Takarításban vagyunk: ezúttal a temetőkben. Bócsán, a belterületi, falusi sírkertben sétálok. Szorgos emberek csoportja dolgozik az egyik sarokban: Kaposváriné Franciska néni és a mozgáskorlátozottak egyesülete takarít itt. Gereblyéznek, söprögetnek az idős emberek, majd a szemetet vödreikben viszik el a kijelölt helyre. Hamar végeznek – ez a temető szép rendben van, hiszen csaknem minden sírnak van gondozója.
Mint többek elmondták, sok elszármazott azonban csak ilyenkor tud eljönni Bócsára és gyújt gyertyát halottainak. Jól esik látni az elköltözötteknek, hogy valaki gondozza a területet és — különösen a tanyavilágban — erre az ünnepre letakarítja a leveleket és a gallyakat a sírokról.
Új helyszín: soltvadkerti piac
Itt körbejárva több árusnál megálltam. Az árak szinte mindenhol ugyanazok, csupán a termékek sorában volt kisebb eltérés. Az egyik hölgy például 1.500 – 2.500 Ft között árulta a kiskoszorút. Ugyancsak két méretben és két árban kínálta a kaspóba ültetett virágkompozíciót. A drágább változata 2.200 Ft-ba került, mely azért is alkalmasabb a sírokra — mesélte az árus —, mert nehéz és nem viszi el a szél. Emellett „nagyon viszik, mert trendi, különleges, egyedi.”
Nagy választékban találhatók mécsesek is: 15 Ft/db a teamécses, aztán van ebből 250 Ft-os is — nem is beszélve a „viharálló” és antikolt típusokról. Megjelentek a szöveges elemek is: a kihelyezhető táblácskákon a fájdalom és a kegyelet kifejezése olvasható.
Hangosan rám köszön valaki
Szabó „Virágos” Ricsi, az egyik árus. Nem rejti véka alá a véleményét, amikor rákérdezek:
A halottak napja nem biblikus ünnep. Jézus Krisztusban ugyanis az élet szellemét képviseljük. A halál szellemével való kultusszal pedig a fájdalom jár együtt és negatív tartalmú dolog. Megvan ideje természetesen a sírásnak és a nevetésnek!
De ha az emlékezése hívjuk fel a figyelmet, arról mi a véleményed? Nálunk az étkezőben ki vannak téve az ősök képei a falra: naponta látjuk őket és beszélünk róluk!
Itt van például az én családom. Nincs olyan hét, hogy ne jussanak eszembe elhunyt családtagjaim: keresztapám, nagyapám… Főleg azok, akik idő előtt hunytak el. A halottak tisztelete folyamatos kell, hogy legyen!
Mit vesznek inkább az emberek: művirágot vagy élőt?
A szárazkötészeti és műkoszorú egyaránt megy. Fele-fele. Attól is függ, hogy hová viszi a család: helyben vagy távolabb, rögtön kihelyezi vagy később kell neki, és persze milyen idő lesz ott, mire odaér?
Mennyi pénzt költenek a vevők ezekre a dolgokra?
Sajnos szerintem sokat: 20-30.000 Ft-ot is itt hagynak. Pedig ezt a pénzt inkább az élőkre kellene fordítani és sok esetben nem is az anyagi hiányzik,
hanem a ráfordított hasznos idő. Ami pénzben kifejezhetetlen!
Káposzta Lajos
Fotógaléria: