Soltvadkerten október 12-én, a Gyöngyház Kulturális Központ szolgált helyszínéül a Soltvadkerti Idegenforgalmi és Kulturális Egyesület éves Népdaltalálkozójának.
„Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
(Babits Mihály: A második ének)
Egy nemzet története, hagyományai és kultúrája a népdalaiban is fellelhető. Népdalnak nevezünk minden népköltészeti alkotást, melyet énekelve adnak elő, szöveg és dallam szerves egységet alkot. A magyar népdalok gyűjtésének fontosságát a 19-20. század fordulóján ismerték fel. Azelőtt csak szórványosan, nem tervezetten végezték jegyeztek le dallamot és szöveget. A gyűjtésben a technika fejlődése adott nagy segítséget: Vikár Béla etnográfus, az 1800-as évek végén, Európában egyedülálló módon, fonográffal rögzítette a népdalokat. Ez a technika az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi elismerést hozott a magyar népzenekutatásnak. Vikár Béla gyűjtését Bartók Béla jegyezte le, majd Kodály Zoltánnal együtt tovább folytatták a kutatást.
Mára létrejött egy olyan gyűjtemény, amely több mint 300 ezer lejegyzett dalt tartalmaz. Ezzel népdalgyűjteményünk gazdagságát tekintve világ élvonalában járunk. Összehasonlításképp: a 80 milliós Németországban csupán hatezer népdalt tudtak összegyűjteni. – mondta többek között Pájer Ildikó a Gyöngyház Kulturális Központ igazgatója a nyitóbeszédében.
A folytatásban Lehoczki Ferenc Soltvadkert város polgármestere mondott ünnepi köszöntőt, majd elkezdődött az előadás.
Elsőként a Szlovák Nemzetiségi Népdalkör lépett a színpadra, akiket a Kéknefelejcs Népdalkör követett Kecelről.
A folytatásban a Kiskun Népdalkör Szabadszállásról, a Zsanai Népdalkör majd a Rozmaring Népdalkör Dabas-Sáriról.
A találkozó végén a házigazda, a Búzavirág Asszonykórus lépett fel.
-K.Gy.-
Fotógaléria:
