Mit jelent számomra a haza?
Valójában ez komoly kérdés egy 14 éves gyereknek, mert hiába szedne össze egy-két gondolatot, nem jutna sokáig, hiszen 14 év nem olyan sok idő.
A HAZA – szülőhazám, lakhelyem, de mit is jelent? A múltat, a jelent és a jövőt, ahol megtanultam beszélni, járni, ahová iskolába járok. Az ismerős helyek, a barátok, az emlékek.
A gondolat, hogy a kis Magyarország olykor nem is volt olyan kicsi, kitartást és hűséget juttat eszembe, mert a zavaros idők után országunk még mindig fennáll. A haza az otthon. Itt élnek szeretteink, az elhunytak itt vannak eltemetve, igazán csak itt marad meg emlékük. Bárhová visz az élet, mindig jó lesz hazatérni.
Szeretem, hogy igyekszenek az emberek megtartani hagyományainkat. Szeretem az itt élő vicces embereket, a programokat, a tájakat, a fővárost. Szeretem az eddigi emlékeimet az ország különböző pontjain.
Múlt, jelen, jövő. Aki voltam, aki vagyok, és aki leszek. Nem tudom, hogy a jövőben hova jutok, de egy biztos…… Magyar vagyok, és az is maradok!
Tanáraimat kérdeztem, hogyan tudják a diákoknak érdekessé tenni ezt a témát. Gmoserné Valenczi Zsuzsanna szerint ez egy nehéz feladat, de
„ami miatt talán mégis könnyebb, hogy a hetedikesekkel általában a Határtalanul program keretében ősszel elutazunk Erdélybe, s már ekkor is szóba kerül, hogy mi az oka annak, hogy a környező országokban sok magyar él, olyanok, akik ezt nem önként választották. Azok, akik részt vesznek a programban, megtapasztalják talán a nemzeti összetartozás érzését is, az anyaországi és a határainkon kívül rekedt magyarok között. Így amikor már vesszük az órán ezt az anyagot, a többség szerintem érdeklődéssel fordul felé, s érti/érzi ennek az eseménynek a jelentőségét, meghatározó voltát az akkori és a későbbi magyar történelemre, nemzetünk sorsára”
Bella Tibor szerint is nagyon nehéz és nagyon fontos téma:
„A mai gyerekek nagy része nem érti meg, nem tudja átérezni a korabeli emberek érzéseit. Csupán adatokat lát. Mennyi területet csatoltak el, mennyi magyar került a határainkon túlra stb. Ha azt mondják neki, hogy elveszítettük Kolozsvárt, Aradot, Pozsonyt, Kassát, Szabadkát, nem jelent nekik igazából sokat. Csak egy várost. Más a helyzet azokkal a családokkal, akik érintve voltak (vannak) Trianon következményeivel. A határainkon kívül élnek rokonai, vagy ők menekültek a kis Magyarország területére. Ezek a családok még mindig magukban hordozzák a fájdalmat.
A mai gyerekek nagyon vizuálisak. Sok képpel, kis videóval lehet erősíteni a kötődést a szülőföldünk iránt. Másik fontos terület az osztálykirándulások lennének. Ha valahol megfordul a fiatal és ott jól érezte magát, azt megjegyzi. Beépül az agyának és a szívének mélyére. Nagyon jók a határtalanul kirándulások: én mindegyik elszakított területre elvinném a gyerekeket. Lássák a saját szemükkel a tájat, a műemlékeket, a szépséget, beszéljenek az ottani emberekkel. A sok pozitív élmény hatására kötődés alakulhat ki benne a haza és az ott élő emberek iránt. Sajnos a globalizáció, a politika, a megélhetési problémák, az érvényesülés lehetősége stb. mind ott van a másik, ellenserpenyőbe…”
F.N.N
