A digitális oktatás vége
Mármint hogy annak nincs vége, csak lassanként a tanévnek. A szakemberek álláspontja egyértelmű: ez egy olyan új lehetőség és módszer, melyet a jövőben igenis igénybe lehet és kell venni — a járványhelyzettől függetlenül. Új utakat nyit a tehetséggondozásdban és a felzárkóztatásban.
Van, aki szereti és van, aki gyűlöli ezt a módszert. A többség elfogadja, de bizony — a szaktanárok véleménye szerint — a diákok 20 százaléka valamilyen ok miatt lemaradt. Jelenleg már működnek az iskolák és a napokban arra nyílik lehetőség, hogy kiscsoportos foglalkozások keretlében behozzák ezt az esetleges hátrányt és a többiekhez felzárkózva kezdjék meg a szeptemberi tanévet.
Ki mit gondol?
Az alábbiakban olvassuk el néhány bócsai diák véleményét — mert értük és miattuk történt az átállás!
Az elején nehéz és szokatlan volt, de aztán beállt a rendszer. Tetszett, mert nem kellett korán kelni és tetszőleges időben, sorrendben oldhattuk meg a feladatokat.
Megtapasztaltuk, melyik tanár hogyan kéri a feladatokat. És most tűnik ki igazán, ki volt eddig, aki rendesen készült az órákra és megcsinálta a feladatokat. Az biztos, hogy ha nem osztjuk be rendszeresen az időnket, elveszünk!
Az iskolában „erőt lehetett meríteni” a beszélgetésekből és a közös játékból. Most ez nincs: magamra vagyok utalva, ha elkalandozok.
Számomra ez a digitális oktatás inkább negatív! Noha tartottak online órákat, mégis nehezebb egyedül megfelelni, és nincsenek ott a társaink, akikkel esetenként mindent megbeszélhettünk.
Felborultak a mindennapjaink: a dolgozó szülők mellet sokat vagyunk egyedül, időnk nagy részét pedig a számítógép előtt töltjük. A megszokott testnevelés órák és sportlehetőségeink nagyrészt megszűntek. Avagy: ránk van bízva…
A digitális oktatás egy újabb előrelépés az oktatásban. Igaz, rendszeresebben kell figyelnünk a bejövő üzenetekre és jól kell kezelnünk az anyagokat.
Nem mindig tartom reálisnak a jegyket.
Az internet újabb előnyeit ismerhettük meg: oktató oldalak, érdekes információk, önképzési lehetőségek. Viszont akinek nincsenek meg a szükséges digitális eszközei, vagy nem szereti ezeket, annak ez a módszer nem jön be.
Végre megértettem a fizikát!
Nem értem a fizikát!
Elmaradtak a történelem órai kis mesék!
Hiányoznak a barátaim!
Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere ezt írta pedagógusnapi levelében:
Tisztelt Pedagógusok!
Önöknek köszönhető, hogy iskoláinkban a koronavírus-járvány idején a digitális oktatás keretében nem csak a kötelező tananyagot adják tovább a diákoknak, hanem évezredes értékeinket, hagyományainkat is. Önöknek köszönhető, hogy ebben a helyzetben a diákok nem maradtak tudás és kultúra nélkül. A népszerű közösségi oldalak segítségével a gyermekek akár digitális múzeumlátogatáson is részt vehetnek, könyveket olvashatnak, kiállítások anyagát tekinthetik meg, így megismerhetik múzeumaink, könyvtáraink kincseit.
A magyarság számára nemzeti érték a gyermek, az óvodások és az iskolások jövőjének záloga pedig az Önök kezében van. Önök azok, akik az alapvető képességek elsajátítása után továbbvezetik őket a tudás rögös útján, felfedezik a bennük rejlő tehetséget. Önök azok, akik nemcsak tanítják, hanem nevelik is gyermekeinket, és nemzeti hagyományaink átadása mellett a személyiségüket is formálják.
Egy jó pedagógus nem csak tanár, hanem példakép, barát, pszichológus is, aki megmutatja gyermekeinknek, hogyan kell kiállniuk önmagukért, küzdeni másokért és a kudarcokból előnyt kovácsolni.
Önök tehát nem szakmát, hanem hivatást választottak. Fáradozásaik éppen ezért különös megbecsülést érdemelnek.
A jelenlegi veszélyhelyzetben különösen nehéz feladat a diákok oktatása és nevelése, ismereteik bővítése. Önök mégis tudásuk legjavát nyújtva, fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy ne hagyják magukra a gyermekeket és szüleiket.
Köszönöm Önöknek, hogy a koronavírus-járvány idején kitartóan, alázattal teljesítik küldetésüket a magyar oktatásért, a magyar ifjúságért.
Káposzta Lajos középiskolai tanár
