A Határtalanul Program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A program a nemzetpolitikai célt fordítja le konkrét tapasztalatokra, azaz a Határtalanul a nemzeti összetartozás operatív programja.
A program keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról.
Gmoserné Valenczi Zsuzsa, a Bem iskola egyik pedagógusa, a Határtalanul Program koordinátora mesélt hírportálunknak.
Mikor és milyen céllal csatlakozott a Kiskőrösi Bem József Általános Iskola a Határtalanul Programhoz?
Iskolánk 7 évvel ezelőtt csatlakozott a Határtalanul Programhoz, melynek legfőbb célja az, hogy a gyerekek olyan területekre utazhassanak, ahol a külhoni magyarság él, s az ott élő hasonló korú gyerekekkel megismerkedjenek, kapcsolatokat alakítsanak ki. Emlékszem, 7. osztályos osztályfőnök voltam, amikor Boros László, az Írisz Optika vezetője felhívta a figyelmünket erre a lehetőségre, sőt még a pályázat megírásában is segített nekünk. Aztán, mivel én voltam a pályázat úttörője az iskolában, az elkövetkezendő években több kollégám is az én segítségemet kérte. Gyakorlatilag így lettem én a projekt vezetője. Ez azt jelenti, hogy a mindenkori osztályfőnökökkel való egyeztetés után én írom meg a pályázat szakmai részét, a gazdasági részét Sinkoviczné Edit fogja össze, irányítom a lebonyolítását, szervezem és levezetem a programokat, összeállítom a beszámolót. 2019 őszén már kilencedik alakommal jutottunk el Erdélybe, ugyanis akkora az érdeklődés, hogy két évben két utat is szerveztünk, hogy minden gyermeknek meg tudjuk adni azt a lehetőséget a programban való részvételre. Mivel ez egy államilag támogatott pályázat, ezért mind a gyerekek, mind a szülők számára nagyon kedvező anyagilag.
Évről évre milyen élményekkel gazdagodnak a gyerekek a programnak köszönhetően?
Első pályázatunkat témája a gyimesi csángók kultúrájának, lakóhelyének megismerése volt, s mondhatom, megismertük és megszerettük, s így a következő programok fő vonalát is ez adta. A Gyimes-völgye az Ezeréves határt kivéve talán a turisták által kevésbé látogatott területe Erdélynek, de egyre többen fedezik fel, hiszen egy igazi gyöngyszem. A gyönyörű természeti környezet, az egyszerűen nagyszerű emberek, a gyimesi csángó népzene és tánc, a kultúra, a gasztronómia és még hosszan sorolhatnám, eddig szinte mindenkinek belopta magát a szívébe. Mivel ez a terület elég messze, 700 km-re van Kiskőröstől, ezért próbáltuk olyan tartalommal megtölteni utazásainkat, mely a gyerekek számára is érdekes lehet, illetve a látogatás kapcsán kiskőrösiekként Petőfihez kapcsolódó emlékhelyekhez is gyakran ellátogatunk. Nem minden kirándulás egyforma, de a programkínálat és a helyszínek általában nagyon hasonlóak, ugyanakkor a gyerekek számára mindig új élményeket nyújtanak. Állandó programelemeink között szerepel, egy a sóbányában tett látogatás Parajdon vagy Tordán. Korondon Józsa János fazekas műhelyébe mindig ellátogatunk, Farkaslakon, Tamási Áron szülőhelyénél és síremlékénél, valamint Szelykefürdőn Orán Balázs síremlékénél rendszeresen megállunk és koszorúzunk. Emellett a Gyilkos-tó, a Békás szoros, Csíksomlyó, az Ezeréves határ sem maradhat el. A hazaúton pedig Székelykeresztúron Petőfi körtefájánál állunk meg, majd Fehéregyházán az emlékműnél. Emellett Déva, Segesvár, Nagyszeben, Kolozsvár, Szováta is bekerült már a programba.
Hogyan épül fel egy-egy kirándulás?
A kirándulást megelőzi egy előkészítő rész, ahol Erdély földrajzával, történelmével, kultúrájával foglalkozunk, s kitérünk arra is, milyen történelmi okai vannak, hogy magyarok a határainkon kívül rekedtek. A gyerekeknek mindig kiosztunk egy-egy helyszínt, amiből kiselőadással kell készülniük, amit a többiekkel is meg kell osztaniuk majd az utazás során. Ezt követően indulunk a kirándulásra, majd a hazaérkezést követően értékelő órát tartunk, előadásokat és témanapot szervezünk. Ez utóbbi kiállítással, étel kóstolóval, gyimesi népdal és tánctanulással, vetélkedőkkel tarkított program a nemzeti összetartozás jegyében. A szállásunk mindig Gyimesközéplokon a Tatros Part Táborhely, ahová elsősorban nem turistaként megyünk, hiszen sokkal inkább olyan érzés megérkezni oda, mintha barátokhoz, rokonokhoz látogatnánk. Ez teszi az egész programot bensőségessé, érzelmileg meghatározóvá. A gyerekek általában mindig meglepődnek azon, hogy Gyimesbe érkezve magyarul fogadnak minket vendéglátóink. André Csaba a kinti házigazdánk, akiben megvan az a karizma és hagyományszeretet, amivel a gyerekeket meg tudja fogni, az ottani miliőt át tudja adni. Neki és családjának nagy hálával tartozunk, hiszen nagyban hozzájárulnak a program tartalmas és sikeres megvalósításához. A faluban eltöltött napok alatt ellátogatunk a helyi általános iskolába. Megismerkedhetnek diákjaink az ottani hetedikesekkel, közös programok segítségével lehetőség nyílik a külhoni és az anyaországi diákok közti kapcsolatok elmélyítésére. Emellett kézműveskedés, kenyérsütés, skanzenlátogatás, túrázás, népdal- és tánctanulás, hangszerbemutató, lovaskocsizás, sőt még bobozás is színesíti a kint tartózkodásunkat.
Mindez mennyire szokta elnyerni a 12-13 éves gyerekek tetszését?
Úgy vélem, hogy talán a hosszú utazást kivéve, a gyerekek nagyon nyitottak, s rengeteg élménnyel gazdagodnak. A visszajelzések alapján általában jól érzik magukat, s gyakran teszik fel a kérdést: „Mikor megyünk újra?”. Azt hiszem, őszintén mondhatom, hogy ez az egyik leghálásabb feladat, amit pedagógusként csinálok, mert a kirándulások által egy teljesen más kapcsolat alakul ki a diákok és a kísérő tanárok között. Azt gondolom, hogy ennek a programnak az a legnagyobb hozadéka, hogy általa lehetőségünk van határon túli magyarokkal megismerkedni, és fenntartani a kapcsolatot. Az egyik út során az akkori gyimesközéploki plébános azt mondta a gyerekeinknek, hogy legyenek ők a kovász a nemzet életében. Valószínűleg ezt akkor még nem értették, de remélem, hogy a Határtalanul programmal hozzájárultunk ahhoz, hogy ez így legyen.
Kutyifa Icu
Fotógaléria:
