A Keceli Ifjúsági Hittan tagjaként és Kecelen praktizáló ügyvédként a lakosság széles körével találkozik nap, mint nap. Munkájából adódóan rálátása van a helyi igazgatásra, részben annak politikai oldalára is. Jó Kecelihez méltón mezőgazdász, még ha azt csak hobbi szinten is műveli, hiszen kajszi és fűszerpaprika termesztésre is adta a fejét, természetesen nem egzisztenciális céllal. Római katolikusként számos egyházi rendezvény szervezésében vett részt, ezért a civil-karitatív tevékenység természetes az életében. Nős, két gyermek édesapja.
Ügyvédi munkájáról és közéleti tevékenységéről is beszélgettünk Dr. Agócs Ákos keceli ügyvéddel.
Mi volt az ami miatt az ügyvédi pályát választotta és milyen ügyekkel foglalkozik az irodája?
Nagymamám mostohatestvére – akit nagyapámként szerettem és tiszteltem – szintén ügyvédkedett, amíg a szocialista hatalomátvétel nem történt meg. Gyermekkoromban rengeteget volt nálunk, akkor hallgattam a történeteit tyúkperekről, vidéki „úriszékekről”.
Ezeken a történeteken nevelkedve határoztam el azt, hogy jogász, azon belül is ügyvéd szeretnék lenni. Hatalmas meglepetés ért, mikor az egyetem alatt a Gyakornoki Program keretében, a valódi ügyvédi munkába beleláthattam. Ekkor tapasztaltam meg, hogy a verbalitás valójában másodlagos, sokkal fontosabb a kutatómunka, a jogszabályok és bírósági döntések folyamatos tanulmányozása. Mindezek ellenére abszolút nem bántam meg a döntésemet.
Ügyvédi tevékenységem során leginkább civilisztikai (magánjogi) jogterületeken dolgozom, a büntető jog másodlagos a portfolionkban, s ebben a körben is leginkább kirendeléseket látunk el, ugyanis ezt társadalmi küldetésnek tekintjük: hiszünk abban, hogy a legelesettebb és legkiszolgáltatottabb társadalmi réteg szolgálatával a világnak adhatunk vissza valamit abból a rengeteg csodálatos dologból, amellyel az Isten megajándékozott minket.
Mostanra oly aktívan kiveszi a részét a helyi közügyekből, hogy idén képviselőjelöltként is elindul Kecelen. Korábban is késztetést érzett a nyílt közéleti szerepvállalásra?
Társadalmi munkával, közéleti szerepléssel gyakorlatilag gimnazista korom óta foglalkozom, bár leginkább a katolikus egyház keretein belül. A Közéletben való részvételen rengeteget segített Roland atya, aki hosszú éveken keresztül patronált és segített minden téren. Megjegyzem az, hogy az önkormányzati választásokon, mint képviselő jelölt megmérettetem magam jórészt szintén neki köszönhető, hiszen húsvét nagyszombatján ő hívta fel nyomatékosan arra a figyelmemet, hogy Haszilló Ferenc polgármester úr segítségre szorul, és kötelességünk hívő katolikusként segíteni neki.
Mélységesen elszomorít és felháborít, hogy hozzá nem értő és abszolút felkészületlen testület próbálja Kecel fejlődését mederben tartani. Nem tartom egészségesnek azt, hogy az üzleti, magán szektorban teljesen járatlan emberek a fejlődésünk irányát fontos, ugyanakkor gyakran harmadlagos szempontok alapján határozzák meg, és ezzel a környező településekkel szemben komoly verseny, hátrányt halmozunk fel. Kecelen élek születésemtől kezdődően, az életemet máshol nem tudom elképzelni, és én azt érzem, hogy jelenleg az utolsó pillanatokat éljük, ha azt akarom, hogy a gyermekem is itt élhessenek, azért most talán nekem is tenni kell. Tenni pedig csak úgy lehet, véleményem szerint, hogy ha végre egy egységes testület áll Haszilló Ferenc polgármester mögött, és a kitűzött célok megvalósítását mindenki segíti.
Mindezekért szeretnék fellépni képviselőként, kamatoztatva a Katolikus Egyház tanításaiból merített humanizmusomat, és a gazdasági életben szerzett tapasztalataimat az éppen aktuális probléma megoldására.
Milyen elképzelései vannak a város jövőjét illetően?
Újabb szökőkutakat szeretnék felállítani a városban és további parkokat létesíteni, ezzel Kecelt a vizek városává, Alföldi Rómává tenni. Társasházak építését támogatnám a belvárosban, ezzel a fiataljaink lakhatási nehézségeit csökkenthetnénk, illetve a rendezetlen belvárosi telkek hasznosítását is rendezni lehet ilyen módon.
Látom, hogy a helyi, meghatározó egyházat sokkal jobban be kell vonni a közéleti döntéshozatalba, egy mélyen és többségében katolikus településen nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a helyi plébános bölcsességét és ember ismeretét mellőzzük.
Hiszem azt is, hogy az eddigi elhibázott és negatív kommunikáció helyett a helyes út az, ha szívünket kitárva fordulunk egymás felé, nem engedhetünk meg magunknak több viszályt, bárki is szítsa azt.
T.Z
