A 15 éves Szabó Nándi Akasztón él családjával, aki óvodás kora óta a rajzolás megszállottja. Még általános iskolás korában a kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskola grafika tagozatára járt, ahonnan a kecskeméti Kandó Kálmán Szakgimnázium Kondor Béla Művészeti Tagozatára jelentkezett. Nándi általános iskolás kora óta számtalan képzőművészeti pályázaton kapott elismeréseket.
Díjak, elismerések
2017
IV. Krutilla József Országos Akverellfestő Versenyen I. helyezést ért el (Tiszavasvári).
2018
A KSZC Kandó Kálmán Szakgimnázium és Szakképző Iskola Kondor Béla Képző- és Iparművészeti Tagozata által meghirdetett Az állatok farsangja című képzőművészeti pályázaton II. helyezést ért el.
Würtz Ádám emlékére rendezett országos képzőművészeti verseny Különdíjasa (Tamási).
Az Országos Tűzmegelőzési Bizottság által meghirdetett alkotói pályázat megyei fordulóján Szabadkézi rajz kategóriában I. helyezést ért el, majd az országos versenyben is szintén I. helyezett lett korosztályában.
2019
A KSZC Kandó Kálmán Szakgimnázium és Szakképző Iskola Kondor Béla Képző- és Iparművészeti Tagozata által meghirdetett Ellentét című képzőművészeti pályázatának II. helyezettje.
A Würtz Ádám emlékére rendezett országos képzőművészeti verseny II. helyezettje (Tamási).
A fiatal tehetséget munkásságáról és sikerélményeiről –tanára: Babucsikné Zeikfalvy Anna Mária grafikusművész társaságában- kérdeztem.
Mesélj arról, hogy mikor vetted/vettétek észre azt, hogy van tehetséged a rajzoláshoz, festéshez?
Már egészen kiskoromban, amikor még csak ilyen 1-2 éves lehettem, kis rajztáblára nagy pacákat firkáltam és körbemutogattam, hogy ez egy malac, ez egy madár. Aztán, amikor bekerültem az oviba, ott is egészen hamar felfigyeltek az óvónők arra, hogy szinte minden egyes szabadfoglalkozásnál rajzolok. Ezért, amikor az óvodából elballagtam, Lajkóné Szabó Judit keresztanyám javasolta a szüleimnek, hogy mindenképpen írassanak be a SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskolába, aztán mi végül így is tettünk. Először Furák Attila, majd pedig Vlcskó János volt a tanárom, aztán egy „mondhatni” véletlen folytán megismerkedtem Babucsikné Zeikfalvy Anna nénivel is. Eleinte csak heti két alkalommal jártam át Kiskőrösre, aztán ahogy találkoztam Anna nénivel, egyszer csak azon kaptam magam, hogy szinte minden szabadidőmet a művészeti iskolában töltöm.
A SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskolában milyen technikákat tanultál?
Igazából rengeteg mindent, többek között a linómetszés, a rézkarc, a grafika és az akvarell technikákat. Ami ezek közül a legeszközigényesebb az a rézkarc, mely ma már sajnos kezd eltűnni. A rézkarc tulajdonképpen egy mélynyomótechnika, ami azt jelenti, hogy a húzott vonalakba van a festék és nem a felületen. Ehhez szükséges a fémlemez, amibe belekarcoljuk a mintát, és ehhez külön mélynyomó festékre, illetve egy úgynevezett présgépre is szükség van. Az áztatott papír másképpen viselkedik, mint a sima, itt a legapróbb vonalakba is bemegy a festék, és felissza a víz a festéket. Hát így készül el a nyomat. Ehhez hasonló technika a maratás is, csak ott nem húzzuk a vonalat, hanem maratjuk. Fel van téve a lemezre egy anyag, utána rárakunk egy zsírpapírt, ami a vonalak mentén felszívja a savat, és ahol nincs ez az anyag, ott megmarja a lemezt.
Van olyan alkotó, aki ma még ezekkel dolgozik?
Például az Anna néni, ő többnyire csak ilyen technikákkal dolgozik. Ezt az, amit úgy is neveznek, hogy sokszorosított grafika.
Melyik technika a kedvenced, illetve milyen technikával alkotsz leggyakrabban?
Igazából mindegyiknek megvan a varázsa, nem tudnék csak egyet választani. Ellenben többnyire festek, illetve most a suliban a grafika gyakorlat miatt, sokat rajzolok grafitceruzával.
Hogyan kell elképzelni egy alkotófolyamatot nálad?
Rendszeresen firkálgatok, illetve nagyon gyakran készítek vázlatokat is, melyhez gyakran a barátaim adnak ötleteket. Most például pont egy negatív témájú képen dolgozom, mely egyfajta társadalomkritika is lesz egyben.
Milyen színek, milyen formák, milyen ábrázolásmód jellemzi leginkább képi világodat?
Fő motívumom nincs, azonban a képeimen gyakran jelennek meg szörnyek, de mivel rendszeresen veszek részt pályázatokon, ezért általában a téma határozza meg, hogy mit festek, vagy rajzolok meg. Nem vagyok az a precíz, kidolgozós alkotó. Persze van olyan is, hogy napokig ülök egy-egy rajz felett, de egyáltalán nem jellemző rám, hogy centire pontosan kidolgozom a képeimet. Számomra a kifejezés a lényeg. Általában erősebb, sötétebb színeket használok, de mindez az adott témától és a kedvemtől is függ.
Amikor tavaly részt vettünk a kecskeméti Kandó Kálmán Szakközépiskola egyik versenyén, ott beszélgettem egy tanárral, aki azt mondta, hogy ne aggódjak, ez egy életkori sajátosság, minden fiú ezt csinálja. Minél egyedibb, annál jobb – tette hozzá Anna néni.
Gyakran veszel részt versenyeken? Melyik volt az első és melyik a legemlékezetesebb?
Az első és egyben legemlékezetesebb versenyem a Krutilla József Országos Akvarellfestő Verseny volt 2017-ben, ahol I. helyezést értem el. Krutilla József egy festő tanár volt, akinek az emlékére rendezik meg ezt a versenyt a Tiszavasvári Általános Iskolában.
Mesélnél egy kicsit a különböző versenyekről?
Mindezt a legelejéről szeretném elmesélni, ami úgy kezdődött, hogy én akkor még Vlcskó János tanár úrhoz jártam, azonban a teremben az egyik nap nem a tanár úr volt fent, hanem Anna néni. Leültem rajzolni és egyszer csak elém tette az országos pályázati kiírást, erre én kérdően néztem rá, és mondtam neki, hogy de hát én nem is tudok festeni. Aztán Anna néni sokat mesélt az akvarell technikájáról, még könyveket is adott nekem, amiket áttanulmányozhattam a témában.
Közben visszajött Vlcskó János tanár úr is, de én heti kétszer továbbra is bementem az iskolába. Hozzá kell tenni, hogy ehhez nem elég egy jó tanár, szükség van egy jó alanyra is, aki megfogadja a tanácsainkat, akár a vonalvezetést, akár a színek keverését illetően. A Nándi már akkor, egyik óráról a másikra gyönyörűen fejlődött – jegyezte meg Anna néni.
Akkor több diáktársammal együtt, egy-egy pályamunkát be is küldtünk erre a versenyre, ahonnét a zsűri aztán engem juttatott tovább a döntőbe. Ebben az időszakban szinte mindig csak ecset volt a kezemben. Aztán Tiszavasváriban a döntőben Kányádi Sándor: Édes málna, kásás vackor című művét kellett illusztrálnunk úgy, hogy több tárgyat is kötelezően bele kellett építenünk a festménybe. Összesen két órahosszát kaptunk a kép elkészítésére, de én már az első órában elkészültem a művemmel.
Hozzá kell tenni, hogy az ország minden részéről 1000-nél is több tanuló pályázott, és voltak olyan iskolák is, akik több gyerekkel is neveztek a versenybe, ahová végül 100-nál is többen jutottak be a döntőbe. Mi pedig mindössze ketten voltunk ott, illetve Nándi édesanyja kísért még el minket – fűzte hozzá Anna néni.
Az én korcsoportomban körülbelül 14-en versenyeztünk, szóval amikor az én nevemet mondták ki utolsóként, egészen meglepődtünk. Édesanyám és Anna néni is sírva ünnepeltek engem, hiszen annyira nagy meglepetésként ért minket, hogy korcsoportomban nem csak első helyezett lettem, de még nívódíjat is kaptam.
Nagyon színvonalas volt a verseny, nagyon gyermekközpontú, és természetesen szimpatikus volt a zsűri is, melynek egy igazán elismert festő volt az elnöke – tette hozzá Anna néni.
Aztán ami még egy nagyon emlékezetes verseny volt, az a Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság által kiírt pályázat 2018-ban, amihez telefonon még Kovács Andrea szóvivő is gratulált és nagyon örült, hiszen Bács-Kiskun megye, akkor először nyert rajzversenyen I. helyezést.
A pályázat mindig egy kitekintés, ami egyfajta összehasonlítást ad, mind a diáknak, mind a tanárnak, hogy hol áll a munkában. Azért egy országos versenyről elhozni az első díjat,… az azt jelenti, hogy jól dolgoztunk. A pályázatok ezért is fontosak minden gyerek számára, de tulajdonképpen számomra is – jegyezte meg Anna néni.
Összességében azt mondhatom, hogy a 2017-es verseny volt a legmeghatározóbb az életemben, mert akkor döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
Hogyan képzeled el a jövődet?
Bármi lehet, de azt már most tudom, hogy a művészetnek szeretnék élni. Egyelőre még bizonytalan, hogy melyik szakot választom, de a grafika mellett nagyon érdekel a szobrászat is.
Bármibe is kezd, nagy szükség van arra, hogy a saját belső világát és a saját ujjlenyomatát tegye le – tette hozzá Anna néni.
Kutyifa Icu
Fotók: Kincses Szilvi
