Szlovák Pál 30 éves kiskőrösi fiatalember. Szüleihez hasonlóan kiskőrösi gazdálkodó, aki elsősorban zöldségtermesztéssel foglalkozik, vállalkozásban. Házas, néhány hónappal ezelőtt fogadtak egymásnak örök hűséget feleségével, Szlovákné Hajnal Csillával, és nagy örömükre néhány hónap múlva megszületik első gyermekük is. Foglalkozása mellett minden városi rendezvényen találkozhatunk vele, aktívan vesz részt a helyi közéletben, jelenleg a Költségvetési, Városüzemeltetési és Mezőgazdasági Bizottság külsős tagja. Sokan ismerik a városban, mint a kispályás labdarúgó bajnokságon szereplő csapatok aktív játékosát, aki a Kecskemét csapatában is játszott. Ez a csapatjáték azóta is jellemzi az életét.
A mai high-tech kütyük világában mi motivál egy fiatalembert arra, hogy mezőgazdasággal foglalkozzon?
Már a szüleim is szőlő és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Én, mint sokan a kortársaim közül, gyakorlatilag ebben a világban nőttem fel. Szeretem ezt az életet. Öröm látni, hogy a mondjuk 15 évvel ezelőtti helyzethez képest mennyire újjáéledt ez a vidék a gazdálkodás szempontjából. Én már a tanulmányaimat is ennek megfelelően végeztem. Általános és középiskolai tanulmányaimat követően Gödöllőre mentem, ahol Szent István Egyetem – Mezőgazdaság és Környezettudományi Karán tanultam. Gazdasági és Vidékfejlesztési Agrármérnök alapképzés alatt, a kötelező nyári gyakorlatot a Xanthium Kft-nél töltöttem el, ott tetszett meg a növényorvos szakma is. Három hónapot dolgoztam ott, majd visszamentem államvizsgázni és ezután már jelentkeztem, szintén Gödöllőn, a növény orvosi szakra, melyből mesterdiplomát szereztem. Ezt követően költöztem újra haza, Kiskőrösre.
Szüleimmel külön cégekben gazdálkodunk, de közös eszközparkot használunk. Fóliában csak paprikát termesztünk, szabadföldön van 4 hektár szőlőiskolám. Mindig próbálkozom valami újdonsággal is. Egy kis káposzta, egy kis csemegekukorica. Jövőre szeretnék fehér paprikát is, mert most csak kápia paprika van a repertoárunkban. Szóval szeretném egy kicsit bővíteni a kínálatot.
Milyen rövidtávú célt tűztél ki a hivatásodban? Mi az, amivel elégedett lennél?
Öt éven belül szeretném visszafizetni a hitelemet, amit a fóliaház építésére vettem fel.
Hogyan látod a mai Kiskőrös lehetőségeit? Milyennek szeretnéd látni a várost, mondjuk 2030-ban?
Nagyon szeretek itt élni, ebben a gyönyörű kisvárosban. Soha meg sem fordult a fejemben, hogy tanulmányaimat követően ne térnék vissza ide. És ami számomra a legfontosabb: itt találtam meg életem párját is.
Itt szerintem minden megtalálható, ami egy boldog élethez szükséges. Van egy gyönyörű városközpontunk, és vannak kikapcsolódási lehetőségeink is, egyre több a nagy rendezvényünk, van egy kicsi, de annál szebb strandunk, tele fejlesztési lehetőségekkel.
A sportolási lehetőségek tárháza megyei szinten az egyik legsokoldalúbb véleményem szerint. Számomra jó érzés látni, hogy folyamatosan fejlődik a városunk. Egyre több cég székel itt, míg az utóbbi időben az építkezések száma is megnőtt a városban, sőt a közösségi épületek és terek is időről időre megújulnak. És egyre több kisgyermekes családot látni a városban, ami a jövőt illetően is biztató úgy gondolom. Szerintem sok hasonló méretű település irigyelheti Kiskőrös eredményeit, legalábbis vidéki ismerőseim mindig elismerően, és kicsit irigykedve is beszélnek Kiskőrösről.
A város jövőjét illetően azt gondolom, hogy nagyon jó lenne, ha a lakosok száma újra növekedésnek indulhatna, ami azért szerintem a következő évtizedben nem lehetetlen, a jelenlegi fejlődési ütemet nézve. Maradjon meg ez a kisvárosi érzés, de mégis egy kicsit legyen több fiatal a városban. Örömmel látnám, ha a Kiskőrösön működő középiskolai és szakképzési intézményekben bővülhetne a szakképzéseken oktatott szakmák száma, amelyek igazodnak a jelenlegi igényekhez, hátha ezzel is több fiatalt ide tudnánk csalogatni, illetve itt marasztalni. Sőt a strand fejlesztésével kapcsolatban is lennének ötleteim. Mint a Költségvetési, Városüzemeltetési és Mezőgazdasági Bizottság külsős tagja a mezőgazdaság, a sport, és a városfejlesztés, ezek a területek érdekelnek engem leginkább.
T.Z.
