A pedagógus szakma az egyik legfontosabb közhivatás, hiszen vállalták, hogy jó emberré nevelik gyermekeinket és megtanítják őket jól és becsülettel élni.
Dóra Ferencné, a soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola tanítója számára fontos a valódi értékek közvetítése és elfogadtatása szülőkkel, diákokkal egyaránt. Emberi tartása, pedagógiai munkássága követendő példa lehet a következő nemzedék számára. Negyven éve a türelem, szeretet, figyelem és mély elkötelezettség jegyében telt.
Nyugdíjba vonulása alkalmából vele beszélgettünk.
Miért pont a pedagógus szakmát választotta?
-Mindig is szerettem a gyerekeket, közel álltak a szívemhez. Történelem, földrajz szakra szerettem volna menni, de akkoriban ez a párosítás nem volt lehetséges. Az osztálytársaim közül többen a tanítóképzőbe jelentkeztek, ezért én is velük tartottam. Majd az első évtől kezdve osztályfőnök lettem, így 40 évig folyamatosan volt osztályom, akiket felkészítettem a felső tagozatra.
Hogyan emlékszik vissza első éveire?
-Rögtön az első évemben egy elsős osztályt kaptam, és nagyon ideges voltam, már augusztusban alig aludtam amiatt, hogy mit is fogok kezdeni velük. Az idősebb kolléganőkkel nagyon együtt tudtam működni, ami nagy segítség volt. Már akkor itt kezdtem ebben az iskolában, tulajdonképpen az iskola minden tantermében tanítottam.
Milyen tapasztalatokat szerzett az évek folyamán?
-Körülbelül tíz éve megváltozott az oktatási rendszer, azóta sokkal nehezebb lett minden, bár ebben lehet, hogy benne van az is, hogy öregszem – vallja be Márta tanító néni, majd hozzáteszi: – A rengeteg papírmunka nagyon elveszi az időnket és az energiánkat a lényegről, azaz a gyerekekről, a normális felkészülésről és a higgadtságunkból is kevesebb van ezek miatt. A mostani fiatal pedagógusok szokták is mondani nekem, hogy „Jó volt, mert neked a nagy része még békés időszak volt, ahol a gyermek volt a lényeg.” Régen bele tudtuk élni magunkat a dolgainkba.
Ön szerint mitől lesz jó egy pedagógus?
-Amikor látjuk a gyerekeken, hogy velünk vannak. Látszik a szemükön, hogy érdeklődéssel figyelnek bennünket, várják a feladatot és örülnek, amikor jó megoldások születnek. Nekem fontos, hogy be tudjam őket fogni a látószögembe, mindenkit. Mindig is azon voltam, hogy ne a fejük fölött beszéljek el, hanem nekik. Örülök, amikor arra van lehetőség, hogy külön tudok velük beszélgetni és megnyílnak. Sajnos idő hiányában mostanában elmaradnak ezek a beszélgetések, ami hiányzik nekem és a gyerekeknek is.
Milyen tervei vannak a nyugdíjas éveire?
-Nem fogok unatkozni az biztos. Négy unokám is van, közülük három iskolás, a legkisebb még óvodás, már most is rengeteget foglalkozom velük, mert nem szerettem volna a kicsi korukból kimaradni. Emellett ott van a ház, az udvar és a kert.
Mit tanácsol a mostani kezdő pedagógusoknak?
-Igazából csak kívánni tudom nekik, hogy kevesebb adminisztrációjuk legyen a jövőben, mert a pedagógus szakma lényegét veszti ezek miatt.
B.M
