Már reggeltől füstölt az üstház az udvaron Kalapos Zolinál Soltvadkerten, a Koltói Anna utcában. Kakaspörkölt készült, mégpedig nem is kis tételben. Ahogy baktattam a ház előtt, kinézett Zoli (persze nem fedetlen fővel) és már mondta is: „Ma este nálunk lesz egy ksi családi rendezvény, gyere el, szeretettel várunk!” És noha késő estig megvolt a magam feladata otthon, mégis beestem egyszer csak. Természetesen fényképezőgéppel, mert úgy sejtettem, lesz téma. Nem csalatkoztam.
Sokan nem is tudják róla, hogy Sztojka a családneve — a legtöbben csak úgy ismerik: „a Kalapos”. Ruházata, életmódja és a lakás berendezése mind-mind a hagyományőrzés jegyében telik. „A kalap a cigány férfiember ékessége, ezért hordok én is mindig kalapot” — mondja Zoli büszkén. És még van valami otthonában, amire nagyon büszke: a házi oltár. De erről majd később!
Szóval a buliról annyit, hogy javában zajlott már, mire odaértem. Zoli és asszonya, Brigitta, jó vendéglátónak bizonyultak, ami a hangulatot a legmegfelelőbb magasságba emelte. De miért is van itt karácsonyi mulatozás? Erről így meséltek a háziak:
Ilyenkor nálunk hagyományos cigány ételek készülnek: kakaspörkölt, töltött káposzta, sültek. Szentestétől kezdve majd’ minden este zajlik a látogatás. Bekopognak, vagy már éppen nyitva az ajtó. Zenekarral mennek, énekelnek.
Ki szokott járni ünnepet köszönteni? — teszem fel a kérdést. Mindenki, aki él és mozog, ilyenkor vagy megindul, vagy vendéget fogad — mesélik Sztojkáék. Majd rögtön hozzá is teszik: kivéve, ha valakinek gyásza van. Az ugyanis e nép szabályai és szokásai szerint nem megy köszönteni. Ennek a cigányoknál különös rendje van. Meg is tudom, hogy kire mennyi év gyászt tart egy hagyományőrző család. A legnagyobb szomorúság a gyerek halála, különösen ha az fiatal. Régebben ez gyakrabban előfordult, de még most is akad rá példa. Kisgyerek esetében 7 év, férj vagy feleség halála után 5 év, testvérnél 3 év, egyéb rokon vagy hozzátartozó halálakor fél, vagy egy év a gyászidő. Ahol halott van, oda nem mennek hangos köszöntéssel, csak egy halk szóra és egy imádság elmondására.
Közben jöttek-mentek az emberek. A betérők így köszöntötték a többieket:
Istennel találjalak benneteket (Devlesha arakhav tu!), mire a válasz a bent ülőktől: Isten hozott! (Del andastu!) A jókívánságok között ilyen mondatok szerepelnek még: Áldjon meg titeket a jó Isten! (Zhutisar tu sunto Del!) Érjük meg a szép karácsonyt sok évig, erővel, egészségben, jó kedvvel, a ti családotokkal együtt, Isten áldásával! (Te resas o baro krechuno, kathar o drago sunto Del, te resa ama sastyipesa, baxtasa, vojasa, pachasa, tumare neponca kethane!)
Szólt a zene, mindenki táncolt mindenkivel és némelykor a pálinka is körbejárt. Aztán egyszer csak szünet következett. „Na, Laja, akkor most zenélünk neked” — szólt az egyik férfiember. A gitár és egy kanna volt a hangszer, aztán rákezdték: „Kana cino shavo simas”
Azaz: „Mikor kicsi legény voltam, kicsi zöld kalapot hordtam, nem volt nekem semmi dolgom, szerencsés voltam és boldog!”… (Még a katonaságnál tanultam ezt az éneket). És milyen érdekes, hogy a dalokat a 3-5-éves, még egyáltalán nem álmos kisgyerekek is fennhangon énekelték! Közben élcelődtek, iddogáltak, rágyújtottak, vagy éppen megálltak a házi oltár szűz Máriái előtt. Volt ott egy pár Mária szobor — egyszer meg fogom őket számolni. És sokuknak az is fontos volt, hogy a házi oltár előtt fényképezzem le őket: a párokat, a kisgyereket, ami éppen volt. Ünnepeltek, táncoltak, vigadtak — ez így együtt jó, és nem kell mindent magyar ésszel értelmezni!
A cigányok vallásossága egyébként különös dolog. Szenteste a hagyomány azt tartja, hogy el kell menni az éjféli misére, még ha különben nem is templomosok. A cigányoknál nagyon nagy a Szűz Mária tisztelet, különösen azért, mert az általuk látogatott búcsújáró helyek is Mária-kegyhelyek. Így az éjféli misére fehér gyertyát hoznak a családok, melyen Jézus vagy Szűz Mária kép van. Ezt a Betlehembe vagy az oltárra helyezik. A gyertyákat leginkább a cigányok által látogatott búcsúkról hozzák, melyek elsősorban Csatka, Hasznos, Máriapócs, Mátraverebély, Máriapócs vagy a távolabbi Medjugorje.
A karácsony az evés, az ima és a nótázás mellett a megbékélésről is szól: le kell tenni a haragot, meg kell békülni ilyenkor. Néha nehéz, de a cigányoknál éppen a több generáció jelenléte, az idősebbek moderáló hatása az, ami a családok békés egymás mellett élését elősegíti.
Ők ugyanis egy másik kultúra és egy másik nép: ők a cigányok.
Mellettünk élnek.
Legközelebb január 18-án szombaton lesz cigány rendezvény Soltvadkerten, amikor lovári nyelven lesz mise a katolikus templomban.
A néprajzi adatokat elmondta: Sztojka Kalapos Zoltán
Nyelvi segítség: Nyúlné Sztojka Gizella Kályi
Lejegyezte: Káposzta Lajos tiszteletbeli cigány
Fotógaléria:
