Dr. Medvigy Endre irodalomkutató és Dr. Gy. Szabó András előadóművész az erdélyi születésű Ignácz Rózsa, író, műfordító életéről és munkásságáról tartott előadást Izsákon.

-Hirdetés-

Izsák és Környéke Erdélyi Magyarok Egyesülete (IKEM) szervezésében, az előadó páros 2019. november 23-án, már a tizennyolcadik alkalommal tartott előadást Izsákon az irodalomkedvelők számára. Ezúttal a méltatlanul háttérbe szorított író, műfordító, színésznő, Ignácz Rózsa munkásságát elevenítették fel műveiből szemezgetve.

Ignácz Rózsa (Kovászna, 1909. január 25. – Budapest, 1979. szeptember 25.) régi erdélyi református családból származott, apja református lelkész volt. Férje: Makkai János (1905–1994) újságíró, író, szerkesztő, országgyűlési képviselő, Fia, Makkai Ádám (1935–) Kossuth-díjas költő.
Ignácz Rózsa színésznőként kezdte magyarországi pályafutását. A nézők figyelmét a magával ragadó előadásmódjával kötötte le. Erdélyi rokonai biztatására kezdett el írni. Első regénye, az 1937-ben megjelent Anyanyelve magyar, tizenhat kiadást ért meg, s megjelent ifjúsági regény formájában is. Akkori „népszerűsége” egyszerűen nagy olvasottságot jelentett. Jókai Annához és Szabó Magdához hasonlítva, az ő regényei „mesélősebbek” és „látványosabbak”. Ellenálló alkat, társadalombíráló. Erdélyben, átélte Trianont, Erdély elvesztését, a menekülést. A királyi Romániában érettségizik Kolozsvárott, magyarul, és románul. Soha nem volt vad irredentista, nem kiáltotta a farkasokkal, hogy mindent vissza! Azt nézte realista látásmóddal, hogyan élnek az emberek Erdélyben és maró gúnnyal tudta bírálni saját osztályát, a Magyarországra menekült erdélyi értelmiséget. Gyenge, törékeny fizikuma ellenére hihetetlen akarat és belső tűz lakozott benne, tartása, embersége, szellemisége semelyik korszakban nem volt a hatalmasok kedvére. Politikai rendelésre soha nem volt hajlandó írni. Mivel nem írta alá a nyilatkozatot miszerint 1956 ellenforradalom volt, mely meg akarta dönteni a törvényes szocialista államrendet, háttérbe szorult. Ahhoz túl jó író volt, hogy elhallgattassák, de ugyanakkor túl karakán, és túl magyar ahhoz, hogy futtassák, így leminősítettek ifjúsági íróvá. Könyvei a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól, és színház-történetünk nagy alakjairól szólnak. Útirajzai távoli tájakról tudósítanak. Román nyelvből készített maradandó fordításokat. Magyarországot „második hazájának” tekintette, és mindvégig erdélyi maradt. A Levelek Erdélyből első mondataként írta le, a lakóhelye szerint már budapesti írónő: „Kéthazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország között”.

Az elhangzott szemelvények tanúsága szerint Ignácz Rózsa írásai a magyar irodalom méltatlanul elhallgatott gyöngyszeme. A magyar valóság bemutatásától vissza nem rettenő író arra hívja fel a figyelmünket, hogy nyelvünknek nemcsak szavait, de szellemét, gondolkodásformáló erejét is fel kell ismernünk.

-Faragó Gábor-

MEGOSZTÁS