Kiskőrös városában pedagógusnap alkalmából, minden évben ünnepélyes keretek között köszöntik a pedagógusokat, ahol megemlékeznek a nyugdíjba vonuló pedagógusok életútjáról is. A járvány helyzet miatt ez az esemény is elmarad. Fontosnak tartjuk, hogy valamilyen formában hálánkat fejezzük ki, amiért áldozatos munkájukkal formálják városunk, és a térségünkben élő gyermekek jövőjét.Ezért megkerestük Kiskőrös és a kistérség nyugdíjba vonuló pedagógusait,akik maguk meséltek pályájukról.
Csővári Andrásné rettegett a gondolattól, hogy azon a bizonyos napon fel kell mennie a színpadra, ki kell állnia sok ember elé, hogy visszahallja elmúlt pályafutása összegzését. A Kiskőrösi Óvodák Erdőtelki Tagóvodájának vezetője nyugdíjba vonulása alkalmából meghatódva emlékezett velünk óvónői munkájáról.
Milyen indíttatásból lettél pedagógus?
Mindig is szerettem a gyerekeket, szerettem volna velük foglalkozni. Amikor elindult Kalocsán az óvodai szakközépiskola édesanyám támogatásával jelentkeztem. Az iskola elvégzése után a Mohácsi óvodában kezdem el dolgozni. A főiskolát később gyerekek és munka mellett végeztem el.
Hogyan emlékszel vissza az első évre?
Nagyon sokat adott a középiskola, mind gyakorlatban, mind tudásban is, később a főiskolán is sokkal könnyebb dolgom volt. Már az iskolában is gyakorlatra jártunk, foglalkozásokat tartottunk, gyerekek között voltunk. Az első munkahelyem akkor még két csoportos óvoda volt. Nagyon aranyos munkatársak voltak. Mai szóval mentornak hívnám Kollárné Bürgés Erzsébet akkori vezető óvónőt, aki nagyon sokat segített nekem, de a környezetemben, mindenkitől sok támogatást kaptam. Csak pozitív emlékeim vannak. Mai napig rám köszönnek az akkori óvodásaim, pedig csak hat évig voltam ott. Majd férjhez jöttem ide Erdőtelekre és Gyes után kezdtem itt ebben az óvodában immár 28 éve.
És az utolsó év? Tudatosan készültél a nyugdíjas évekre?
Igazából, csak annyira készülök a nyugdíjra, hogy ezeket a szíveket muszáj volt kiraknom-mutat fejünk fölé lévő hálóra-mert mindenki kérdezte”Vágod a centit?” NEM! Úgy éreztem, valahogy a gyerekekkel is érzékeltetni kellene, hogy elmegyek, és 15 szívecske jelképezi a napokat és minden nap egyet leeresztek a hálóról. Persze ez nem tudott megvalósulni, mert egyszer úgy jöttem be, hogy tele lett a háló szívecskékkel a dajka néni jóvoltából. Azóta a gyerekek nem értik, hogy hány napot is fog jönni még Gitta óvó néni.
Gondolom, erre sokáig fogsz emlékezni, mesélnél még az emlékezetes pillanatok közül?
Hirtelenjében? Van egy kisfiú, akivel rendszeresen memória játékot játszunk, ő nagycsoportos és rendszeresen megver ebben a játékban. Egyszer mondtam is neki, hogy „Ne haragudj, ma már többet nem játszok veled, mert nekem is kell pozitív élmény, valaki mással fogok játszani, mert tőled mindig kikapok! Erre azt válaszolta: Jó akkor hagylak nyerni!” Szinte minden napra jut ilyen aranyos beszólás. Szakmailag a továbbképzéseket tartom fontosnak és sikeresnek. Nagyon sok továbbképzésen lehet részt venni, amik kapcsolódnak az óvodai élethez. Én kreatív beállítottságú vagyok és nagyon élveztem Kecskeméten az origami képzést.
Milyen tapasztalatokat szereztél pályád folyamán?
A gyerekekkel kapcsolatban nagyon sok pozitív tapasztalatom van. A következetes nevelés híve vagyok, ami sokaknak azt jelenti, hogy szigorú, de humorral és kedvességgel lehet oldani ezen. A szülők tekintetében viszont az elmúlt években megváltozott valami, elszomorít, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni a gyermekeikkel.
Milyen terveid vannak a nyugdíjas éveidre?
Egész életemben csak óvónő voltam és nem is tudtam elképzelni, hogy mást csináljak. A nyár még el fog menni a gyerekek között. Szerintem csak szeptemberbe fogok belegondolni, hogy vége van. Én arra lakom..a város pedig arra van…tehát kis sem tudom kerülni az óvodát. Fel fogom ajánlani a segítségem,ha elfogadják akkor apró dolgokért szeretnék visszajárni még. Nem tudom elképzelni, hogy ne lépjek ide vissza. Gyermekeimnek mondtam, hogy nyugdíjas leszek, igyekezzenek, nehogy lízingelni kelljen valami unokát! Fiam külföldön él, és arra gondoltam el kezdek német nyelven tanulni.
B.M
