Magyarországon a postagalamb tenyésztés és sport már 100 éves múltra tekint vissza. A kiskunhalasi székhelyű Dél-Duna Postagalamb Versenykerület az ország egyik legsikeresebb kerülete. Hozzájuk tartozik az Postagalamb N10-Izsák Civil Szervezet, mely a kistérségben élő azonos érdeklődésű tagok, társaságok érdekvédelme, alapvető céljuk a postagalamb sport ápolása, továbbfejlesztése, tenyésztés és a versenyzés szervezése és lebonyolítása.
E ritka sportról beszélgettünk Páli Lukács elnökkel és Szalai Benedekkel.
Hogyan kerültek kapcsolatba a galambokkal és hogyan lettek postagalambászok?
-Gyermekként rajongtam a galambokért és képes voltam napokat ott ülni és nézegetni őket. Az első galambjaimat hat éves koromban kaptam. Régen nehéz volt beszerezni postagalambot, felnőttként jutottam csak hozzá. 1977-ben iratkoztam be egyesületbe, azóta vagyok galambász. 2012-ben megkaptam a Magyar Postagalamb sportért kitüntetés ezüst fokozatát – meséli Páli Lukács, majd Szalai Benedek veszi át a szót.
-15 éves koromban kaptam az első galambomat egy osztálytársamtól. A szüleimnél a padláson alakítottam ki a helyüket. Később röpgalambokkal foglalkoztam. Majd lett egy falka fehér galambom és elkezdett érdekelni, hogyan, miért is találnak haza. Így jutottam el a postagalambokhoz. Ez egy érdekes sport, mert senki sem mondja meg, hogyan kell csinálni, csak ellesni lehet a dolgokat. Ennek ellenére egy jó kis közösség vagyunk.
Mi a különbség a házigalamb és a postagalamb között?
-A postagalambot a házigalambból tenyésztették ki, mert rájöttek, hogy bizonyos távolságokból hazatalálnak. Amelyik gyorsabb volt, azt tenyésztették tovább. A madár ezen képességét üzenetek továbbítására használták. A háborúkban is nagy hasznát vették. Végül sportot csináltak belőle. Így alakultak ki az olyan társaságok, mint a miénk is, eleinte egyesületként kezdtük, majd civil társaságként működtünk tovább. Az egyesületekből kialakultak a versenykerületek. Mi például a kiskunhalasi versenykerülethez tartozunk. A kerületek pedig a Magyar Postagalamb Szövetséghez tartoznak. Ebben a sportban olimpiát is tartanak, ahol a belgák és a hollandok viszik a legjobbnak járó díjakat, hiszen ez a sport tőlük indult ki.
2012-ben a Londoni olimpián több ország mellett Magyarországról 800 galamb vett részt. Az olimpiai megnyitón engedték fel őket és minden galamb elindult hosszú útjára, tehát haza. Páli Lukácsot büszkeséggel tölti el, hogy egy galambja hazatért. A magyar galambok közül csak 600 tért haza, a többi elveszett. A galambok Budapestről indultak, először kamionnal vitték őket Hollandiába, majd onnan repülővel érkeztek Londonba. A feleresztési helytől a dúcig (ezt nevezik dúctávolságnak) 1540 km volt. A történelem folyamán a kínaiak büszkélkedhetnek a legnagyobb 2000 km-es dúctávolsággal.
Hogyan képzeljünk el egy ilyen versenyt?
-A versenyeknél mindig összegyűjtik a galambokat, és elviszik őket a feleresztési helyekre, mi kb. 800 km-en belül versenyzünk, tehát részt veszünk nemzetközi versenyeken is. A versenyek mindig vasárnap vannak és szombaton gyűjtjük össze a galambokat. A régi technika gumigyűrűs volt, ami bekerült egy órába és ez rögzítette az időt, ma már chipek kerülnek a lábukra. Az órákat be kell élesíteni, ekkor rögzítjük a galamb adatait. Csak azok a galambok versenyezhetnek, amiket beélesítettünk. Minden tenyésztő külön jegyzőkönyvet kap az induló galambjáról. A versenykerület gyűjti össze a galambokat, és ők viszik a feleresztési helyre. Mi nem mehetünk velük, itthon várjuk haza őket. A versenynél a saját galambunkat már nem érinthetjük meg, mindig csak a másikét, ez így szabályos. Amikor visszaérkezik a dúcra, átszáll egy digitális érzékelőn, ami rögzíti az idejét. Az idő és a távolság függvényében m/percet számolunk és így kerül ki a győztes galamb. Nincs közönség, a felépítményes autókból egy helyről, egyszerre engedik ki őket. Ma már webkamerán tudjuk követni az indítást.
Mikor lesz egy galamb alkalmas a versenyzésre, mi szükséges ahhoz, hogy versenyezni tudjon?
-A versenygalamb már a tenyésztési évében a fiatalok versenyében vesz részt. Egy évesen 400 km-es távokra már elküldjük őket, utána már alkalmasak lesznek hosszabb távok megtételére is. Akár hetente reptetjük, tréningezzük a madarakat, gyűjtőládákba, egy bizonyos távolságba kivisszük őket és ők mindig hazajönnek a dúchoz. Egyéni tréningeket csinálunk, különböző irányokból, minél messzebbre visszük ki. Etetésüknél minden tenyésztőnek megvan a maga jól bevált takarmánykeveréke. Megvesszünk a különféle takarmányokat és rendszerint ehhez keverünk még pluszba, ki-ki mire esküszik. Igazán közel lehet hozzájuk kerülni, megismerik a gazdájukat. Soha nem lehet kapkodni, idegeskedni, mert észreveszik. A megfelelő bizalom nélkül, nincs jó versenyző.
A vedlési időszak megakadályozza a versenyen való részvételt. Tudni kell, hogy a galamb évente minden tollát újranöveszti. A nagy vedlés ősszel van, de minden költés után is vedlik. Ezért versenyidőszakban befolyásolják a keltést, hogy késleltessék ezt a folyamatot, hiszen a madárnak minden tollára szüksége van egy-egy versenyen. Kétféle versenyzési mód van: az özvegy, amikor csak a hímek versenyeznek és a hagyományos rendszerben pedig fészekről, tehát hím és tojó együtt van. Ilyenkor ki kell választani, mikor a legjobb röptetni őket. A téli időben pihennek a galambok, akkor elválasztják a párokat egymástól.
Meddig lehet eljutni a versenyzésben, milyen céljai vannak a társaságnak?
-Céljaink között szerepel, hogy ott legyünk az olimpián, az a csúcs, ahová el kell érni bizonyos fokozatokat, hogy kijussunk. Továbbá minden évben az utolsó verseny a legrangosabb, mert azon vesz részt a legtöbb galamb, de hogy oda eljussunk az egész éves programban benne kell hogy legyen az a galamb ,ami oda kijut. Tehát fel kell építeni a galamb versenyképességét, mert különben nem tudna hazajönni. Jelenlegi társaságunknak 14 tagja van Izsák, Szabadszállás, Ágasegyháza, Soltszentimre településekről. Sajnos kezd kihalóba lenni ez a sportág. Mi nem panaszkodhatunk, mert vannak fiataljaink, de országos szinten sajnos egyre kevesebb embert ér el ez a sport. Éppen ezért népszerűsítjük magunkat. Webkamerán keresztül próbáljuk elérni a fiatalokat, de az baj, hogy a felnőttek sem ismerik a postagalambász hobbit. Nyitottak vagyunk arra, ha valaki megkeres minket, akkor bemutatjuk ezt a tevékenységet.
B.M
