A soltvadkerti önkormányzati képviselőkkel készült interjúsorozat következő részében Medgyes Attila képviselővel beszélgettem az elmúlt fél évről, az új szerepkörről és a távlati célokról.
„Ellenzéki” képviselőként hogyan ítéled meg az elmúlt fél évet?
Mint ahogy minden politikus, akinek jó gondolatai vannak, előremutató, önérzetes, és az emberekért dolgozik, akkor azoknak az ötletei érdekelnek, azonosulni tudok vele. Ilyenkor mondják rám, hogy elvtelen vagyok.
Akinek nincs befogadóképessége, aki nem képes felülírni a saját döntéseit, nem lehet meggyőzni, azt több kárt tud csinálni, mintha nem tenne semmit.
Sok olyan kapcsolódási pont van, amiben együtt tudtunk gondolkodni, és dolgozni a képviselőtársaimmal. Ezt pozitívumként élem meg.
Továbbra is azt mondom, hogy nem vagyok ellenzéke a jelenlegi testületnek. Sőt! Sem jobboldalinak, sem baloldalinak nem vallom magam. Volt olyan időszak, mikor megfordult a fejemben, hogy párttag leszek, de nem kellettem, mert más politikussal is szimpatizáltam.
Tehát visszatérve az alapkérdésre, azok mondják rám, hogy ellenzéki vagyok, akik párttagok. Soha nem voltam párttag, és tanulva az elmúlt időszak eseményeiből, mindent el fogok követni, hogy ne is legyek az. Nem gondolom, hogy ez lenne a jövő, ezt egy lerágott csontnak tartom. Itt valami új kell: egy civil, társadalmi jellegű elképzelésnek kell bekövetkezni, szerintem az hozhatja meg a jobb és új világot Soltvadkerten is. Egy olyan elképzelésre gondolok, ahol képesek vagyunk a hibáinkat felvállalni, és abból tanulni.
Milyen megkereséseket tapasztalsz a lakosság részéről?
Vannak megkeresések, de azt tapasztalom, hogy nem olyan intenzív, mint régebben. Ebben a krízishelyzetben vannak, akik kisebb-nagyobb jellegű problémákkal, kérdésekkel felkeresnek. Soltvadkerten nincs központi utasítás és egységes kommunikáció, vagy egy egységes állásfoglalás. Így ebben a helyzetben nem sok mindent tudok kommunikálni. Több képviselői megmozdulásról is utólag szerzek tudomást: képviselőtársaim több ízben megnyilvánultak videó formátumban, vagy például a Zsikla Tamás képviselő szórólapokat osztott szájmaszkban. Nincs olyan közös megbeszélési platform, ahol arról lenne szó, hogy mi lesz, milyen intézkedések várhatóak. Van egy olyan érzésem, hogy vannak chatvonalak, ahol néhány képviselő meg tudja beszélni az adott dolgokat, és vagyunk mi hárman képviselők, akik ebből kimaradnak. De így is van módom jelezni az önkormányzat felé a beszámolóimat, illetve azokat az anyagokat, melyeket megelőzően előtte a legnagyobb közösségi oldalra feltettem.
Véleményem szerint Temerini Ferenc polgármester és csapata nagyon normálisan, pozitívan állnak az általam beküldött anyagokhoz.
Jelen pillanatban nincsenek nagy egetverő lehetőségeink, a válsághelyzet kezelése folyamatban van, ahogy én tudom.
Új szerepkör számodra a képviselőség. Fél év után, hogy látod, mennyire sikerült elsajátítani a szakmát?
Én vagyok az összes képviselő közül, aki a valamennyi bizottsági ülésen részt vett. Ez annak köszönhető, mert engem minden érdekel.
Tanulni szeretnék és ismerkedni a helyzettel.
Ne értse félre senki, nincs megfelelési kényszerem abszolút. Csak ahhoz, hogy reálisabb véleményt alkossak, legyen fogalmam a városunk működéséről – amit sokszor ugye kifogásoltak – ,így objektívebb véleményt tudok alkotni. Ezért nincs más megoldás, mint hogy azt a napot igenis – azt a 7-8 ótát – rá kell szánni. Megéri, mert az a véleményem, hogy ha ugyanarról a témákról is tárgyal a különböző bizottság, mégis teljesen más szemszögből közelítik meg a megoldást.
Gyakorlatilag egy gyorstalpalón vagyok, egy körképet kapok az ügyekről és merem azt mondani, hogy mindenkitől többet tanulok meg az ilyen alkalmak esetében. Sok a tanulság és következtetés, amiket levonok. Fél évet vártam arra, mivel nem akartam tiszteletlen lenni, hogy rájöjjek, megtudjam, hogyan is áll a város, milyen valós számok vannak. Az elmúlt pénzügyi bizottsági ülésen jutottunk el odáig, hogy mennyi is az annyi. Mindig is érdekelt az, hogy egy 2 milliárdos költségvetésű város mennyi tartalékkal rendelkezik. Számtalanszor elhangzik, hogy milyen jól állunk, hogy nincs adósságunk és mindent meg tudunk oldani. Őszintén szólva nagyon feszélyezett az, hogy noha úgy gondoltam, hogy meg kell szavazni olyan beruházásokat, ahol minimális önrész pótlása igénye lépett fel, de mindig zavart az, hogy nem tudom pontosan mennyiből adunk pénzt. Tehát az arányokat nem éreztem. Valahányszor próbáltam kibogarászni, kifürkészni, mindig sejtelmes válaszokat kaptam.
A megnyilvánulásokból azt hittem, hogy sokkal jobban áll a város, de a számok engem megleptek.
A jól előkészített kampányban nagyon sokat hallottunk arról, hogy mik a terveitek. Melyek a távlati terveid?
Nem volt olyan tudatos építkezés, mint ahogyan sokan gondolják. Nem volt koncepció, egyszerűen csak érzésből történt minden: összejöttünk és csináltuk. Talán az alulról jövő, helyi gyökerű kezdeményezések azok, amik előre mutatnak. De tudtuk, hogy egy politikailag elkötelezett, tradíciók mentén szavazó városban nehéz helyzetünk lesz. Ezért, mivel megérezték, hogy egy teljesen más vonalat képviselünk, rögtön megbélyegeztek bennünket ellenzékinek. El kell ismernem, hogy ez egy nagyon jó védekezési stratégia. Ettől függetlenül mindig elmondom, hogy senkinek és semmilyen pártnak nem vagyunk elkötelezve. Saját gondolataink vannak és azokat mondjuk el. Ezeken a problémákon (koronavírus) kell túljutnunk, távlatokba nem gondolkodunk jelenleg.
A választások előtt a kampányba azt mondtam, hogy ide zongoracipelő emberek kellenek. Ezt nem azért jelentettem ki, mert hangzatos, hanem biztos vagyok abban, hogy változnia kell a világnak Soltvadkerten is, és előbb-utóbb meg kell fiatalodnia a testületnek. Ebből a szempontból sikerült úgy felhúzni a lakosságot, hogy talán a mindenkori legnagyobb részvételi arány volt az önkormányzati választásokon a városban. Ez egy sokkal jobb, objektívabb eredmény lett így.
Meg is fiatalodott a testület.
Én biztos vagyok abban, hogy a jó gondolat, akárkitől is jön, az jó gondolat marad. Azt megszavazzuk és támogatjuk is.
Nem tapasztaltam a kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy azért mert mi mondunk valamit, azt el kell utasítani.
Abszolút egy hullámhosszon vagyunk ilyen tekintetben. Vannak bizonyos dolgok, amikben igazságtalanságot érzek, de ezeket meg is szoktam mondani. Akkor is, ha a véleményemmel egyedül vagyok.
Nem azért ültem be, hogy ne vállaljak konfliktust az adott esetben. Ha 7 az 1 ellen, akkor is elmondom azt, amit gondolok. Egyfajta kontrollnak lennie kell.
Térjünk ki a célokra.
Nekem egyik legnagyobb álmom, hogy Soltvadkerten fürdő épülhessen. Tudom, hogy ez most távlatinak tűnik és nem is aktuális. De szerintem kellenek távlati célok és álmoknak lennie, pláne most ebben a veszélyhelyzetben. Minőségileg egy sokkal színvonalasabb és jobb minőségű munkakörülményeket biztosít az idegenforgalom, mint a mezőgazdasági vagy az ipari betanított munka. Ezáltal az emberek életminősége változna meg. Rákényszerülne autodidakta módon megtanulni például idegen nyelveket. Volt itt olyan időszak, hogy jöttek a külföldiek, és azt kell, hogy mondjam, sokkal jobb világ volt. Például annyira sokan voltak, hogy a kempingben nem volt már sátorhely. Azt gondolom, hogy ezen a vonalon kellene továbbmenni. Nyílván itt a nagy politika ossza le a lapokat.
Én azt gondolom, hogy 3 lábon kellene állnia ennek a kisvárosnak: idegenforgalom, mezőgazdaság és az ipar. Hiszem azt, hogy az idegenforgalomnak óriási lehetősége az, hogy a külföldiek kifizetik a saját költségeinket: amiért egy külföldinek fizetnie kell, addig a helyinek ugyanazt ingyen biztosítjuk. Erről szólna az, hogy jó itthon, jó vadkertinek lenni. Ezek lennének azok a pluszok, melyek által az emberek nem mennek el, akik elköltöztek innen, visszajönnének, vagy ha nem itt lakott, akkor ide is költözhetne. Nincs más, ez a 3 út van. Ha nem akarjuk, hogy elfogyjunk, és azt szeretnénk, hogy életképesek tudjunk maradni, akkor ezekben kell gondolkodni.
Kiss Tamás
