Vincze Dorka, a kiskőrösi származású 17 éves gimnazista lány, mesteréhez: Kunhegyesi Ferenc Megyei Prima Díjas festőművészhez hasonlóan kortársaival össze nem téveszthető, egyedülálló, érzelemgazdag képi világ megteremtésén dolgozik a képzőművészetben.
„Az új generáció bemutatkozása” címmel elnevezett kiállítás után beszélgettem Vince Dorka fiatal festővel és mesterével, Kunhegyesi Feróval.
Mesélj egy kicsit magadról! Mióta festesz?
Kiskőrösön élek szüleimmel. Nemrég töltöttem be 17. életévemet, jelenleg a KEVI-ben tanulok. Korábban a SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskolában Furák Attila tanár úrhoz jártam grafika szakra két évig, de a csoportos foglalkozások keretében úgy éreztem, hogy mindez kevés nekem. Akkor kerestük meg szüleimmel közösen Kunhegyesi Ferenc festőművészt, akinek bemutattam a munkáimat. Ő látott bennem fantáziát, így tanítványává fogadott. Mindezért mind a mai napig nagyon hálás vagyok neki.
Amikor elkezdtétek a „közös munkát”, mi volt a legmeghatározóbb élményed, amire vissza tudsz emlékezni?
Kimondottan meghatározó élményem nincsen. Minden rajznak megvan a maga varázsa. Kicsivel több, mint 3 éve járok hozzá gyakorolni heti rendszerességgel és jó érzés, hogy nem csak a képekről, a festészetről tudunk beszélgetni, hanem tulajdonképpen elmondhatok neki bármit. Gyakran már félszavakból is értjük egymást, sőt néha elég, ha csak ránéz egy-egy képemre és tudja, hogy mit érzek, mit gondolok. Jól megértjük egymást.
Milyen gyakran jut időd alkotni? Leggyakrabban milyen technikát alkalmazol?
Eleinte inkább csak rajzoltam, de két évvel ezelőtt elkezdtem komolyabban is festeni Feró útmutatásával. Leggyakrabban akrillal alkotok, de időnként alkalmazok más technikákat is.
Milyen ábrázolásmód jellemzi képi világodat?
Többnyire embereket szoktam ábrázolni, meztelenül. Leginkább csak egy ember van a képeimen. Van, amikor eltervezem előre, hogy mit fogok megfesteni, de többnyire csak úgy jön egy érzés, amit aztán képekben fejezek ki. Vázlatot csak ritkán készítek, többnyire rögtön kartonra, akvarell papírra vagy faroslemezre alkotok.
A festményeidet nézegetve azt vettem észre, hogy ezeket az emberalakokat nagyon hasonlóan ábrázolod minden képeden. Mi ennek az oka? Mennyire tudatos ez nálad?
Úgy szeretem megfesteni az embert, ahogy természetes, ahogyan született, sőt valamilyen szinten magamat is szeretném ábrázolni, de mégsem.
Lehet, hogy pont ez a fajta ábrázolásmód lesz az, ami téged kiemel a többi festő közül. Ez teszi majd igazán egyedivé a festményeidet. Mit gondolsz erről?
Elképzelhető.
A színeket mi alapján választod ki egy-egy képnél?
Eleinte, az első két évben az általam alkalmazott színek még nagyon hasonlítottak a Feró színeire, de most már többnyire földszínekkel festek. Nagyon szeretem, ha használhatok füstfóliát is, amit porként kell rásimítani a műre.
Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy festőművésznek szerinted?
A kitartás az nagyon fontos. Őszinte legyen, amit alkot. Legyen kreatív, ne másoljon másokat.
Milyen stílusban alkottok?
A művészet, az egy gyönyörű láncszem, ami egymásra épül. Mindannyian merítünk ötletet innen-onnan és ebből próbáljuk kialakítani az egyedi hangunkat. A Dorka olyan szerencsés helyzetben van, hogy korához képest ő már megtalálta a saját hangját, legalábbis nagyon közel áll hozzá. Ezek a meztelen, légies, esendő, ég felé törekvő „lények” és a mögötte lévő absztrakt ábrázolásmód egy nagyon letisztult formavilágot tükröz. Szóval a Dorka olyan alapvető emberi érzéseket próbál megfogalmazni, amik visszatérő motívumok lehetnek az ember életében. Én ezeket látom az ő képeiben – fűzte hozzá Kunhegyesi Feró festőművész.
Általában milyen körülmények között szoktál alkotni?
Mindig a szobámba elvonulva, a külvilágot kizárva, magányosan alkotok. Néha csendben, de általában zenét hallgatok közben.
Az itt látható alkotás mennyi ideig készült?
3-4 napig, amit egy farostlemezre készítettem festőkéssel és ecsettel. Címe: Az idegen az ajtómban.
Milyen visszajelzéseket szoktál kapni?
Általában pozitív visszajelzéseket kapok. A Feró az, aki időnként visszafog, hogy nehogy túlságosan elbízzam magam, de ezt egy cseppet sem bánom.
Van kedvenc alkotásod?
Az emberpár című festményem, ami a Petőfi Sándor Művelődési Központban is kiállításra került.
Mit ad neked a festés?
Leginkább nyugalmat és kikapcsolódást. Szeretem a boldog pillanatokat visszaadni. Többnyire minden nap alkotok. Van, hogy csak firkálgatok, de amint időm engedi kitalálom a technikát és megalkotom,amit elképzeltem.
Hogyan képzeled el a jövődet?
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szeretnék továbbtanulni. majd pedig felnőttkoromban is művészként szeretnék tevékenykedni. Habár már most is sokan vagyunk a pályán, de én ezt választottam és most már ki is tartok mellette.
Vincze Dorka tanítványommal tovább folytatódik a Péli Iskola szellemisége. Negyedik éve tanulja tőlem azt a tudást, amit magam is kaptam Szentandrássy és Kovács mesterektől. Nemcsak mesterségbeli technikai fortélyokat, hanem életszemléletet, valamint az alkotói természet – mint sors – viselését. Súlyos, rögös út a festő útja. Teli sikerrel és kudarccal. Ahogy Gabriel García Márquez vallja: „ A nagyság nem a csúcs megmászásában rejlik, hanem az önmagunk medréből való kimászásban.” Vincze Dorka kellő alázattal, érzékenységgel viszonyul a világhoz és a művészethez. Büszke vagyok, hogy taníthattam, taníthatom! – fűzte hozzá Feró.
Kutyifa Icu
Fotók: Kincses Szilvi
