Negyven évet eltölteni egy munkahelyen ritka, és főleg egy település szolgálatában, az óvodában, nagyon nagy dolog!
Árkiné Szénási Éva, azaz Éva óvó néni – ahogy az óvoda apraja nagyja ismeri – 1980. augusztus 1-jén állt munkába a Bocskai úti Óvodába, majd első gyermeke születése után a GYES-ről az Arany János úti Óvodába került Soltvadkerten.
A munkája során hivatástudattal, nagyfokú szakmaisággal és emberséggel végezte feladatát. Négy évtizeden keresztül nevelte, gondozta és indította útra a legkisebbeket, az óvodás gyermekeket.
Nyugdíjba vonulása alkalmából megköszönték eddigi munkáját, és nyugalmas, egészségben, békességben eltöltött nyugdíjas éveket kívántak a gyerekek, a szülők és a munkatársak egyaránt.
40 év egy munkahelyen… azt hiszem, ez magáért beszél. Fájdalmas búcsú az óvodától, a kolléganőktől, a gyerekektől. Örülök, hogy ezt a pályát választottam, ha elölről kezdeném, ugyanezt tenném. Hiányozni fog a gyerekzsivaj, az ölelésük, a folyamatos csicsergésük. A gyerekek tartottak fitten, fiatalon. Sok szeretetet kaptam tőlük, fájdalmamban vigasztalást.
40 év alatt annyit változott az óvónői pálya, hogy kezdetben 40-43 fős csoportok voltak, most 20-25 fős sok-sok papírmunkával.
Legfontosabb volt számomra a gyermekek szeretete, a szülők tisztelése és velük az együttérzés, ami előre viszi az óvónő és szülő közti kapcsolatot. Sok régi óvodásom gyermeke is hozzám járt, ami különösen szívet melengető érzés volt!
Örülök, hogy egészségesen megéltem a nyugdíjkort. Köszönöm, hogy ennek az óvodai közösségnek a tagja lehettem. Hálás szívvel gondolok rájuk és bármikor szívesen megyek vissza segíteni, ha szükség van rám – mesélte Éva óvó néni.
Kovács Gyula
