűzte hozzá Orsi.
Az évek során kik voltak a felkészítőid, az edzőid?
Általános iskolában, alsó tagozatos koromban még a Pásztor Gyula bácsihoz jártam úszásoktatásra, edzésekre, majd 5. osztályos koromban kapcsolódott be édesanyám a felkészítésembe, míg nyaranta Dombóváron jártam Tamás Kornél bácsihoz, Tancsa Norbi bácsihoz és Nagy Rolandhoz.
Hogyan tudjátok összehangolni a közös munkát? Mennyire nagy az összhang köztetek?
Nem mindig mondhatom el, hogy nagy az összhang az uszodában, de ugyanúgy tekintek rá, mint a többi gyerekre, sőt néha talán még szigorúbb is vagyok vele. A lányok nagyon szépen szót szoktak fogadni, csinálják amit kell, míg Robi néha lázad, olyankor azért meg kell vele küzdeni.
Hány gyermek jár hozzád jelenleg versenyfelkészítésre?
Van egy nagyon erős keménymag, melyet négy gyermek alkot, de volt olyan is, hogy akár tízen is voltunk, de ők nem olyan rendszerességgel jártak, mint a többiek. Két fiú tanítványom vidékre ment továbbtanulni, de már jelezték nekem, hogy ott is szeretnék folytatni az úszást. Egyelőre még nem tudom, hogy most lesznek-e új tanítványaim, de a nagyon nagy kordifferencia nem jó, mert egy 6 és egy 14 éves gyerek között nagyon nagy a különbség. Itt szeretném megemlíteni azt is, hogy a versenyre való felkészítés támogató családi légkör nélkül nem menne.
Hogyan tudod összehangolni a versenyfelkészítést és a munkát a négy gyermekes családanyasággal járó feladataiddal?
Ez is összedolgozás és megbeszélés eredménye. Amikor a gyerekekkel úszni megyek, gyakran felügyel a férjem vagy a nagyszülők a kisebbekre, de gyakran besegít Robi öccse is, ha kell. A tanév ideje alatt megy ez a nagy daráló, ezért évközben elég kevés időnk jut egymásra, de azért időnként találunk alkalmat arra is, hogy kiruccanjunk valahová együtt a családdal. Én a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnáziumban tanítok angol-testnevelés szakon, de amíg a lányok óvodások addig csak részmunkaidőben végzem, mert nem szeretném, ha a család rovására menne mindez. Egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem a Robi is nagyon jól osztja be az idejét, mert a suli, az edzések és a különórák után még a testvéreire és a játékra is jut ideje, ugyanakkor véleményem szerint az úszás egy olyan sportág, ami rengeteg felkészüléssel és lemondással is jár.
Édesanyaként mennyire látod előnyét, vagy hátrányát annak, hogy Robi nem csak rekreációs céllal, hanem versenyszerűen úszik?
Szerintem mindenképpen előny, eleve a rendszeres sportolás, amelyhez a versenyzés egy pluszt ad hozzá, hiszen általa megtanulja beosztani az idejét. Emellett pontosságra, alázatra, kitartásra neveli. Szóval én csak pozitívumokat tudok mondani ezzel kapcsolatban.
Összeszámoltátok már valaha, hogy az évek alatt hány érmet, vagy kupát sikerült nyerned?
Számomra az oklevelek többet érnek, mert tulajdonképpen csak ott szerepel az, hogy milyen versenyen milyen eredménnyel szerepeltem. Jelenleg terveim között szerepel, hogy átalakítom és egy kicsit kidekorálom a szobámat, hogy kikerülhessenek az érmeim is.
Melyik volt a legemlékezetesebb versenyed?
A Temesvári Kupa. Ez tavaly december 1-jén került megrendezésre Romániában, ami egyrészt azért is volt emlékezetes, mert az a nap egy román nemzeti ünnepnap volt, másrészt pedig egy nagyszerűen megrendezett verseny, nagyon sok résztvevővel több országból. Rengeteg futam volt, ahol 5. helyezést sikerült elérnem mell, hát és pillangó versenyszámokban.
Mennyire szoktál izgulni egy-egy verseny előtt? Az esetleges stressz, milyen hatással van rád?
Különösebben nem szoktam izgulni, mivel nagyon szeretek úszni és ezzel együtt versenyezni is. Egyébként pedig a legnagyobb kitűzött célomat sikerült elérnem idén márciusban, hiszen megszereztem az első Diákolimpiai aranyérmemet, szóval már nincs miért izgulnom.
Melyik a kedvenc úszásnemed?
A gyorsúszás, ahol az időmet egy picit szeretném még fejleszteni.
Melyik volt a leghosszabb táv, amit eddig leúsztál?
A Balaton átúszás (5,2 km), amit idén is és tavaly is sikeresen leúsztam. Idén 1 óra 36 perc alatt.
A felkészülések alkalmával mire szoktátok a legnagyobb hangsúlyt fektetni?
A felkészülés idejétől függ. Van egy felkészülési ciklus, ahol tulajdonképpen fel van osztva, hogy mikor foglalkozunk a technikával, mikor az erő- és állóképességfejlesztéssel, gyorsítással. Emellett pedig rengeteg nyújtásra lenne még szükségünk.
Úszás közben mire szoktál gondolni?
Valamilyen zene megy a fejemben és arra koncentrálok, hogy hogyan csinálom a technikát, illetve amikor delfinezek, örülök, hogyha egy-egy nagyobb levegőt vehetek.
Emlékszem, amikor én úsztam, volt hogy verseket szavaltam vagy valamilyen memoritert mondogattam magamban –emlékezett vissza az édesanya.
Hogyan tekintesz a jövőbe, milyen terveid vannak Robi?
Én racionálisan gondolkodom, és abban hiszek, hogy kell egy jó szakma, egy jó munkahely, aztán egy család, akikkel boldog életet élünk. Úgy érzem, hogy a tanulás, és ha képzem magam, az biztosabb út, mint a versenysport.
Gyakran beszélgetünk arról, hogy ez csak egy szakasz az életében. Ezt addig kell csinálni amíg fiatal, hisz szükség van a sportolásra, de élete végéig nem fog tudni versenyezni úgysem – jegyezte meg Orsi.
Azt tudod már, hogy milyen szakmát tanulnál?
Nyelvekkel szeretnék foglalkozni.
Hogy telt a nyár? Várjátok már az új tanévet?
Jól, nem volt unalmas, igazából minden belefért. Gyakran úsztam ez idő alatt is, de bőven jutott időm a barátokra is és pihenni is. Aztán az augusztusi pihenőidőt végül megszakítottuk a beremendi versennyel, de ezt egy percig sem bántam meg, mert az egész verseny egy nagyon jó élmény volt.
Azért is jött most különösen jól ez a verseny, mert így látjuk, hogy hol tartanak a felkészülésben edzések nélkül. Kérdésedre válaszolva pedig csak azt tudom mondani, hogy újra vissza kell rázódnunk a mókuskerékbe, de az iskolai teendők után kimenni az uszodába és edzést tartani, tulajdonképpen felüdülést jelent számomra is.
Kutyifa Icu
Fotók: Kincses Szilvi, Diákolimpia® közösségi médiaoldala
