Hogyan látja a választás óta eltelt időszakot? Mi a megítélése az új képviselő-testülettel kapcsolatosan?
Az új képviselő-testületről az a véleményem, hogy az újonnan megválasztott képviselőkkel is ugyanúgy megtalálom a közös hangot, mint a régi képviselőkkel. Nagyon jónak ítélem meg az együttműködést, ez az első benyomásom így félév elteltével. Az új polgármestert, Temerini Ferencet régóta ismerem, dolgoztunk már közösen együtt korábbi testület munkájában. Új bizottságot kaptam: eddig a mezőgazdasági és környezetvédelmi bizottságnak voltam az elnöke, ez kiegészült már a vállalkozásokkal is.
Mint bizottsági elnök, milyen tapasztalatokról tud beszámolni?
Az egész világ rendkívül gyorsan változik, amihez véleményem szerint a testületnek és Soltvadkertnek is alkalmazkodnia kell. Ez szükségessé teszi, hogy változtatnunk kell az eddigi működésen, és ezt értem magunkra, mint képviselőkre is.
A hírekben már láthattuk – amit a koronavírus háttérbe szorított -, hogy nagymértékű változtatásra lesz szükség a helyi vállalkozások életében. A nemzetközi vállalások, illetve a klímahelyzet miatt az egyszerhasználatos műanyagok 2025-ig teljes mértékben vissza fognak szorulni. Mivel Soltvadkert város iparát nagyban a műanyagipar teszi ki, erre a területre, mint a bizottság vezetőjének figyelnem kell, hiszen ez érinteni fogja a soltvadkerti vállalkozások életét is. Azt gondolom, hogy profilt kell váltani, hiszen amit betiltanak, ahelyett más termékek gyártására kell átállni, amennyiben meg tudják ezt oldani. Tehát ez rendkívül nagy kihívás lesz. Ezek mellett el kell mondjam, hogy ezek a cégek Soltvadkert városnak is nagy mértékű helyi iparűzési adót fizetnek be.
A másik terület az a mezőgazdaság és a környezetvédelem. Az elmúlt években megjelent a hulladékkezelési probléma és az illegális szemétlerakás kérdése vagy a szeméttel történő tüzelés is, ami a városban egészségügyi problémákat is jelent. Ezzel a területtel már a testületi munkában is folyamatosan foglalkoztunk.
A mezőgazdaság helyzete sem túl rózsás: a klímaváltozás és az aszály nehezíti az agrárium működését. Jelentősen növekedtek a fagy- és jégkárok okozta szituációk, tehát egyre szélsőségessebbé kezd válni az időjárás. Jelenleg az aszály sújtja leginkább a térségünket, amit homokos talaj jellemez, így a mezőgazdaságot ez még érzékenyebben érinti. Ezáltal az agrárszektornak is alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Ebben nem kimondottan az önkormányzat tud segítséget nyújtani, hanem itt kormányzati segítségre és a gazdák akaratára is szükség van. De az önkormányzat a maga szerény eszközeivel segíteni szeretne, még ha csak információnyújtással is, de részt veszünk a védekezésben.
Tehát a védekezés és az alkalmazkodás kulcsszavakká váltak az életünkben. Az időjárás szélsőségeivel szemben védekezni kell, a gazdaság változásaihoz viszont alkalmazkodni. Úgy gondolom Soltvadkertnek a következő időszakban ezekre szüksége lesz. Az aszályos időszakban az öntözés kérdése megkerülhetetlen lesz, hiszen e nélkül a mezőgazdaság nem fog működni. De ez érinti a környezet védelmét és a turisztikát is.
A Vadkerti-tó esetében is vízhiány mutatkozik. Óriási beruházásokat visz végbe a város a tó területén, de ezek mind elvesztenék a jelentőségüket, ha nem lesz benne elegendő víz. Ez ellen is harcolni és védekezni kell, tehát nagy kihívások előtt állunk. Én, mint a bizottság vezetője ezeket a folyamatokat figyelemmel kísérem, és ha már újból ülésezni fog a testület, ezeket tárgyalni is fogjuk.
A szőlő és a borágazat is meghatározó Soltvadkerten. Napvilágot látott, hogy idén is lehet zöldszüret és borlepárlás. Mi erről a véleménye úgy, mint bizottsági elnök, vagy mint gyakorló gazda?
A szőlőtermelők nehéz helyzetbe kerültek az elmúlt év végén, nem csak az időjárási csapásokkal kell meg megküzdeni, hanem a nagyon alacsony felvásárlási árakkal is. Úgy látom, hogy ez bonyolult és nehéz kérdés. Lehetséges, hogy a természet „megoldja” a problémákat, hiszen aszályos idő mellett nem várható túltermelés.
A borászatokat a válság különbözőképpen érintette. Azok a pincészetek, akik a kiskereskedelmi vagy multinacionális cégeket látják el a tömegborokkal, azoknak nem hogy csökkent volna az értékesítésük az elmúlt időszakban, hanem éppen növekedés alakult ki esetükben, tehát nekik értékesítési problémáik nincsenek. Azok a borászatok, akik a vendéglátásban vagy a turizmusban érdekeltek, ott nyilván jelentős a visszaesés. Ezt a helyzetet pontosan fel kell mérni, hogyan állnak a készletek, illetve milyen termés várható.
Úgy gondolom, hogy a meghatározó szőlőfelvásárlóknak rendkívül nagy a felelősségük. Amennyiben lesz zöldszüreti lehetőség, a szőlősgazda akkor tud dönteni, ha megnézi, milyen áron tudja eladni a termelését. Tavaly 60 forintot lehetett realizálni. Ha azt jelzi a szőlőfelvásárló, hogy ettől biztosan magasabb árat tud ajánlani, de korlátozott mennyiség esetén, és leszerződik, akkor ebben az esetben bebiztosíthatná magát és a gazdát is. Ezért véleményem szerint a felvásárlóknak nagy a felelősségük. Normál helyzetben egy szőlősgazda annak fényében tud dönteni, hogy a szokásos felvásárló milyen jelzést ad a számára.
Összefoglalva azt kell mondjam, hogy figyelni kell az időjárást és a készletek alakulását. A felvásárlókat kérem, hogy ha eljön az ideje őszintén nyilvánuljanak meg, és adjanak visszajelzéseket a gazdák felé. Ebben az esetben mindkét fél jól járhat. Szerintem a közös felelősség rendkívül fontos szerepet játszik.
A lakosság részéről milyen megkereséseket kap?
Leginkább segítségkéréssel fordulnak hozzám. A szemétszállítással és a szeméttel történő fűtéssel kapcsolatban keresnek meg leginkább, hiszen ezt a területet többször érintettem már a testületi ülések során, és erre úgy gondolom a lakosság is figyel. Ezeken a területeken is fontos az információáramlás. Vannak már megoldások, de ezekről a soltvadkertieket folyamatosan tájékoztatni kell. A hulladékégetés nem anyagi kérdés elsősorban, hiszen az önkormányzat ennek hatására tett már olyan ígéreteket, hogy aki rászorul, forduljon bizalommal a hivatal felé. Ez egy hosszú folyamat lesz, de elindult és úgy gondolom jó irányba halad.
Kiss Tamás
