Sztojka Norbi gyermekotthonban cseperedett fel, szüleit sosem ismerte. Első emlékeiben a ceglédi Losontzi István Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Gyermekotthon négyágyas szobája, kedves nevelői és megannyi szép esemény maradt. Életéről, nagy úszókalandjairól, biciklis terveiről és az őt segítő emberekről mesélt hírportálunknak.
Mesélj egy kicsit magadról!
A ceglédi Losontzi István Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Gyermekotthonban nőttem fel, szüleimet sohasem ismertem. Az általános iskola elvégzése után áthelyeztek a Kishíd utcai lakásotthonba, ahol az asztalos szakma mellett kitanultam a lemezlakatosságot is. Nagyon szerettem Cegléden élni, ezért nehéz szívvel váltam meg ottani nevelőimtől, barátaimtól, de továbbra is jó kapcsolatot ápolok velük. Igyekszem minden nyáron meglátogatni őket, és nem is akárhogyan, hiszen ha tehetem, biciklivel megyek hozzájuk. Egyébként Cegléd és Soltvadkert között a közúti- és az utazási távolság összesen 89.39 km.
Említetted, hogy gyakran közlekedsz biciklivel, de ha jól tudom, úszásban is értél már el szép sikereket!?
Nagy szerencsém volt 2010-ben, ugyanis nevelőm megengedte, hogy az ösztöndíjamból és a családi pótlékomból spórolt pénzemből vegyek egy bérletet a városi uszodába. Emlékszem, minden reggel ott toporogtam az ajtóban az első vendégek között, annyira örültem a lehetőségnek, habár akkoriban még nem igazán tudtam úszni. Otthonunk barátságos orvosa, Mohos doktor úr és Hornyák Tamás voltak azok, akik megtanították nekem az úszás csínját-bínját. Ezt követően három évig nap mint nap edzettem, hogy megvalósulhasson a legnagyobb álmom, részt vehessek a Balaton-átúszáson. Elérkezett a „nagy nap”; 2013. július 19., amikor is edzőmmel Hornyák Tamással megérkeztünk Révfülöpre, az esemény helyszínére. Emlékszem, alig jött álom a szememre, annyira izgatott voltam. Másnap reggel, elérkezett a regisztráció és a rajt pillanata, amikor edzőmmel együtt léptünk be a Balatonba. 2 óra 46 perc 1 másodperc alatt sikerült teljesítenem a távot. Ha jól emlékszem, a ceglédiek közül én értem el a legjobb eredményt. Ezt követően nagy bánatomra felújítás miatt bezárt a városi uszoda, de Szabó Sándornak köszönhetően, hetente egyszer-kétszer kijárhattam a Budai úti strandra. Később Dengi Balázs testnevelő tanár ajánlotta fel, hogy segít a felkészülésben. Ekkor már versenyszerűen úsztam, gyakran vettem részt versenyeken is, majd pedig ehhez társult a futás. Mind a mai napig szívesen futok, sőt újabban a biciklizés lett a kedvenc sportom.
Életem nagy élménye a sport, ezért sokáig szeretném még folytatni, sőt szívesen kipróbálnám az úszás, futás és kerékpározás hármasból álló triatlont is.
Mi a legújabb kihívás, amire most készülsz?
Szeretek folyton mozgásban lenni, ezért is döntöttem úgy 25 éves koromban, hogy Soltvadkertre költözök, ahol jelenleg a Poli-Farbe Kft.-nél dolgozom. Mivel nincs autóm és a tömegközlekedés sem a legkedvezőbb erre, idővel arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen biciklivel is el tudok jutni bárhová, ezért vettem egy országúti kerékpárt. Ezzel a misszióval az a célom, hogy minél több ember megkedvelje a biciklizést, vagy sportoljon bármit, ami a kedvére való. Gyakran veszek részt biciklis versenyeken is, sőt tavaly feltekertem még a Kékestetőre is. Azóta a fejembe vettem azt is, hogy kétkeréken veszem be a Francia fővárost, Párizst.
Megtervezted már a franciaországi utat? Elkezdted a felkészülést?
Igen, minden nap tekerek, ha az időjárás is engedni. Igaz nem állítottam még össze a pontos útvonaltervet, de tudom, hogy a két város közötti távolság durván 1500 km. Terveim szerint napi 100 km-t fogok menni – egy darabig a Duna-menti kerékpárút vonalán-, így közel 1 hónap lesz a teljes út, mely több országot is érint. Szerencsére van néhány szponzorom, akik támogatnak ebben, többek között a kecskeméti Decathlon, Szabó Antal vállalkozó, és a soltvadkerti Szent Korona Cukrászda. Mindenképpen szükségem lenne még egy biciklis váltóruhára is, illetve olyan társakra, akik bizonyos távokon csatlakoznának hozzám, leginkább külföldön. Úgy gondolom, hogy van még időm felkészülni, hiszen csak 2021 nyarán indulok Franciaországba. Mivel szeretem a kihívásokat, nagyon várom már, hogy útnak indulhassak, melyet előreláthatólag vadkempinggel fogok megtenni. Korábban sosem jártam még Párizsban, így mindenképpen szeretném megnézni a főbb látnivalókat is ott.
Kutyifa Icu
