Wagner Antal kiskorában először a futballal kezdte sportkarrierjét, mivel édesapja is labdarúgó volt. Majd rájött, hogy ez nem az ő sportága. Váltott és a kézilabdát űzi mind a mai napig. A Kiskőrösi NBII-es kézilabda csapat kapitánya. Vele beszélgettem őszi szezonjukról.
Hogyan zajlott felkészülés? Voltak változások a csapatban?
A nyári felkészülésnek 7 fős létszámhiánnyal indultunk neki, ugyanis voltak távozóink. Volt, aki kölcsönben szerepelt nálunk, ő visszament a klubjához, míg 3 másik játékos távozott, illetve volt olyan is, aki azt mondta, hogy ezt az őszi szezont sérülés miatt nem tudja vállalni. Ennek fényében nagy kihívásnak indult az őszi szezon. Viszont én személy szerint nem aggódtam, mivel mindig azt mondtam, hogy szeretném, ha az ifjúsági játékosokkal tudnánk felzárkóztatni a csapatot, nem máshonnét hozott játékosokkal. Így indultunk neki az első mérkőzésnek, amit főlényesen tizenhárom góllal meg is nyertünk. Viszont arra nem számítottunk, hogy mindkét kapusunk le fog sérülni az első mérkőzés után, így gyakorlatilag a második meccsre nem volt kapusunk, ezért kénytelenek voltunk Kecskemétről igazolni egy kapust és vele végigjátszatni ezt az őszi idényt -aki kettős játékengedéllyel szerepelt nálunk-.
Mit vártál az őszi szezontól?
A tabellát elnézve azt reméltem, hogy a középmezőnyt meg tudjuk célozni. Például a Baja, Barcs, akit úgy gondoltunk, hogy le tudunk győzni. A Nagyatáddal mindig jó mérkőzéseket játszunk. Vannak, akiket nem mindig sikerül megcsípni és vannak olyanok is, akiket soha. A Nagykanizsa és a Kalocsa elleni meccsnek úgy indultunk neki, hogy valószínű nem lesz egy jó meccs. Ennek ellenére jó találkozók voltak izgalommal fűszerezve, de én úgy gondoltam, hogy egy 8-10 pontot tudunk majd hozni. Sajnos nem így lett, mivel három meccset sikerült megnyernünk ősszel.
Mennyire vagy elégedett az őszi szezonnal?
Elégedett vagyok olyan mértékben, hogy az edzéslátogatottság sosem volt még ennyire magas. Nagyon sokan vagyunk edzésen. Horváth András az edzőnk nagyon jó edzéseket tart. Mindig igyekszik a hétvégére felkészíteni a csapatot. Tehát nem olyan edzéseink vannak, hogy egyhangúak, mindig ugyanazt gyakoroljuk, ugyanazokat a technikákat próbáljuk elsajátítani, hanem például ha egy olyan csapattal játszunk ahol két méter tíz az átlagmagasság, akkor valószínű nem az átlövéseket gyakoroltatja a játékosokkal, mivel lehetetlen azt a falat átlőni. Olyankor inkább a minél mozgalmasabb, cselezősebb figurákat gyakoroljuk. A védekezésnél is úgy készülünk föl, hogy inkább a kilépő játék és nem az, hogy bent sáncolunk, mivel nálunk az átlagmagasság 170-180 centiméter. Így ha mi feltesszük a kezünket a 210 centiméter magas játékos nevetve átlő minket. Erre kell mindig kitalálni valamit, de András mindig kellőképpen felkészül ezekre a dolgokra. Tehát arra készít fel minket, amire a hétvégén számíthatunk és ez többnyire be is jön. Visszatérve a kérdésre elégedett vagyok, mindenkivel, bár az eredmények nem ezt tükrözik, viszont a sok munkának meglesz a gyümölcse tavasszal.
Mi volt az őszi szezon legnagyobb pozitívuma és negatívuma?
Ha a mérkőzéseket nézzünk számomra a Nagykanizsa elleni találkozó volt egy nagy pozitívum, ugyanis jó 50 percig partiban voltunk a jelenlegi listavezetővel. Sajnos a végére elfogytunk és ők igazolták is, hogy ők a jobb csapat, mivel NB1/B-ből estek ki és most szeretnének visszajutni. Volt a Dunaföldvár elleni mérkőzésünk. Ott van több igazolt játékos is a volt Dunaferrből, így ők is komoly játékos állománnyal rendelkeznek. De őket is nagyon meccsben tudtuk tartani és csak 4 góllal kaptunk ki. Ez egyébként egy nagyon kemény összecsapás volt. Úgy gondolom, hogy a Dunaföldvárt hazai pályán tavasszal le tudjuk majd győzni.
Negatívumként említeném a szezon utolsó hazai mérkőzését, ahol a játékvezetők úgy gondolták, hogy a Kiskőrös ne zárja ponttal ezt az évet. Mindenki a szívét, lelkét beleadta, de úgy tűnt a bírók máshogy gondolják. Persze nem lehet mindig a játékvezetésre fogni. Mivel volt olyan mérkőzésünk, ami abszolút miattunk ment el, gondolok itt most a Baján elszenvedett több gólos vereségre. Sajnos sokszor sérülések is hátráltattak minket. Ugye már említettem a kapus pozíciót. Ami viszont nagyon nagy veszteség, hogy az utolsó előtti mérkőzésen, Hőgyészen a házi gólkirályunk, Harangozó Gergő megsérült és úgy néz ki hosszabb időre nélkülözni kényszerülünk őt. Idén sem került el minket a busz lerobbanás. Minden évben közbejön ilyen jellegű szerencsétlenség is a csapatnál. Két éve Pécsre menet robbantunk le. Tavaly szintén Pécs volt a főszereplő ezúttal hazafelé hibásodott meg a buszunk. Most ősszel pedig sikeresen elindultunk Barcsra, ahol győztünk. Az út alapból négy órás volt, ami már nagyon megterhelő volt, majd hazafelé Mohácsnál este 23 órakor a busz úgy gondolta, hogy nem megy tovább,így egy másik busz jött értünk. Végül hajnali 02:30-kor értünk haza.
Kit, vagy kiket emelnél ki a csapatból az őszi teljesítménye alapján?
Először is szeretnék mindenkit megdicsérni, hiszen mindenki nagyon odatette magát ősszel a sok nehézség ellenére is. A tehetséges felkerülő ifjúsági játékosok közül Bezsenyi Ákost tudnám kiemelni. A Németországból folyamatosan hazaingázó Szentgyörgyi Józsit is kiemelném. Ő azért ezzel a kint edződött dinamikájával mindig egy tempós játékot tud szolgáltatni, ezáltal felpörgeti a csapatot is. Van egy olyan temperamentuma a pályán, ami szerintem mindig motiváló. Nyilván nem mehetünk el szó nélkül Harangozó Gergő mellett sem, aki a sérülése ellenére is a csapat őszi házi gólkirálya lett. Meccsenként 6-8-10 gólt tud dobni. Ami nagyon fontos, nyilván ha nincs ott egy mérkőzésen akkor, ha számoljuk, hogy 6 góllal kevesebbet dobunk ez sokszor döntő értékű lehet. Edzőnket, Horváth Andrást is mindenféleképpen ki kell emelni. Hiszen mindig a tudásnak megfelelően készít fel minket a találkozókra. Védekezés tekintetében fontos kiemelni, hogy van egy új játékosunk, aki idén költözött Kiskőrösre Nagy Bence személyében. Ő nagyon fontos pillére lesz a védekezésünknek is és támadásban is beálló pozícióban már sikerült megvillogtatnia tudását. Ő is egy tehetséges játékos, nagyon örülünk neki, hogy ide költözött Kiskőrösre és a csapatot erősíti.
Saját magad teljesítményét hogyan értékelnéd?
Fokozatosan, ahogy jöttek a mérkőzések úgy én is egyre jobb teljesítményt tudtam produkálni. Jobban bírtam a gyűrődést a védelemben is, hiszen nekem ott van nagy feladatom, hogy a center játékosokat sikerüljön megfogni, blokkolni, lefaultolni. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos játékos vagyok én is a csapatban. Ha én nem vagyok jelen egy meccsen úgy, mint csapatkapitány nem tudok motiválni a meccsen. Igyekszek mindig fegyelmet tartani mind a meccseken, mind az edzéseken. Azért általában ez jelen szokott lenni, ha én ott vagyok, akkor mindenki nyugodt, hogy középen ott van egy jó védő.
Hogyan fog kinézni a felkészülés? Mit vársz a tavasztól?
November 30-án volt az utolsó mérkőzésünk. Ezek után decemberben nálunk is eljön a pihenés ideje. Természetesen kedden és csütörtökön mindig szokott lenni testmozgás bent a sportcsarnokban. Általában nem kézilabdázni szoktunk ilyenkor, hanem focizni. Így a csapatmorál is megmarad, hiszen mindenki jó barátja a másiknak. Azért is fontos, hogy ilyenkor focizunk, mivel idén indulunk a szilveszter kupán. Amit három éve sikerült is megnyernünk. Majd januárban elkezdődik az alapozás, elkezdünk felkészülni a meccsekre, hiszen februárban már indul is a tavaszi szezon. Bízom benne, hogy egy sokkal eredményesebb tavaszt tudunk majd produkálni a mostani őszi szezonnál. Azokat a meccseket, amiket a saját hibáinkból nem sikerült megnyerni, azokat be tudjuk majd húzni. Harangozó Gergőt nagyon nehéz lesz pótolni, de ősszel két mérkőzésen már játszott a szintén kecskeméti ifiből érkezett Forgács Tamás, aki nagyon tehetséges játékos és bízom benne, hogy jól tudja pótolni majd a sérült Harangozó Gergőt. Tavasszal reális esélyt látok arra, hogy a szerzett pontjainkat megduplázzuk, tehát nem 6, hanem 12 pontot szerezzünk. Elverhetjük a Baját, Nagyatádot és a Siklóst is.
Köszönöm az őszi értékelést. Sikeresebb tavaszi folytatást kívánok.
Beniczki Dávid
