Október 18-án a Petőfi Sándor Művelődési központ színháztermébe hívták a város nyugdíjas korú lakóit a 14 órakor kezdődő Idősek Napja rendezvényre, és az azt követő szeretetvendégségre.
Az Egészségügyi, Gyermekjóléti és Szociális Intézmény, Idősek Otthona és Kiskőrös Város Önkormányzata minden év októberében megszervezi a városi idősek napi ünnepséget. A visszajelzések azt mutatják, hogy az idősek várják ezt a napot, készülnek rá és mindig örömmel jönnek el. A Szociális Intézmény és a város vezetése fontosnak tartja, hogy egy kis szórakoztató műsor és az azt követő vendéglátás keretében megünnepeljék a nyugdíjas korúakat, és ezt a napot.
Választások óta ez volt az első városi rendezvényünk, ahol Domonyi László, Kiskőrös város polgármestere megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjon az idős polgároknak azért, hogy újra 5 éves mandátumot adtak a képviselő-testületnek és neki.
„Az idősebb korosztály tud felelősséggel dönteni… A fiatalok önöktől tanulnak, önök mutatják a példát, ezért nagyon fontos feladatuk van a nagyszülőknek, szülőknek”
– mondta beszédében Domonyi László, melyet Jolie Taylor Simogasd amíg lehet című versével zárt.
A beszéd után ajándékcsomagban részesítették városunk két legidősebb tagját: Pöntöl Jánost (1921) és Sándor Pálnét (Boros Terézia, 1919). Tekintettel arra, hogy ők nem tudtak megjelenni, így ajándékukat képviselőik vették át.
Az ünnepi műsort a Szücsi óvodások „Szivárvány” című dalos tánca nyitotta meg, majd Juhász Áron trombitajátéka következett (zongorán kísérte: Vikorné Hajas Matild).
Kovács Gábor, a KEVI 5. osztályos tanulója és Kovács Zalán, a KEVI 3. osztályos tanulója szavalataikkal örvendeztették meg a közönséget, végezetül pedig a bócsai „Boróka” citerazenekar műsora zárta a délutánt.
Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket
Hisz ők neveltek fel téged
Oly sokat fáradoztak érted
Ne engedd el két kezét
Simogasd meg őszülő fejét
Hisz Te voltál neki a mindenség
Húzd magadhoz megfáradt kezét
Most szeresd amíg lehet,
ma még megteheted
Tőlük kaptad az életet
Ott volt veled, míg lehetett
Keblére szorította kócos fejedet
Mindentől óvott, védelmezett
Tiéd volt szívében a dobbanás
Mosoly voltál az ajakán
Ha ráborulnak a hideg éjszakák
Soha meg ne bántsd
Szívedben ő legyen a dobbanás
Hisz te érted sírt, oly sok éjszakán
Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket
Ha tudatuk nem a régi már
Te akkor is szeretettel tápláld
Öregedő ráncos kezek
Remegve keresik a szeretetet
Türelemmel kísérd sorsukat,
mert egyszer az életük kettészakad
Akkor már nem tudsz hazamenni
Szülői háznál nem vár már senki
Hiába mondod, hogy szerettelek
Síron túl, már nem hallják meg
Hát most szeresd, amíg él
Öleld magadhoz megfáradt testét
Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket
(Jolie Taylor)
-K.Sz-
Fotógaléria:
