Hiába nézzük az eget, reménykedve, hogy a felhők egy kis esőt hoznak. Szomjasak a növények, hiányzik a májusi „aranyat érő”, éltető csapadék.
-Hirdetés-
Helyette a mindent még jobban kiszárító szél fúj és hordja az elszabadult homokot. Veri a nemrég kikelt kukoricát, napraforgót, sodorja a hervadt akácvirágot, összekuszálja a kalászát bontó gabonát.
Teli az ember szeme-szája, ropog a foga alatt. Az utcákon is a homokkal együtt viszi, amit talál. Az úton lévő nem lát ki a szélvédőn, szinte vaktában közlekedik. A finom porszemek még a csukott ablakon is beszivárognak.
Ez a jelenség tavasz táján, nyár elején jellemző vidékünkre, a Kiskunságra, a Homokhátságra. Ilyenkor nálunk azt mondják: – “No, itt a keceli eső“.
-E-
Fotógaléria:
Fotók megtekintése (21 db kép)
