Dr. Jeney Gábor soltvadkerti plébános újévi gondolatai:
Isten nem írja le az embert, nem mond le róla. Ezért küldte el közénk egyszülött fiát: ő lesz a Messiás, aki végigél egy emberi életet ezen a világon.
Mindig lát bennünk fantáziát, de a kérdés az, hogy én beengedem-e őt az életembe? Ugyanis a Messiás nem csupán karácsonykor, de minden nap keresi a szállást. Hol lesz az a szoba? Minden emberben a szíve az a szoba!
Vannak, akik nem nyitottak a Megváltó előtt. Pedig 2000 esztendeje az Úristen megnyitotta az eget: itt az idő nekünk is nyitnunk! Erre pedig csak egy esély a sok közül a karácsony — történhet ez tavasszal, nyáron vagy ősszel is…
De ez most egy csúcspont,
amikor Isten fiára emlékezünk, aki testet öltött egy kis falucskában. Történt ez pedig azért, hogy az Atya megmutassa: számára nincs „kis hely”. Vagy ahogy más szóval mondanánk: „nincs Isten háta mögötti hely”! De vajon a mi szívünk mennyire van az „Isten háta mögött”?
A karácsonytól vízkeresztig tartó ünnepkör közösségi ünnep is kell, hogy legyen! Ezt az Isten fia, Jézus teremti meg. Családba született, de egy olyan családba, akik együtt örültek a pásztorokkal. Az tehát az isteni szándék, hogy örömünnep legyen a karácsony, ahol együtt ünnepel a pap, a család és a gyülekezet.
Vannak olyanok, akik csak ilyenkor jönnek el templomba. Nekik is örülünk, és reméljük, gyakrabban megfordulnak majd nálunk, a gyülekezetben, az Isten házában és más rendezvényeinken.
Lejegyezte: Káposzta Lajos
