Eltelt fél év a választások óta. Nem sok idő, de már elegendő ahhoz, hogy összegezzük a mögöttünk álló időszakot. Lakossági megkeresésekről, tervekről, az új pozícióról beszélgettem Kárász Andrással, Soltvadkert Város alpolgármesterével.
Új szerepet tölt be a soltvadkerti közéletben, mint alpolgármester. Mennyiben változott meg az élete az új munkakörnek köszönhetően?
Mindenekelőtt még egyszer szeretném megköszönni minden választópolgárnak a szavazatát és a bizalmat, mely alapján alpolgármester lehettem. Végtelenül jóleső érzés volt, hogy Soltvadkerten, mint képviselőjelölt a legtöbb szavazatot kaptam. Temerini Ferenc polgármester úr kért fel az alpolgármesteri feladatra, akivel 2002 óta dolgozunk együtt a városért. Talán ez a szó a legfontosabb: a városért.
Egy ekkora város alpolgármesterének lenni nagy megtiszteltetés és nagy kihívás. Meggyőződésem szerint nem is végezhető el napi 8 órás munkaidő mellett. Ezért, jelenleg a munkahelyemen csökkentett munkaidőben végzem a munkám.
Szerencsére nagyon megértő a feleségem, így sokkal könnyebb a napi 8 óránál is többet dolgoznom. A gyermekeim nagyok. Természetesen, ha hazajönnek, akkor igyekszem minél többet otthon lenni. Hiszem és vallom: a család nagyon fontos háttér.
Eltelt fél év a választások óta. Mi a véleménye erről az időszakról?
Első szó, ami eszembe jut: pozitív. Előző polgármester úr, Lehoczki Ferenc, nagyon rendezett hátteret adott át nekünk. Természetesen nagyon sok folyamatban levő ügy van, aminek a végére kell járnunk. Úgy érzem mindenki, ideértve az új testületet, nagyon konstruktívan áll a feladatokhoz. Ez nagy segítség. Elindult egy nyíltabb, konkrétumokból sokkal többet tartalmazó kommunikáció a lakosság felé. Igyekszünk minden ügyet a lehető legoptimálisabban megoldani és pontot tenni a végére. Természetesen mindenkinek nem lehet megfelelni, talán ez a legnehezebb a munkánkban.
De mindig igyekszünk legjobb tudásunk szerint eljárni, aminek mozgatója, hogy döntéseinkben a város érdekei az elsődlegesek.
Milyen lakossági visszajelzéseket kap? Soltvadkerten köztudott, hogy nagy figyelem kíséri a képviselő-testület munkáját.
Éppen az előző válaszban említett, a konkrétumokkal pontosított kommunikációra kaptam több pozitív visszajelzést. Több pozitív visszajelzés érkezett a testülettel kapcsolatban, amire azt szoktam válaszolni: a lakosság döntött! Természetesen a lakossági megkereséseket igyekszem megoldani, de ezek zöme a polgármester úrhoz érkezik. Sikerült a közvilágításban előrelépni. Megtettük a feljelentést a rendőrség felé az illegális szemétlerakással kapcsolatban. A közútkezelővel felvettük a kapcsolatot az útpadkázás kérdésében. Ezek mind lakossági észrevételek voltak. Több egyéni érdekeltségű sérelemben sikerült kompromisszumos megoldást találni.
Távolabbi tervek és célok?
Erre a kérdésre nagyon nehéz kielégítő választ adni. Amit egy ilyen kérdésre az újságírók általában válaszként szoktak kapni, azok a következőek: turisztikai fejlesztések, munkahelyteremtés, fiatalok hazacsábítása, infrastrukturális fejlesztések, úthálózat javítás stb. Ezek viszont nem konkrétumok. Természetesen mindannyian városvezetők, azon vagyunk, hogy ezeknek az alapjait megteremtsük. Mivel az önkormányzat nem nyereségorientált vállalkozás, viszonylag szűk a mozgástere az előbb említett célok megvalósításában. Egy önkormányzat viszont csak a jogszabályok betartásával működhet, függetlenül attól, hogy az adott jogszabály jó-e avagy sem. Az önkormányzat a vállalkozásokat ipari park bővítésével tudja segíteni.
Megemlítem, hogy
a tavalyi évben Soltvadkert város fejlesztésére közel 800 millió forintot költött az önkormányzat.
Ebben természetesen a pályázati pénzek is benne vannak.
Első helyen kell megemlíteni a helyi források ésszerű felhasználását, az „addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér” elv betartásával.Nagyon fontosnak tartjuk a helyi szervezetek támogatását is: az idei évi költségvetésben 50 millió forint szerepel, amit a helyi szervezetek megkapnak működésre és fejlesztésre. Bátran mondhatom, a város nagyságrendjéhez képest kimagasló ez az összeg!
Első helyre kell tennem, mint célt, hogy a város lakossága elhiggye: jó Soltvadkerten lakni. Nagyon sok múlik az emberek gondolkodásmódján. Példának okáért: ha mindenki belátná, hogy az erdőkbe nem viszünk szemetet, nem kellene erre a gyakorlatilag megoldhatatlan problémára óriási energiát fordítanunk! Természetesen örülünk és kezeljük az előremutató kritikákat, de sajnos sokszor kapunk kicsinyes és gáncsoskodó megjegyzéseket is.
Véleményem szerint a jól sikerült ügyek valahogy elkerülik a lakosok figyelmét. Ezt nevezném én együttesen lakossági attitűdnek. Legnagyobb kihívásunk hogy ezen az attitűdön emeljünk és egy mosolygós emberekkel teli kisvárosban élhessünk!
Kiss Tamás
